Az alant bemutatásra kerülő szertartás az egyik legszörnyűbb, melyhez emberfia folyamodhat, és számos dorani teoretikus ért egyet abban, hogy ez már szigorúan feketemágiának minősül. A rituálé célja, hogy a tárgyául választott személy lelkét örökre kitaszítsa az Örök Körforgásból, megfosztva azt ezáltal halhatatlanságától. A rituálé alkalmazására csak olyan esetekben kerül sor, mikor Darton szolgáját igazán komoly sérelem érte, és melyet maga Darton is úgy ítél, mely a legnagyobb büntetések egyikéért kiált. A Rituálét kizárólag a Maremita lovagok alkalmazzák, és állítható, csakis szent őrületük legkomorabb perceiben folyamodnak hozzá. A rangot el nem ért lovagtestvérek ismerik ugyan a szertartás menetét és a szent szövegeket is, de a rituálét végrehajtani nem áll hatalmukban. Legalább a hadnagyi rang elérése szükséges ahhoz, hogy Darton felkent lovagja sikerrel próbálkozhasson a végrehajtásával - az eredményesség eldöntése, természetesen nem a Rendbéli rangtól, hanem Darton kegyétől függ.

A szertartásra gyakorta hivatkoznak úgy is, mint a Sötét Úton Járók Szertartására, mely nem keverendő össze a Halál Útját Járók rítusaival. Aki a szertartást csak egyszer is celebrálta már életében, a Sötét Úton Járók közé lép, és a varázslás olyan bélyeget hagy az asztráltestén, amit a beavatottak azonnal észrevesznek.  A szertartás maga valóban sötét és könyörtelen, kegyetlen halált és még kegyetlenebb sorsot - magát a sorstalanságot, az igazi véget, a valódi halált - juttatja a léleknek, miközben az Darton hatalmából a poklok minden kínját megtapasztalja.

A rituálé előkészületei között szerepel a kihegyezett karó állítása, az áldozat vérében történő szertartásos mosakodás, ami gyakorlatilag az arc megkenését jelenti, valamint a bűnbánati fohász, és az átok kétszeri invokációja, először némán, majd fennhangon citálva a rettentő igéket.

A rituálé végrehajtásához több testvér, avagy szolga együttműködése szükséges, hiszen az az áldozat karóba húzásával kezdődik. A rituálé őrületében a mozdulatok mechanikussá válnak, a kivitelezéshez szükséges kínzómesteri, hóhéri szakértelmet és elhivatottságot a mágia biztosítja, garantálva azt, hogy felesleges mozdulatok nélkül, de a szenvedést leginkább elnyújtva történjen a kivégzés. A rituálét végző személy tevékenyen nem vesz részt a kivégzésben, „mindössze” a félelmetes átok szavai peregnek ajkáról, melyek elrendezik a lélek további sorsát a kárpit mögött. A szertartás kezdetétől számítva, a test tényleges haláláig a lélek azonban nem csupán a fizikai kínokat éli át. Az alig egy percig tartó procedúra alatt a lélek megtapasztalja Darton végtelen hatalmát, és még életében, lelke kiszakíttatik, és Darton poklába kerül. A porhüvely megsemmisülése után a lélek is semmivé válik, tehát megszűnik létezni az összes síkokon.  

A karóba húzott test azonban továbbra is létezik. Darton tréfás kedvének függvényében megtörténhet, hogy szinte azonnal új életre kel, mint tudattalan élőhalott, aki a rituálét végző személy egyetlen egyszerű parancsának hajlandó engedelmeskedni, és azt megkísérli képességei szerint végrehajtani.

Az alább bemutatott szertartást Darton papjai és paplovagjai egyaránt ismerik, de igazán csak a Maremita irányzat követői alkalmazzák. A szertartás celebrálására csak akkor kerülhet sor, ha valamely lélek idő előtt kényszerül megtérni Dartonhoz. A halott testét a rítus előírásai szerint ravatalozzák fel, és a megfelelő formulák citálása biztosítja azt, hogy a lélek jótéteményeinek és bűntetteinek számbavétele a számára rendelt, lerövidült idő tényének figyelembevételével történjen. Ezzel a szertartással a felkent személy mind az eltávozott, mind a maga (illetve a távozást siettető személy) számára kér bocsánatot és méltányos elbánást Dartontól. A szertartást gyakran celebrálják olyan esetben, amikor az áldozat valamely véletlen okán kényszerült Darton színe elé járulni, például baleset, vagy gondatlanságból elkövetett emberölés esetén, illetőleg a Halál Útjának 3. és 4. stációja „következtében” eltávozottak esetében. Az alkalmazáshoz csak abban az esetben folyamodnak a felkentek, ha valamely mértékben ismerték és tisztelték, vagy volt alkalmuk megismerni az elhunyt életét, és érdemesnek találták az Atya figyelmébe és kegyelmébe ajánlani a lelket.

 
 „Az eltávozott testét nyugalmi pozícióba rendezzük, melyben hanyatt fekszik, karjai a két oldala mellett helyezkednek el, kinyújtva. Feketeszén irón segítségével kört rajzolunk a  halott köré, úgy, hogy a test hosszanti főtengelye adja a kör átmérőjét. A körvonal 9 pontjára áldozati füstölőtartókat helyezünk, ötöt a szív oldalára és négyet az ellenoldalra, egymástól egyenlő távolságra teszünk le. Az ónedényekbe zsálya, zsurló és levendula szárított törmelékét töltjük, melyet előtte megszenteltünk, majd sorban meggyújtjuk őket, kezdve a szívhez legközelebb esővel, utána sorban haladva a körív mentén. Az egyes füstölők a Shandin és Darton hatalmának 9 szakrális szimbólumának felelnek meg, melyek a megfelelő elrendezés és tartalmuk segítségével biztosítják a lélek útjához szükséges energiát, hogy az egyenesen Darton színe elé járulhasson. A rituáléhoz szükséges litánia szövegét fennhangon szavaljuk az elhunyt fejénél áldva, majd a záróstrófa utolsó soránál envérünkkel kevert kevéske bort löttyintünk az eltávozott homlokára, megnyitva ezáltal a szükséges csatornákat. Ha a kötés létrejött, néhány pillanaton belül a 9 füstölőtartó lángja kihuny, de a füst illata még órákkal később is sűrűn fog áradni a halott testéből, összetéveszthetetlenül igazolva a beavatottak számára, hogy a halott az Atya Kedvében Járók rituáléjának áldásában részesült.” - Angus Magonor hadnagy okító szavai ifjú patronáltjához

süti beállítások módosítása