Én lovag vagyok. Dartont szolgálom. Fegyverrel és igével. Ő a leghatalmasabb úr. Aki jogot szerzett az életre, az kötelezettséget is a halálra. Minden élő vége egy. Az élet rövid. A halál hosszú. A lélek örök. Kinek több idő jut, kinek kevesebb. Sosem vitattam.

Dolgom van a világon. Szolgálok. Dartont. És a Prófétát. Csendben figyelem az életet. És a halált. Bátorítást adok. Ha az kell. Halált, ha az. A cél a birodalom. A felkészülés. Felkészítelek. A megértés kulcs. Egyszer biztosan eljön. De nem mindenkiért. Az igazak felemeltetnek. Közöttük leszek.

Hiszem a halál fenségét. Az egyetlen célt. Az élet csak eszköz. És út. Mindannyian hozzá tartunk. Mindenki részese lehet. Ha megérti. Ha kérdik, elmondom. Nem vitázom. Nem térítek. Kinyilatkoztatom. Ahogy a Próféta. Nem kell hinni benne. Akkor hinni fogsz, ha előtte állsz. Nem kell bízni benne. Úgyis biztos. Elkerülhetetlen. A végső válasz. Minden kérdésre. Kérdezz bátran. Ő felel. Ha nem hallod, engem kérdezz. Azt hallod majd. Talán érted is. Ez a dolgom. Megmutatni. Szóval és fegyverrel. Értsd meg és tiszteld. Ne engem. Őt. Ha nem, én sem teszem. Ezért a fegyver. Lesújt. Mint az Ököl. Ha figyelsz, felemel. Mint a Tenyér. Kettősség mindenben. Csak egy dolog biztos. Odaérsz. Egyszer biztosan. Addig szemlélődj. Tanulj. Hallgass. Ne rettegj. Készülj. Vár rád. Türelem.

Tudom, hogy szeret. Másként. De mindenkit. Igazsága tény. És a legvégső. Védelmez. Biztat. Ezért jó élni. Nincs kétség. Ő a végzet. Megítéltetsz. Nincs hová rejtőzz. Nincs, mit elrejthetsz. Látni fog. Ahogy soha senki. Pőrén. Mindent. Téged. Teljesen. Döntése végzés. Érted szól. Hozzád szól. Akkor megérted, miért. Ott nincs csalódás. Tudni fogod. Megillet, ami megillet.

Szolgálj te is. Ne engem. Őt. Előre nézz. Sosem hátra. Meglátod majd. Legvégül. Ha figyelsz, tán korábban is. Ez nem tréfa. Ő sem tréfál. Azt értenéd. Értened kell. A tréfa csak szó. A hívás ige. Nevess bátran. Nincs miért sírj. Nevess vele. Az ostobákon. Magadon is. Akkor érzed. Akkor érted.

Én már tudom. Te már tudod. Indulhatsz. Kész vagy.

Darton kultuszának terjedése hosszú ideig mesterségesen gátolt volt, amely főként a Selmo által szándékosan félrevezetett ortodox papságnak volt köszönhető. A papok által hirdetett eszmék úgy mutatták be Darton tanait, mint magas misztériumokat, amelyet az egyszerű elme nem érthet meg, így csak a kiválasztott kevesek ismerhették meg Darton igazi arcát és hittételeinek értelmét. Hogy mi késztette Selmo-t a legalapvetőbb tanítások eltitkolására, máig sem lehet bizonyossággal tudni. Lehetőségként felmerül, hogy túl félelmetesnek tartotta a másvilág és a halál kérdéseit illető témákat, de valószínűbb, hogy némi féltékenységből kiindulva nem akarta, hogy Darton kultusza túlzott népszerűségre tegyen szert. Darton a maga teljességében nem éppen jelentéktelen isten, és Selmo úgy is vélhette, hogy amennyiben a szélesebb néprétegek előtt is ismert lenne szellemisége, egyre többen és többen fohászkodnának hozzá, és Kyel, Krad és Dreina egyaránt híveket veszítene. Darton ugyanis kifejezetten alkalmas rá, hogy a gondolkodó, értelmes ember patrónusának válassza, és minden nap imádkozzon hozzá, választ keresve az élet és halál nagy kérdéseire.

Az egyszerű köznép szemében, akik nem Darton hitét vallják elsősorban, a Hallgatag Úr megmaradt praktikus, funkcionális természetű istenségnek. Legyen szó akár Dreina, Krad vagy Ellana híveiről, ők Dartonnal és kultuszával többnyire csak akkor találkoznak, ha haláleset történik a környezetükben. Ilyes események bekövetkeztekor előtérbe kerülnek Darton szolgái, akik végrehajtják a Búcsúztatás rituáléját, és valamely templomban előkészítik a holttestet a ravatalra, majd a temetésre vagy hamvasztásra. A hívők zöme ilyenkor jár életében először dartonita templomban, amikor is az első szentélyben, a Nyitott Kapu Szentélyben, a szkriptor testvérrel leegyeztetik a gyászszertartás és a temetés részleteit. Maga a szertartás már a negyedik szentélyben, a Varjúszárny Szentélyében zajlik, de a legtöbb hívő gyermekkorától abban a tévképzetben nevelkedik, hogy Darton háza iszonyú borzalmakat rejt, és ennél a szentélynél beljebb merészkedni botor dolog volna.

