El kell mennem. Ezt el kell intéznem. Nekem kell megtennem. Egyetlen porcikám sem kívánja, de a tisztesség és a szokások megkövetelik. Sosem jártam még a környékén sem. Fenyegető és baljóslatú, nem úgy, mint a faluban volt.

Egy fél emberöltő is eltelt, mióta apám úgy döntött, szekérre pakolja az egész családot, egy másikra meg, amit a házból és a műhelyből mozdítani tudott. Kytharban könnyebb az élet, több a vevő, fontosabb a minőségi munka, az ottani finnyás népek jobban megbecsülik a mesterembert és a gonddal készült holmit.

Eleinte nehezen ment. Volt, hogy sajt és kenyér is került az asztalra, de a legtöbbször nem. Aztán megismerték a nevét, és azt, hogy megbízható mester. Mindig a nappal kelt. Mire a család megvetette a lábát a városban, már én is letudtam az inasévek gyötrelmeit. Derék ember volt az öreg. Egy jó estéli pipázásnál többre sose vágyott.

Lassan közeledelem a sötét kerthez. A kapu valami éhes szörnyeteg tátott pofájaként vigyorog felém, a lustán kardjaikra támaszkodó páncélos őrök fekete fogaknak tűnnek a gyenge, alkonyi fényben. Lehajtom a fejem, mikor áthaladok közöttük, épp csak biccentek nekik, komoran viszonozzák. Jobbra egy irdatlan torony, balra több épület tapad egymáshoz. Ezen túl, sírok mindenfelé, számolhatatlanul sok.

Ahogy a nyughelyek közötti ösvényen lépkedek a komor tömbként terpeszkedő varjúdíszes templom felé, az esti szél megborzongatja öreg csontjaimat, szomorúan hajtják meg magukat az utamat szegélyező keserű bükkök.

A következő napi alapanyag szükségletet még összeírta, és szólt, hogy Targel úr rendelése sürgetős dolog lesz. Ülve aludt el a munkapad mellett. Azt gondoltam, csak hosszú volt a nap. Az éjszakája már örökké tart. Ne kelljen szégyenben aludnia. Megbeszélem a papokkal, hogy rendes nyughelye lehessen, talán még szertartást is csinálnak néki, ha meg tudom fizetni az árát.

Sietős lenne az utam, az éjszaka közelít már. Valahogy mégsem tudom szaporázni lépteimet, csak arra ügyelek, hogy ne vénemberként ballagjak. A templom velem szemközt egyre nagyobbra nő, a bejárat baloldalt, a lépcső tetején vár, kapuja sarkig kitárva. Egyik fok a másik után. Egyik nap a másik után. Az én fiam is ezeken a lépcsőkön át fog feljönni, amikor már én is…

Ezen a vidéken komoly becsületje van a holtak őrzőinek. Én sosem látogattam ezt a templomot, magával Dartonnal eleddig nem volt számadásom. Most mégiscsak be kell mennem, hogy szót váltsak szigorú szolgáival. Biztos jól végzik a dolgukat, a hatalmas sírkert rendezett, még sosem panaszkodott senki. Persze azután, már nehéz is lenne.

Friss levegőt szívok a tüdőmbe, felszegem a fejem, majd belépek a három ember magas kapun. Egy kisebb szentélybe jutok, ahogy megállok az ajtó után, azonnal megcsap a holtak keserű-csípős lehelete. Vagy ez már maga Darton pipafüstje lenne? Nem sokan járnak errefelé ezen a kései órán. A bal oldali sarokban egy ácsolt pulpitus mögött fiatal pap tevékenykedik, valami könyvszerűségbe ró éppen. A jobboldali falon hatalmas termetű, fekete páncélos lovag alakja látszik, roppant kardjának markolata ökölnyi halálfőben végzőik. Mosolytalan tekintetét nehezen kerülheti el a betérő. A dombormű alatt egy lovagforma páncélos térdepel, halk zsolozsma hangjai ütik meg fülemet, mikor közelebb lépek hozzá. Mellette nem sokkal egy ismerősnek tűnő alak imádkozik, beléptemre rám tekint, majd karjait melle előtt keresztezve felém int. Megértem, azt akarja, én is tegyek így. Esetlenül utánozom a mozdulatot. Persze, a szerencsétlen Dunbar minden este ide tér a fiaiért fohászkodni. Szememet egyre jobban csípi a füst, amelynek útját követve tekintetem a magasba vándorol, a szemközti sarokban kiugró erkényféleséget fedezek fel, ahonnan egy néma templomszolga bámul le rám. A terem végében valamiféle szent képeit látom, a két alak közötti folyosó egy lépcsőn vezet tovább, felfelé, egy következő terembe. Megindulok arrafelé, a lábam alatt puha szőnyeget érzek, elnyeli bakancsom sarkának kopogását.

