Az alább bemutatott szertartást Darton papjai és paplovagjai egyaránt ismerik, de igazán csak a Maremita irányzat követői alkalmazzák. A szertartás celebrálására csak akkor kerülhet sor, ha valamely lélek idő előtt kényszerül megtérni Dartonhoz. A halott testét a rítus előírásai szerint ravatalozzák fel, és a megfelelő formulák citálása biztosítja azt, hogy a lélek jótéteményeinek és bűntetteinek számbavétele a számára rendelt, lerövidült idő tényének figyelembevételével történjen. Ezzel a szertartással a felkent személy mind az eltávozott, mind a maga (illetve a távozást siettető személy) számára kér bocsánatot és méltányos elbánást Dartontól. A szertartást gyakran celebrálják olyan esetben, amikor az áldozat valamely véletlen okán kényszerült Darton színe elé járulni, például baleset, vagy gondatlanságból elkövetett emberölés esetén, illetőleg a Halál Útjának 3. és 4. stációja „következtében” eltávozottak esetében. Az alkalmazáshoz csak abban az esetben folyamodnak a felkentek, ha valamely mértékben ismerték és tisztelték, vagy volt alkalmuk megismerni az elhunyt életét, és érdemesnek találták az Atya figyelmébe és kegyelmébe ajánlani a lelket.

 
 „Az eltávozott testét nyugalmi pozícióba rendezzük, melyben hanyatt fekszik, karjai a két oldala mellett helyezkednek el, kinyújtva. Feketeszén irón segítségével kört rajzolunk a  halott köré, úgy, hogy a test hosszanti főtengelye adja a kör átmérőjét. A körvonal 9 pontjára áldozati füstölőtartókat helyezünk, ötöt a szív oldalára és négyet az ellenoldalra, egymástól egyenlő távolságra teszünk le. Az ónedényekbe zsálya, zsurló és levendula szárított törmelékét töltjük, melyet előtte megszenteltünk, majd sorban meggyújtjuk őket, kezdve a szívhez legközelebb esővel, utána sorban haladva a körív mentén. Az egyes füstölők a Shandin és Darton hatalmának 9 szakrális szimbólumának felelnek meg, melyek a megfelelő elrendezés és tartalmuk segítségével biztosítják a lélek útjához szükséges energiát, hogy az egyenesen Darton színe elé járulhasson. A rituáléhoz szükséges litánia szövegét fennhangon szavaljuk az elhunyt fejénél áldva, majd a záróstrófa utolsó soránál envérünkkel kevert kevéske bort löttyintünk az eltávozott homlokára, megnyitva ezáltal a szükséges csatornákat. Ha a kötés létrejött, néhány pillanaton belül a 9 füstölőtartó lángja kihuny, de a füst illata még órákkal később is sűrűn fog áradni a halott testéből, összetéveszthetetlenül igazolva a beavatottak számára, hogy a halott az Atya Kedvében Járók rituáléjának áldásában részesült.” - Angus Magonor hadnagy okító szavai ifjú patronáltjához

Az alant közreadott Maremita tanítások a beavatottak belső körének szólnak, és csak az arra érdemesek ismerhetik meg mindezt részleteikben. Nem csupán a dartonitákra jellemző lovagi erények mindegyikével kell rendelkezni a tanulni vágyónak, de tiszta, erős lélekre, és valódi elhivatottságra is szükség van ahhoz, hogy a lovag bebocsáttatást nyerhessen Darton eme, még a rendtársak többsége számára is tilalmas misztériumaiba.

A halál nem a vég, csupán valami érdemesebb kezdete. A halál az ölelés, melyben feloldódik a lélek, és nemes, tiszta volta magához Dartonhoz válik hasonlatossá. Midőn a test elhanyatlik, a lélek a kárpit mögé száll, s először a Döntnökök színe elé járul. A Darton esszenciáját hordozó entitások kivallatják a megtérő lelket, számon kérve mindenik cselekedetét, melyet életében véghezvitt. A Döntnökök testülete – akárcsak maga a Hallgatag Úr – kegyes. Nem csupán a vétkek, bűnök és mulasztások, de a jócselekedetek, az állhatatos hit bizonyítékai és az elvárhatónál jelesebb tettek is számbavételre kerülnek. A Döntnökök feladata a mérleg megvonása, ami a megfelelő súlyoknak a cselekedetekhez rendelésével történik. A vallató mindig alaposan kérdez, melyre felelni muszáj, és ahol hamisság nem nyerhet teret.