A halotti Búcsúztató szertartás rövidke egy órája alatt a híveknek bőséggel jut idejük elmélkedni és nézelődni Darton templomában, elcsodálkozni Darton szentjeinek hatalmas szobrain, a kulisszák festett motívumain és félelmetes szentábrázolásain, eltűnődni a Hullámsír Szentélyben látott úszómécsek bizonytalan sorsán, vagy képzeletbeli felfedezőútra indulni a még magasabban elhelyezkedő további szentélyekbe, elmerengve azok vélt szörnyűségeiről és titkairól. A legtöbb hívő félelemmel vegyes tisztelettel gondol Darton szolgáira, akik komor intelmeikkel indítják utolsó útjára az elhunytat, és ünnepélyes tiszteletadással tüsténkednek a temetés lebonyolításakor is. Ha a családban már van eltávozott, megesik, hogy a halál évfordulóján újra felkeresik Darton templomát, és némi adománnyal és könyörgéssel emlékeznek rá, de ekkor is ritka, hogy akár csak a Varjúszárny Szentélyéig is elmennének, vagy kifejezetten istentiszteleti szertartást hallgatnának. Darton papjainak feladatai közé tartozik az is, hogy vigaszt és támogatást nyújtsanak a hátramaradottaknak, ez azonban nem túl gyakori, mivel a hívek nem szívesen fordulnak a komor papokhoz, gyakoribb, hogy valamely fiatal diakónnal próbálnak szót váltani. Ezek a beszélgetések is csak ritkán zajlanak a templomban, ha mégis, akkor többnyire a Nyitott Tenyér Szentélyének valamely oldalfülkéjében, egyébként gyakrabban a temetőkertben, vagy egyéb közterületen.

Azok a hívek, akik Darton főségét vallják, és őt tisztelik kiemelten a többi istenség között, már sokkal több mindent tudnak Dartonról és tanításaiból. Ők már legalább heti rendszerességgel felkeresik a templomot, többnyire a délelőtti órákban, és gyakran részt vesznek a Varjúszárny Szentélyében zajló általános istentiszteleti szertartásokon is. Tisztában vannak lelkük legalapvetőbb jellemzőivel, és pontosabb elképzelésük van a kárpit túlfeléről, a halál utáni eseményekről is. Nekik nem okoz gondot szóba elegyedni és eszmét cserélni a templom papjaival, útmutatást kérni vagy részt venni a közösségi áldozási rítuson. Esetükben már előfordul, hogy többször is felkeresték életükben valamely belsőbb szentélyt, még az is meglehet, hogy egyszer bővített szertartást is láttak az Örvény-kör Szentélyében. Az ő esetükben nem a tudatlanok félelme, inkább pont a halál misztériumainak alaposabb ismerete tartja vissza őket attól, hogy gyakran és rendszeresen látogassák a magasabban fekvő szentélyeket.

Darton igazán elkötelezett hívei, akikből gyakran válik diakón, majd később pap, már fiatalkorukban is gyakran megfordulnak a templomok több belső szentélyében, és nem rettentik őket Darton kultuszának árnyékos oldalai, épp hogy csak fokozzák érdeklődésüket. Rendszeresen részt vesznek az istentiszteleteken és gyászszertartásokon, és a papok ajánlásai alapján olvassák is a mérvadó szakrális szövegeket, értekezéseket vagy a dartonita szentek történeteit. Az ő lelkük nem telik el rettegéssel, mikor le kell térdelniük a Jogar Szentélyében az Ítész előtt, és nem félnek, mikor az Ököl Szentélyéből továbbhaladnak a lesújtani készülő Halálosztó Szent Artemor kulisszái között.

Azok a hívők, akik az utolsó két csoportba tartoznak, tehát járatosabbak Darton tanaiban, már messze nem funkcionális istenségként tekintenek Dartonra. Tisztában vannak vele, hogy Darton hatalma olyan területet érint, amely minden ember életében meghatározó és közös. Ők tudják, hogy Dartonhoz az év bármely napján lehet fohászkodni, mind az élőkért, mind a holtakért. Darton az, akihez lehet irgalomért, kegyelemért, vigasztalásért, figyelemért, végső megnyugvásért imádkozni. A hívek ezen csoportjai azzal is tisztában vannak, hogy az egyszerű köznép igen gyakran fordul a halottak istenéhez azzal a kéréssel, hogy ne siettesse valamely szerettük vagy saját maguk eltávozását erről a világról, dacára annak, hogy ez a Holtak Urának természete ellen való. Ezt a látszólagos problémát úgy oldják fel, hogy nem a halál elodázásáért, időpontjának kitolásáért imádkoznak, hanem annak a megfelelő időben való bekövetkeztéért, amivel így burkoltan a halál késleltetéséért folyamodnak. Darton hatalma mindenkit érint, ezek a hívek ezért vallják, hogy célszerű minden nap egy kicsit gondolni ennek elkövetkeztére, némiképp készülni az elkerülhetetlenre. Ugyanakkor, a tájékozott híveket ezek a gondolatok meglehetősen ritkán töltik el félelemmel vagy szorongással, minthogy tisztában vannak lelkük halhatatlanságával és az Örök Körforgás jelentőségével, így többnyire csendes nyugalommal, békésen viszonyulnak a halál kötelező mivoltához.

