Fra Bersius Dendola
2013.12.05. 13:52
Több mint húsz évvel ezelőtt szentelték Darton papjává, az erioni Nyugodt Álom Templomban. Anyarendházának nevével ellentétben mindig is nyughatatlan természetű volt, ezért hamarost a Nekropoliszt járó őrjáratok állandó kísérője, a harcos felekezet elkötelezett híve lett. Nem ijed meg a saját és mások árnyékától sem, nem egy kriptaszökevénnyel akadt már dolga élete során. Persze a Nekropolisz klímáját ép ésszel sokáig nem lehet elviselni, ezért még időben döntött a nyugalmasabb vidékre költözés mellett.
Fennen hirdeti a fegyveres harc szükségszerűségét, al Marem tanainak igazságáról mégsem sikerült meggyőznie senkinek, noha többen próbáltak már szót érteni a középkorú pappal. Fra Bersius ettől még nem zárkózik el egy kiadós hitvita elől, de Darton szolgáival nem hajlandó fegyverrel mérkőzni, a szópárbajokban pedig ugyancsak erős ellenfelet jelent. Ugyan nem szolgál a városi templomban, de gyakran tiszteletét teszi arrafelé, és örömmel szorgalmazza a sírkertek védelmének feladatát, ebben könnyen közös nevezőre jut a Varnyú lovagjaival is.
Sokan különcnek tartják, mert roppantmód kedveli a gonddal érlelt, szagos sajtokat, de bort inni hozzá még senki sem látta. Az emberes söröskancsó elmaradhatatlan kelléke törzsasztalának, így a lovagok örömmel telepszenek mellé némi jóféle tréfálkozásra, amiből nincs is gond, amíg valaki imádott sajtjait nem kezdi szidni, vagy hőbörög csatakrészegen a maremiták útjának kizárólagosan üdvözítő mivoltáról.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
A kocsmaasztal mellett