Ki életében hithű viselkedést tanúsított, és nem vétkezett a saját maga által vallott és vállalt hittételek ellen, elnyeri méltó jutalmát Darton jobbján, míg lelke újra visszatérhet az Örök Körforgásba. Örökösnek tűnő béke, konstans nyugalom lesz osztályrésze, amit valami felfoghatatlanul gyönyörű harmónia színez a sólyomszárnyon suhanó idő minden pillanatában. A lélek ekkor igazán megpihen.

Azonban, ha a lelket számos vétség szennyezi, addig is igazi szenvedést kell kiállnia, míg ideje kitelik a köztes létben, és egy újfajta szenvedést kezdhet megtapasztalni, miután új testében visszatér az életbe, amelyben Darton tréfájából ugyanazon bűnök áldozata lesz, amiket korábbi életében maga követett el.

A bűnös lélekre azonban rettentő szenvedés vár, melynek célja csupán a büntetés; a javítás, jobbítás mindennemű szándéka nélkül. Darton saját síkjának, a Shandinnak egyik zárványa az, amit a köznyelv pokolként ismer. A Pyarroni hitvilágban a selmovita irányzat képviselőinek működése által terjedt el az a nézet, hogy a bűnös lelkek Orwella poklába kerülnek, de ez nem más, mint merő badarság. Ennek a félremagyarázásnak feltételezhetően az volt a célja, hogy Orwellát a gyűlöletes kitaszítottat még inkább rettentőnek és utálatosnak tüntessék fel, míg eltereljék a hívek figyelmét és gondolatait Darton igazi hatalmáról, egyúttal némiképp szerethetőbbé téve ezzel a Holtak Őrét.

Darton pokla azonban valóban rettenetes, emberi elme számára szinte fel sem fogható az elemi mértékű félelem és szenvedés, amit ott kell kiállnia a léleknek. A kárpit túlfelének eme tilalmas, sötétebbik zárványáról szóló tanítások úgy mutatják be Darton poklát, mint egy végtelen, fekete vizű tengert. A lélek, ki ide száműzetik, felette lebeg az áthatolhatatlan semmiben, hol folyvást egyedül van, és emésztő magány szakad rá. Megtapasztalja majd, hogy az idő határtalan, hatalmas és sötét, és sokkal-sokkal végtelenebb, mint azt életében bárki valaha is gondolta volna. Ólomlábakon vánszorog minden egyes másodperc, és a félelem, a fájdalom, és a teljes létbizonytalanság legmagasabb foka mázsás súlyként nyomja a lelket, mintha minden pillanatban az utolsó korty levegőért küzdene. De nincs utolsó pillanat, csak az ezredéveknek tűnő másodpercek. Egyetlen gondolat tölti ki az elmét, egyetlen vágy uralkodik el; amíg a lélek azt gondolja, most meghalok. De nem hal meg, hiszen nem tud. A szenvedés tovább fokozódik, és a létnek érzékelt nemlét keretei egyre jobban szorítanak, mint egy minden határon túl szűkülő koporsó, egészen addig, míg a lélek azt mondja, most már tényleg meghalok. De nem tud. Szabadulni vágyik egyre, és mélyrétegeibe beleég az észvesztő kín, az emésztő halálvágy, amely céltalansága és lehetetlensége okán minden megtapasztalható szenvedésnél borzalmasabb. Minden egyes pillanatban ezerszer önti el ez az érzés, miközben tudja, hogy ideje végtelen, tudja, hogy innen nincs szabadulás, és hiába kívánja önfeledten az üdvözítő halált, feloldást nem nyerhet soha. Üvöltene, ahogyan csak bír, üvöltene szétfoszló hangszálakkal és véres ronccsá marjult torokkal, de nem tud, hiszen nincsen hangja sem.

Aztán hirtelen, mégiscsak iszonytató üvöltésként cseng fülébe saját megkerült hangja, de ekkor a lélek már nem emlékszik rá, hogy eleddig nem levegőt szívott tüdejébe…

Ihlet: Conor McPherson Tengeren c. darabja nyomán

Az egynapos ünnepre a hideg évszak közepén, Darton második tercének utolsó napján kerül sor, melyet a Pyarronhű államokban mindenhol megtartanak. A Csend havának utolsó napjának estéjén összegyűlik a tágabb rokonság és a barátok, hogy hatalmas, közös lakomával emlékezzenek meg eltávozott szeretteikről.

Az Eltávozottak Ünnepén Darton templomai és szentélyei zsúfolásig telnek, minden hithű pyarronita fontosnak tartja, hogy ezen a napon felkeressen egy szent helyet, és apró áldozattal tisztelegjen a Holtak Őre előtt, és áhítattal emlékezzen kedves halottaira. A hagyomány előírja, hogy kötelező gyertyát gyújtani az eltávozattak emlékére, így ezeken a napokon Darton Házában fényesen ragyog az oltár, rajta számtalan méretű, alakú és színű gyertyával, bizonyítandó, hogy az élők számára sosem közömbös a holtak sorsa. A népnyelv szerint az oltáron hagyott gyertyák útmutatásul szolgálnak a holtaknak, és segítenek, hogy lelkeik mihamarább visszatalálhassanak az életbe, és új testben szolgálhassák újra a Halottak Urát, Dartont.