Darton tehát olyan istenség, akinek hatalma általánosabb érvényű több istentársáénál, hiszen a halál mindenkiért eljön, és életében legalább egyszer mindenki elgondolkodik a kapcsolódó nagy kérdéseken. A pyarroni pantheon néhány istensége olyan terület felett rendelkezik hatalommal, amelyek lehet, hogy egy ember életében sosem jutnak szerephez. Könnyen belátható, hogy egy nem tengerparti, közepes városkában családjával békésen éldegélő szabad ember, aki a fogadó és a konyha tisztántartásáért felelős, soha életében nem fog Adronhoz, Antohhoz, Albornehoz, Dellához, Gilronhoz, Kyelhez, Noirhoz, Uwelhez fohászkodni, mert semmi dolga a mágia, a tenger, a művészet, a kovácsolás, a teremtés-pusztítás, az álmok vagy a bosszú istenével. Nagy valószínűséggel életében akad majd dolga a joggal (Dreina), a tudással és utazással (Krad), a szerelemmel (Ellana) valamint az időjárással (Arel), de az garantált, hogy Dartonnal és szolgáival is találkozni fog. Ez a felsorolás adja az alapot arra, hogy Dartont a jelentősebb pyarroni istenek közé soroljuk.

A maremiták helyzete annyiban tér el az ortodox ágtól, hogy ők már sokkal nyíltabban hirdetik Darton tanait, nem zárkóznak komor magányukba, és valóban örömest segítenek minden rászorulónak, eloszlatni aggodalmait, vagy felkészíteni az elkerülhetetlen végre. A maremita lovagok ugyan elsősorban fegyverrel szolgálják Dartont - és saját bevallásuk szerint az igazi pyarroni eszmét is - viszont mindannyian felszentelt papok is, akiknek csupán mágikus hatalma csekélyebb az ortodox ág követőiénél, de szakrális kérdésekben azonos kötelezettségekkel rendelkeznek. Csendes őrületük egyfajta nyitottsággal is párosul, így sosem restek bátorítással szolgálni az elveszetteknek, a haláltól rettegőknek, és akár fennkölt szavakkal ecsetelni a túlvilági lét szépségeit, és Darton szeretetének mibenlétét.

Yneven az egyik leggyakrabban játszott kártyajáték a Tőr nevet viseli, amit gyakran neveznek Tőrözésnek is. A Godoni gyökerekkel rendelkező játék szinte mindenhol ismert, szabályai egyszerűek, könnyen elsajátíthatók. Darton lovagjai sem vetik meg a jóféle kártyajátékot, sőt, alkalomadtán némi piszkos trükköktől, csalástól sem riadnak vissza a győzelem érdekében. A rendházakban töltött pihenőnapok idején, de a hadba vonulás akár fertályórás szüneteiben is gyakran előkerül a kártya, és ekkor a maremiták szent őrülete a játékra összpontosul.
 

Alapkoncepció

A Tőr játék tétben játszódó kártyajáték, melyet 52 lapos godoni paklival játszanak. A lapok négyféle színből kerülnek ki, ezek a gyémánt, lándzsa, szőlő, szív, vagy az ős-godoniból jövő kifejezésekkel élve: káró, pikk, treff és kőr. Minden színből 13 lap van, az A jelzésűek az egyesek, a számozott lapok 2-től 10-ig tartanak, és a névértéküket érik, míg van három úgynevezett úrlap, a lovag, a hölgy, és a király, ezek értéke 10 pont. A játékosok száma általában három vagy négy, de nincs akadálya, hogy többen is játszák egyszerre. Az osztás előtt a játékosok megegyeznek a játék díjazásában.

A Tőr célja, hogy a három lehetséges mód valamelyikével győzzön az egyik játékos.

Az első mód, ha az osztás után csak úrlapjai vannak (lovag, hölgy és király) valakinek, ekkor bejelenti, hogy Tőr!, és a játék díjazásának dupláját nyeri a többi játékostól.

A második mód a virítás, ekkor a játékos felcsapja az összes lapját, és maga elé helyezi az asztalra, majd összeszámolja annak pontértékét. Ugyanezt teszi minden játékos. Akkor sikerült a virítás, ha a virítónak a lapjai érik a legkevesebb pontot. Ha bárki másé a legkevesebb, ő a győztes.

A harmadik mód, ha sikerült minden lapot letenni a kézből.
 

