A Varnyú újra szárnya kél!
2019.01.26. 13:45
Üdv a Varnyúban, Lovagtestvérek!
Kapunk újfent szélesre tárva, várjuk a betérőket jóféle itallal, kiadós étkekkel! Aztán a bölcselkedésnek is nyílik tér, a tréfának szintúgy, ne habozzatok hát kibökni, ami szíveteket nyomja, vagy csak nyelvetekre jön!
Dartonra!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Széltoló Varászlo 2019.01.27. 16:21:45
Eram Di Ortis 2019.01.28. 11:19:35
- Tarini gégeszaggatóval kezdenék... -szól meglepően kedvesen a pultoshoz, aki már tétován nyúlt volna a rég nem használt, majd hat éve ott porosodó korsóért...
Széltoló Varászlo 2019.01.28. 12:34:43
Airas Thanator 2019.01.28. 18:34:01
Széltoló Varászlo 2019.01.29. 11:05:03
Invitálta belljebb a törpe is
- Mesélj, és ha Urunk és az éjszaka is úgy látja majd jónak, én is mesélek ezt-azt.
Eram Di Ortis 2019.01.29. 12:27:00
Széltoló Varászlo 2019.01.30. 00:09:40
Nos akkor, az én amatőr módomon, nem kánon, pusztán képzelt karakterem előtörténete pár szóban.
Babakorában találtak rá Pyarronban egy folyó melletti kis faluban, félholtan, jobb csuklójára erős karikával és lánccal egy harci kalapács volt erősítve. Torz testét és burjánzó testszőrzetét, szakállát a falusiak nem tudták hova helyezni, ezért berakták egy kripliket, "szörnyeket" mutogató társaságba. Az emberek folyton gúnyolták, kicsiny mérete miatt kispöcsnek, kiskriplinek töpörtyűnek nevezték és megalázták ahol lehetett. Csupán évek múltán, nagyjából a megtalálásának húszadik évfordulója tájékán világosította fel egy tanult látogatója, hogy ő bizony nem kripli, nem szörny, hanem egy törp és hogy sok hozzá hasonló él fenn, a messzi északon.Elhagyta a menazsériát és újdonsült mentorát követve megismerte a vallást, kultúrát, a világ egy teljesen új arcát. Az őt ért sérelmek és lelki sebek beforrasztásának lehetőségét legjobban talán Darton hitén keresztül látta lehetségesnek, bár valahol legbelül tudta, érezte, hogy igazából valami más, számára ismeretlen entitás követi a lépteit. Hasonlóan érezte magát a világ más dolgaival is. Amíg szerzett értékrendje, viágnézete a Pyarr kultúrkört tükrözte, belső nyugtalansága folyamatosan valami másra, "valahogy máshogy"ra ösztökélte. A csuklójára erősített karika valahogy vele nőtt, sose nem lett szoros rajta, a kalapács, szinte teste része lett, olyan szinten, hogy más fegyver érintése fizikai kellemetlenséget jelentett számára, legyen az egy puszta kés, vagy kisbalta, mindegy.. A Dúlás alatt egyszerű katonaként szolgált, mint mindenki más, kivette a részét jóból - rosszból egyaránt. A Dúlás után az örök nyugtalanság még erősebb lett benne, így a kicsiny zsoldjából vett egy kezes pónit és elindult felkeresni saját magát.
Igen, nagyon amatőr, tudom, rengeteg lyukkal a plotban, de sajnos tőlem többre nem telik. Így lett egy törpe Délen félig meddig Darrtonita. Mint mondtam, a sisak amúgy is tönkrevágja a frizurát meg a szakállat, pajzsra meg hát, minden jóérzésű embernek... törpnek szüksége lehet