A Holtak Napjának hangulata többnyire ellentmondásos, hiszen a nap folyamán zajló imádságok és fohászok, körmenetek és sírkerti látogatások, szentmisék és áldozattételek csendes-szomorú áhítata után, késő éjjel kerül sor a lakomázásra, mely hivatalosan is lezárja a Csend havát, és átvezet a Kacajok havába. Ennek megfelelően, alkonyat után már a jókedvé a főszerep, hol búslakodásnak helye nincs, és az élet ünneplésébe vált az eltávozottak siratása és az emlékezés.

Az hit ortodox követői között kevésbé jellemző a hangos vígadalom, míg a maremiták előszeretettel hangsúlyozzák az ünnep ezen felét, mondván, az eltávozott sem akarná, hogy elmúlt életére keserű könnyek között emlékezzenek. Ennek aztán egyértelmű következménye, hogy a paplovagok mulatozásainak veszett híre van, mégsem ritka, hogy a legtöbb otthonban szívesebben látják vendégül Darton harcos szolgáit, mint a vigalmukban is befelé forduló, csöndes Darton papokat. 

Airun al Marem színrelépése óta a dartonita kultusz népszerűsége folyamatosan növekszik. Ennek egyik oka ugyanaz, ami a Papi Széket megváltoztathatatlanul szembe kényszeríti a maremitákkal: a következetesen kifacsart, félreértelmezett pyarroni tanok és erkölcsi elvek, hittételek és parancsolatok hirdetése. A dartoniták maremita irányzatáról kontinensszerte köztudott, hogy irtóznak a merev szabályoktól, és ezért bármikor örömmel űznek gúnyt a sokezer éves pyarroni tradíciókból.

Az értelmezést segítendő alant közreadjuk mind a hagyományos pyarroni erkölcsi parancsolatokat, mind pedig az al Marem követői által vallott és hirdetett Intelmeket.

Pyarroni Parancsolatok

 
Tiszteld az idősebbeket és bölcsebbeket!

Tiszteld a rangban feletted állókat!

Hajts fejet engedelmesen elöljáróidnak!

Az élet szent; kioltására csak a védelmében vetemedj!

Ne keresd a viszályt, de azt se hagyd, hogy jámbor tétlenségedben megalázzanak!

Légy gazdag, de ha nem vagy az, élj úgy, hogy gyermekeid azok lehessenek!

Élvezd az élet szépségét, és kelj oltalmára, ha fenyegetik!

Légy türelmes más hitekkel, ha ők is türelmesek veled!

Hagyj másokat akaratuk szerint élni, ha ők is hagynak téged!

A tudás szent; minden formáját óvni és védeni kell!

Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellenséged ő; aki pedig a szolgálatába áll, már túl sokat élt ezen a földön!

Maremita Intelmek

Tiszteld az idősebbeket, ha bölcsebbek nálad, a magas kor önmagában nem érdem!

Tiszteld a rangban feletted állókat, de ha méltatlanná válnak, váltsd le őket!

Hajts fejet engedelmesen elöljáróidnak – ha fővesztés terhe mellett is, de bármely parancs megkérdőjelezhető!

Az élet szent; kioltására csak a védelmében vetemedj! A halál szentebb; ne tartóztasd, ki megtérni igyekszik!

Ne keresd a viszályt, mert megtalál az téged, de megaláztatást jámbor tétlenségedben se tűrj el!

Tedd gazdaggá a Hallgatag Úr házát, de legalábbis élj úgy, hogy gyermekeid gazdaggá tehessék!

Élvezd az élet szépségét, és kelj oltalmára, ha fenyegetik, hisz a halál szépsége még előrébbvaló! 

Légy türelmes más hitekkel, ha ők is türelmesek veled, de ha nem, te üss először!

Hagyj másokat akaratuk szerint élni, ha ők is hagynak téged, de ha nem, elsőként vonj pengét!

A tudás szent, különösen, ha hasznodra válik, ezért ezen formájáit óvni és védeni kell!

Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellenséged ő; aki pedig a szolgálatába áll, már túl sokat élt ezen a földön, segítsd a Sötét Úton Járók közé!

Ne ékeskedj idegen tollakkal! Nem állnak jól neked, és a varjak sem igen szenvedhetik az ilyesmit.