Az osztás

Minden játékosnak öt lapot osztunk, jobb felé haladva, egyesével. Ha mindenkinek megvan az öt lapja, még egy lapot fel kell csapni és a pakli mellé tenni, ez lesz a dobott lapok kupaca. Amennyiben csak úrlapja van valakinek, azonnal Tőr-t jelent, és ha másnak nincs a kezében Tőr, akkor mindenki megfizeti neki a tét dupláját. Akkor is azonnali nyerés áll fent, ha a kéz értéke 15 pont vagy az alatti, de ekkor csak egyszeres tétet fizetnek érte. Ha egyszerre több játékosnál van Tőr, akkor újraosztás következik, a partit nem díjazzák.
Az osztótól jobbra ülő játékos kezd, választhat, hogy virít, vagy játszik.


Virítás

Ha valaki virítani akar, akkor ezt a saját körének elején be kell jelentenie. Ekkor nem húz lapot a talonból és nem is dob el lapot. Felfedi a lapjait, és összeszámolja azok értékét, majd minden játékos ugyanezt teszi. Ha a virító a legalacsonyabb értékű lappal rendelkezik, nyert, és mindenki megfizeti neki a játék díjazását.

A virítás azonban veszélyes, mert ha bárki másnak egyező vagy alacsonyabb értékű lapja van, az leégette a virítást, és a virító dupla tétet fizet neki. A többi játékos egyszeres tétet fizet a legalacsonyabb lappal rendelkezőnek. Döntetlen esetén a többi játékos egyszeres tétet fizet a nyertesek mindegyikének.
Ha valaki virított, a játék véget ér.
 

Lejátszás

Amennyiben senki nem mondott Tőr-t, és a játékos nem akar virítani, akkor játszik. Először is egy lapot húz, vagy a talonból, vagy a dobott lapok pakliból, szabadon választhat. Ezután teríthet a kezéből lapokat, vagy kiegészíthet már lent lévő terítéseket. A terítés lehet három vagy több lapból álló, azonos színű számsorozat, vagyis sor (például kőr 5, 6, 7) vagy legyező (három vagy négy ugyanolyan jelzésű lap, például 3 hölgy).

Amennyiben valakinek olyan lapja van a kezében, amely beleillik valamely már lent lévő terítésbe, akkor azt hozzáteheti. Például, ha az egyik játékos 5, 6, 7 sort terített kőrből, és a másiknál kézben van a kőr 8, akkor hozzáteheti a sorhoz. Vagy ha már az asztalon van három lovag, és a negyedik színből nálunk van a lap, akkor hozzátehetjük a legyezőhöz. Egyszerre több lap is hozzátehető a már lent lévő terítésekhez.

Végezetül, egy lapot el kell dobni a kézből, a kidobott lapok tetejére, de ez nem kötelező, ha a játékos terített.

Amennyiben valaki minden lapját lerakta (ezután már nem kell dobnia), vagy eldobott a kezéből, akkor megnyerte a játékot, és mindenki egyszeres tétet fizet neki. Amennyiben a kör lejátszása és az eldobás után még maradt lap a kezében, a tőle jobbra ülő játékos köre következik.

Amennyiben valaki felhúzta a talon legutolsó lapját, a játék véget ér, és az nyer, akinek a kezében lévő lapok összege a legalacsonyabb. Döntetlen esetén, a vesztesek minden győztesnek megfizetik az egyszeres tétet.
 

Példajáték

Airun, Alex és Alyr szentháromságához Abdzsan al Hagmerk csatlakozik a kártyaasztalnál.

Jelölések: A = egyes J = lovag, D = hölgy, K = király Színek: ♠ ♣ ♥ ♦

Airun oszt Alexnek: A♠, 7♥, 10♣, J♥, D♥
Alyr lapja: A♥, 2♣, 2♦, 7♦, 9♣
Abdzsan lapja: A♣, A♦, 2♥, K♦, K♥
Airun magának osztott: 3♥, 5♠, 6♣, 6♠, 10♥
Airun felcsapja: 3♣

Első kör

Alex 8♣-t húz a pakliból. Eldobja a 7♥-t, ugyan nem ez a legalacsonyabb lap a kezében, de abban reménykedik, hogy később húz 10♥-t vagy K♥-t és sort csinál, vagy húz 9♣-t és azzal csinál sort.
Lapjai most: A♠, 8♣, 10♣, J♥, D♥

Alyr húz egy K♠-t és el is dobja. Lapjai még mindig: A♥, 2♣, 2♦, 7♦, 9♣

Abdzsan felhúzza Alyr eldobott K♠-ját, és leteszi a három királyt. Ezután már nem dob lapot, így lapjai: A♣, A♦, 2♥

Airun húz 9♦-t és eldobja 10♥-t. Lapjai ezután: 3♥, 5♠, 6♣, 6♠, 9♦

Második kör

Alex felveszi Airun eldobott 10♥-ját, és sort tesz le: 10♥, J♥, D♥. Ezután eldobja 10♣-t, marad a kezében: A♠, 8♣. Reméli, hogy Abdzsan három lapjánál jobban áll, és így Abdzsan nem fog még virítani.