Dunbar visszatér fohászaihoz, a fiatal lovag fel sem neszel érkeztemre. A bal oldali írópult mögötti pap rám néz, tanácstalanságomat látva hívogatón int a kezével. Ékes szóval üdvözöl a Halál Urának házában, és a segítségét ajánlja. Nehezen találom a szavakat, a magam számára is megdöbbentő, mikor először mondom ki hangosan, apám meghalt. Részvétet nyilvánít, először azok közül, akik nem ismerték az öreget. Szavaiból erő árad, és valamiféle félelmes megnyugvást érzek. Megköszönöm, hogy foglalkozik az ügyemmel, mire visszautasítja, hogy papnak címeztem, ha jól értettem, ő valami tanoncféle lehet. A könyvében nézeget, majd tájékoztat, mikor lehetne temetni az öreget, és elmondja, mivel jár mindez. Félve tudatom vele, hogy szeretnék szertartást is a részére. Nem támaszt akadályt, kifejezetten segítőkésznek mutatkozik, ahogy taglalja, hogy a Varjúszárny Nagyszentélyben lesz a ravatal, Soltran páter celebrálja majd a szertartást, és a keleti parcellán ássák meg a sírt. Ahogy a részleteket sorolja, az erszényem egyre könnyebbnek tűnik a markomban, görcsösen kapaszkodom belé, mikor a fizetség felől érdeklődöm. Az írnok rám bízza a dolgot, amennyit gondolok. Nem tudom, mit gondoljak, az asztalra teszem az erszényt, benne háromheti járandóságommal. Elteszi a pénzt, és elmondja, hogy még ma elküldi a szállító-testvéreket az eltávozott porhüvelyéért, mire hazaérek, már ott lesznek a műhelynél. Erőt és tisztességet kíván, mikor utamra enged, még látom, hogy a tőle jobbra álló falitáblára vési apám nevét, ezzel hivatalosan is kinyilvánítva mindenkinek, hogy Garlo Kull megtért őseihez, halála immár végleges, és békét talál majd Darton kebelén. Vigyázza gonddal lelkét, kerüljön bárhová is.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cyrgaan.hun 2012.06.18. 09:06:17

Tényleg jó látni, hogy születnek ilyen írások. Baj, hogy az átlag szerepjátékosok számára az ilyesmi csak felesleges sallang, és a pap is csak egy lehetőség a tápolásra.

Airas Thanator 2012.06.18. 09:09:00

@Cyrgaan.hun: Nos, ez valóban így igaz, ezt mi is sajnáljuk. Ha viszont valakinek csak egy kicsit is tetszik, amit alant összehordtunk, már az is erőst kedvünk szerint való.

Cyrgaan.hun 2012.06.18. 09:28:52

Ha minden jól megy (konkrétan a kis lobbi tevékenységem sikerrel jár), akkor talán lesz lehetőség arra is, hogy a dartonitákról szóló amúgy elég gyér felhozatal (Sötét Zarándok, Sötét térítő, Prófécia, ...) bővülhessen.

Elég kitartóan tudok károgni, és azt hiszem a megfelelő helyen teszem. Reméljük a legjobbakat! :D

Airas Thanator 2012.06.18. 09:40:31

@Cyrgaan.hun: Nos, ezt örömmel hallom! Messzemenő támogatásunkra számíthatsz a kérdésben!

Kérlek, informálj, ha van valami fejlemény, szívesen értekeznék a szerzővel, mielőtt új dartonita regény születik...

Cyrgaan.hun 2012.06.18. 10:23:16

@Airas: Mindenképpen informállak. Egyelőre csak novellákban gondolkodom, meglátjuk ezzel meddig tudok eljutni.
süti beállítások módosítása