Alyr 4♥-t húz, és eldobja 9♣-t. Lapjai ezután: A♥, 2♣, 2♦, 7♦, 4♥

Abdzsan virít (A♣, A♦, 2♥), bejelenti, hogy lapjainak értéke 4 pont. A játék véget ér.

Elszámolás

Alex lapjai: A♠, 8♣, ez 9 pont.
Alyr lapjai: A♥, 2♣, 2♦, 7♦, 4♥, ez 16 pont.
Airun lapjai: 3♥, 5♠, 6♣, 6♠, 9♦, ami 29 pont.

Abdzsan a virítással megnyerte a játékot, mindenkitől bezsebel 1 egységnyi nyereményt.

 

Forrás: A Tőr játék a Glen Cook műveire épülő, Black Company Campaign Setting szerepjátékban bemutatott Tonk játék fordítása és ynevi adaptációja

3644: A Pyarroni Államszövetség területén, Marem városában megszületett Airun, ősi nemesi család sarjaként.

3663: Airun al Maremet Darton papjává szentelték, már ekkor köztudott volt róla, hogy rendhagyó módon értelmezi Darton tanításait, és karizmatikus egyénisége miatt már ekkor követőket szerzett elképzeléseinek.

3675: Alex con Arvioni és Airun al Marem egy kalandozó csapattal járta a Délvidéket, de a Dúlás küzdelmeiben nem álltak egyik oldal mellé sem.

Airun egy tábortűz mellett töltött éjszakán, álmában Darton kinyilatkoztatásában részesült, aki arra bátorította, alapítsa meg Darton paplovagi rendjét saját tanai szerint. Az istenség a szövetségüket egy szent pallossal pecsételte meg, amely a tűz hamvaiból meredt az ébredező társaságra. Egyedül Airun tudta kihúzni és csak Alex állt mellé. A csapat többi tagja magának követelte az ereklyét, így Darton első paplovagjai máris lelkeket terelhettek istenük síkjára.

3676: A két bajtárs az Erioni Ötök tagja lett, hogy megszerezzék Amhe-Ramun fegyverzetét, ekkor kalandoztak először együtt Alyr Arkhonnal, a félelf nekromantával, aki beavatásáig két évtizedet, majd azután újabb két évtizedet töltött a Szarvtoronyban, a Necrográfia tanulmányozásával, és ekkor már három esztendeje a Dorani Nagytanács tagjaként tevékenykedett. Alexet a bosszú, Airunt a szerzés, míg Alyrt a pusztítás vágya hajtotta. Küldetésük elbukott, és Airun is meghalt az Ötök két tagjával együtt, de Darton kegyelméből Airun új életre kelt. Alyr látva az isteni csodát, hitet tett a Hallgatag Úr ynevi birodalmának megalapítása mellett.

3677: A Szentháromság az al Marem család egyik Edorltól keletre fekvő érdekeltségébe, a Tomúda da Sharmu északi nyúlványain fekvő Dovorba utazott, és megnyerte ügyének már a 3660-as évek óta az al Marem-klán érdekszférájába tartozó város vezetését. Megalapították a Maremita Lovagrend első rendházát és sziklatemplomát. Airun a lefektetett alapkövek között Darton főpapjává és ynevi helytartójává kiáltotta ki magát. A tanításait már régóta ismerő paptársai közül ekkor többeket fogadott a rendbe, hogy paplovaggá váljanak. Barátja, az északi nekromanta ekkor ajándékozta meg a saját kezűleg készített mágikus fejpánttal, melyen a Shandin urainak és a hatalom kilenc szakrális szimbólumának vésete látható.

Alex délen maradt, hogy felügyelje az építkezést, és újdonsült rendtársaival terjessze az új hitet, melyhez a Dúlás forgatagában sokan csatlakoztak, jellemzően olyanok, akik csalódtak a pyarroni eszmében, köztük sokan Darton-papjai közül is.

Airun és Alyr északnak vette az irányt, a sok kaland közepette Airun nem szalajtott el egy alkalmat sem a térítése, így Doranba érve több vidéken vetette el az új hit magvait, így többen csatlakoztak északi térítő munkájához.

3677-3681: Airun és paplovagjai az Északi Szövetség államaiban terjesztették Darton igaz tanítását. Erősséget nem sikerült alapítaniuk, de hírük bejárta egész északot. Airun egy közös küldetés alatt jó barátságot kötött Eligorral, Eren Kék Hercegével, hitvitát folytatott az ortodox ág raveeni Darton érsekével, és az északi főinkvizítor áskálódásaival is sikerrel szállt szembe.

Ebből az időből ered a legenda, miszerint Airun al Marem – Yneven egyetlenként – mosolyogva sétált végig az Északi Szövetség leghosszabb hídján, a Dwyll Unió területén álló Fekete Mérföldön. Az Armagass ártere fölött, Elharesse városánál feszülő hídról elterjedt, hogy oly mértékű reménytelenséget és kétségbeesést sugárzik magából, ami számtalan elcsapott papnak és megcsúfolt szeretőnek jelentette már az utolsó lökést az öngyilkossághoz vezető úton.

3679: Alyr, miután elsimított nem egy konfliktust, amit Airun és heves természetű követői robbantottak ki, titokzatos okok miatt Calowynra távozott (11 évre).

3681-3683: Airun és hívei már Abaszisz földjén végezték áldásos munkájukat, de az Ifint is megjárt Próféta rendjét nem kezelik külön az ortodox ág követőitől, az továbbra is a Fogadalmas egyházi státusszal rendelkezik.

3684: Airunék visszatértek az ígéretesebb Délvidékre, ahol már több erősségük is hirdette Darton főségét. Ez évben alapította meg a később nagy hírnevet szerzett Fekete Gyűrű rendházat, a Salumion bércei között.

3685: Az újra regnáló Pyarroni Papi Szék első rendelkezései között nyilvánította eretnekké a maremita irányzatot és sújtotta egyházi átokkal Airun al Maremet.

Airun és Alex szent háborút hirdetett Pyarron ellen, paplovagjaik egyként álltak melléjük és kisebb seregekbe gyűlve okoztak érzékeny veszteségeket az Államszövetségnek. Alex ekkor kezdte el viselni hírhedt, feketére edzett, abbitacél maszkját.

3686: Alex csapatai élén bevette Prasense, a teraszos szerkesztéssel épült Függőkert barlangerődjét, és ehelyütt alapította meg a paplovagrend világi szárnyát, melynek központjává is tette azt. A rendház a Gyűrűhegység északkeleti nyúlványának és a Sheralan legdélibb, legvénebb röghegyeinek találkozásánál található. A Függőkert nevet a hegy különös fennsíkjai miatt kapta: valami ismeretlen erő úgy formálta meg a kőrengeteget, hogy a hatalmas, táblaszerű fennsíkok lépcsőszerű képződményt alkossanak.

3687: Airun kártyán nyert birtokot és jogot az építkezésre Erion Palotanegyedében Viniel hercegtől, és Alexszel le is fektették a Fekete Torony rendház alapjait.

Az év további részében zajló, Pyarron elleni harcok részeként Airun ismét elvesztette az életét, majd megtette köteles beszámolóját istenének, aki elkötelezettségét látva másodjára is visszahozta az életbe.

3688: A shadoni Feketerend kihasználva a maremiták távollétét lerohanta Dovort. Egy idős Darton-pap fohászaira a Bosszúálló jelent meg és nyert időt a felmentő sereg érkezéséig. Airun több mint ezer paplovagja élén érkezett, és emlékezetes csatát nyert a Feketerend lovagjai ellen. Ekkor állt össze a később rettegetté vált maremita lovagsereg stratégiája.

3690: Alyr stílusosan a Sötét Együttálláskor tért vissza a kontinensre, és saját, kifürkészhetetlen útját járva Gro-Ugonban tevékenykedett Orwella hívei ellen.

Airun nem ért el átütő sikert Pyarron ellen, így elfogadta az Északi Szövetség titkosszolgálatának burkolt meghívását a Rowoni Hercegség megdöntésére. Tárgyalt az Északi Városállamokban összeállt koalícióval, és rövidesen csatlakozott hozzá Alyr is.

3691: A maremiták szövetségeseikkel karöltve átvették a hatalmat a Hercegségben és elűzték III. Zorkast, a Hatodik Fekete Lobogó hordozóját. A maremiták rendházat alapítottak Rowonban és megkezdték a főtemplom építését.

Airun visszatért Dovorba, hogy tovább igazgassa a Délvidék ügyeit, hisz Új-Pyarron végképp stabilizálta hatalmát, Shadonban meghalt a király, és Alexet pár kósza hír hallatára újra elöntötte az Amhe-Ramun elleni gyűlölet. Alyron erőt vett az elkeseredettség, így fülei süketek maradtak az északon ébredező konfliktusokra, Doranban ismét a Szarvtorony magányába zárkózott.

Airun lehiggadásképp északra küldte Alexet, de sok időt nem tölthetett a rowoni építkezések felügyeletével, mert Alyr halálhírére Doranba ment, ahol részt vett a temetésen, majd visszatért délre. Ezt a lehetőséget használta ki III. Zorkast, aki toroni pénzen újjászervezte seregét, és Dhakul kán keleti barbár hordáinak hathatós támogatásával lerohanta és visszavette Rowont. A védekező harcot folytató maremiták hősi halált haltak.

Airun a hírek hallatán feladatul adta Alexnek, hogy kürtöljön össze egy sereget Rowon visszafoglalására, aztán Doranba utazott és kiszólította sírjából Alyrt, majd együtt nyugatnak indultak. III. Zorkast a Getharr toroni magitor által irányított amund szobordémont küldte utánuk. A kaland során Airun feláldozta életét, majd Darton kegyelméből ismét feltámadt (immár harmadszorra is), és csodatételével megnyerte a nyomukban loholó orkfajzatok, a Vérfakasztók törzsének támogatását. Végül legyőzték a szobordémont, és a Vérfakasztók mellett a többi Doardon-hegységbéli ork törzs is csatlakozott Darton ügyéhez, több mint tízezer fősre duzzasztva egyesült törzsüket, a Hallgatagokét, akik Darton Szent Tüzében születtek újjá immár, mint lélekkel is rendelkező fehér orkok.

Alex hatalmas, közel 3000 fős lovagsereget toborozott délen és elindultak északnak.

3692: Airun és Alex egyesítették erőiket, és fogadott testvérüknek, Alyr Arkhonnak tett ígéretüknek megfelelően, a 14. Zászlóháború csatáiban az Északi Szövetség mellett foglaltak állást.

A Davalon előtti, Sagrahas mezei csatában, Rosanna de Lamar, a kilencedik Vörös Hadúr seregeinek megérkeztekor végleg a Szövetség oldalára álltak, és segítségükkel megfordították a csata menetét. Lovagságuk először aratott győzelmet a Toroni Vihargárda egységei felett, a fehér orkok pedig gro-ugoni fajtársaik ellen bizonyították rátermettségüket. Barlangi Szent Jakhúl, ígéretéhez híven, a fehér orkokból szervezett első assente élén harcolt, jelenlétével is erőt öntve a fáradó nehézgyalogosokba. Davalonban közben Alyr megvívta párbaját Wolkum Naizerd, a Szem ellen, de csak legyengíteni tudta, mielőtt az a menekülés mellett döntött.

3693: A maremiták a Daibol-hegység vonulatai között, a Nelhac folyó gázlójánál csaptak össze a több sabbúli és lakhassyni légióból álló sereggel. Szent Jakhúl útmutatásával a fehér orkok javukra tudták fordítani a terepviszonyok adottságait, és Sellion Frandon, a később Irgalmazó néven elhíresült újkori, maremita szent is ekkor hajtotta végre hírhedt haditettét.

3694: Főként gerillaharcokkal telt a maremiták ezen éve a háborúban, amiben leginkább az ősi ösztöneikre támaszkodó fehér orkok jeleskedtek a hegység bércei között, míg a lovagsereg pedig le-lecsapott a Vinali-medencében vonuló utánpótlás-egységekre.

3695: Nagy haditettel kezdték az évet, amikor a Zara-hágótól, az erigowi és haonwelli seregek által, visszavonulásra kényszerített pidera-shíni és lakhassyni légiókból álló sereg útját elvágták a délről masírozó toroni főseregek felé. Így a Watusi-síkon a két sereg közé szorult légióknak esélyük sem volt a győzelemre.

A Vinali-tónál zajlott csatában az északiakkal egyesült sereg csatlakozott a Gashín menti csatában győztes (a rhíni és gedaga-yggyri légiókat elpusztító) ereni és gianagi csapatokhoz, de a sereg a visszavonuló Karnelian falanxszal lett teljes, és persze az újfent csatlakozó Alyrral és a dorani adeptusokkal. A többhetes öldöklő csata forgatagában ismét megjelent Jakhúl, sőt, ezúttal Darton egyik küldötte, a Sötét Angyal is. A maremiták újfent a Vihargárdával szemben tűntek ki, és a Sápadt Légiók Csontgárdájának teknősös lobogóját is ők emelhették a magasba. Airun és Alex maga vágta le III. Zorkast rowoni elit testőrségét, és üldözte a megáradt folyó hullámsírjába a Hatodik Fekete Hadurat lobogóstul.

Még ki sem hűltek a tetemek a harctéren, amikor a Szentháromság III. Dagatere, Erigow Nagyhercege, a Vörös Lovagrend nagymestere, az Első Vörös Lobogó hordozója elé járult, és közölte vele, hogy a maremita rend lezártnak tekinti a zászlóháborút, és saját hatáskörében egyenesen Rowon ellen vonul. Hozzátették még, hogy a hadisarcból tetemes részre számítanak. A Nagyherceg igazi lovagként mondott köszönetet a segítségért és becsületszavát adta a jutalomra.

A sereg útját a Toroni-síkságon át Ebedorig csak az Erchagból rájuk zúduló Tharr-szerzetesek zavarták meg némiképp, de Ebedor népét már hamar meggyőzte, mikor akadékoskodó vezetőiket átmetszett torkokkal találták másnap reggel. A hajóút a part mentén Salkig hosszadalmas és viszontagságos volt, de Antoh kegyelméből még az év végén partot ért a maremita sereg.

3696: Abaszisz földjén már sokkal barátságosabb fogadtatásban részesültek, mint bő tíz évvel ezelőtt, és az előre küldött diplomata-mágus is jó híreket hozott Toranikból. Így mire a tartományba értek, már meg is köttetett a paktum, és a maremita rend három új birtokkal gazdagodott. Airun és Alex viszont nem akarta tovább vesztegetni az időt, így csak kisebb sereget hagytak hátra, a felajánlott kastély és a két terület birtokbavételére. Nem is kellett csalatkozniuk a Hallgatag Úrban, aki a Halálhozót küldte az ostromló egységek megsegítésére, miközben a fősereg már Nyktalos földjein masírozott.

Több hónapos menetelés után végül elérték Rowont, de a Hercegség védelmét biztosító zsoldossereg nem adta vérét bukott kenyéradóikért, és átengedték a székvárost, sőt, sokuk csatlakozott Darton ügyéhez.

3697: Stabilizálódott az Északi Városállamokban a politikai helyzet, a fehér orkok nagy részét a környező vidékeken telepítették le, de sokuk került délre is, avagy más északi erősségekbe, kiképzőtisztnek. Alex maga köré gyűjtötte a legrátermettebbeket, és délen a Manifesztációs Háborúból is kivették részüket az amundok ellen. A Vaskezű közel harminc év után teljesítette be bosszúját, és az egyik Amhe-démon elpusztításában is részt vettek, kitartva egészen a harcok végéig (3703).

3698: Airun – a városbéliek odaadó támogatása mellett –nyolcszögletű aranypénzt veretett Rowonban, melynek egyik oldalát csőrében a két hold szimbólumát tartó varjú, másik felét saját képmása díszíti. Ez évben épült fel a főtemplom és megnyitotta kapuit a Kacagó Varjúhoz címzett Nagyfogadó is.

Airun legjobb fehér orkjai társaságában érkezett Ifinbe, hogy újabb érdekeltségeket szerezzen Abasziszban, de erőfeszítéseit nem koronázta siker.

3700: Alyr és tanítványai befejezték a hosszas szertartást, amivel Rowont az Örök Alkony Birodalmává tették. A nekromanták berendezkedését mi sem mutatta jobban, mint a környék mocsaraiban egyre gyakrabban felbukkanó kísérletek végeredményei.

A század első évtizedében a maremita irányzat terjedésnek indult északon is, hisz, ahol fellángolt egy konfliktus, ott Darton fekete vértes szolgái máris megjelentek, és bizony az uralkodók ritkán maradtak hálátlanok. Így jöttek létre rendházak Dakh és Garkan keleti határain, Davares utódállamaiban, valamint Tiadlanban és Erenben is.

Délen Alex visszatérésével megerősödött a rend világi szárnyának befolyása, és már lépéseket tettek a Pyarronnal való békés megegyezés felé. A Shadon és Gorvik által alkotott perszonálunióban is elfogadottá vált a paplovagok jelenléte, sőt a Kereskedő Hercegségek után az Ibarán is megnyitotta kapuit az első maremita rendház.

3711: Alyr Arkhon megszervezte a Bátrak Karavánját, és kiszabadították Tier nan Gorduint Gro-Ugon bányáiból, de megtartani már nem tudták az „eszét vesztett” bárdot, aki ismét eltűnt. Míg a többség feladta keresését, Alyr igyekezett minden követ megmozgatni.

Airun továbbra is hitte, hogy az ősi ereklyék erejével teheti igazán naggyá rendjét, így ha felbukkant valahol egy, már mozgósította is felkentjeit, avagy maga járt utána a dolognak.

3725: A Pyarroni Szent Szék negyven évnyi vallásháborút lezárandó elismerte Airun al Marem tevékenységét, és visszavonta az egyházi átkot. Kilátásba helyezték a Dartonita Lovagrend kanonizálását, de Airun nem volt hajlandó Pyarronba utazni, a Szent Szék ügynökei pedig csak nehezen érték utol a Prófétát. A tárgyalások kezdete elhúzódott, mert a selmoviták ragaszkodtak hozzá, hogy egy átvilágító vizsgálat keretében Airun feleljen az Inkvizíció vádjaira, de ennek Airun nem volt hajlandó alávetni magát, hiába küldte utána Pyarron legveszettebb hírű inkvizítorait, köztük a rettegett Drachenwaldot is.

3727: A Déli Városállamokban, Borgano területén tűnt fel egy ereklye, amit kalandos körülmények között, és egy várostrom árán sikerült megtartaniuk. Ez később az Első Varjúereklye néven vált ismerté.

Még ebben az évben, a Smaragd Társaságnak nyomására eljáró Dartonita Lovagrend – Alyr diplomáciai kavarásának eredményeképp – mesterien megtévesztette Pyarront azzal, hogy látszólag kitagadta Airunt a további békesség érdekében. Viszont ezzel csak fedezték a Sötét Térítő kráni küldetését, ahol az Árnyakban Lakozók hathatós segítségével megszerezte a Második Varjúereklyét.

Mi sem bizonyítja jobban Alex hűségét, hogy sereget toborzott társa kimentésére, és Alyrral együtt Kránba tört a had élén. Airun kráni ámokfutása a Középső Tartományok egyikében rosszul is végződhetett volna, ha nem válogatott csapat indul a kiszabadítására, köztük az agg Aglúggal, amely végül sikerrel zárult. Ezt követően a maremiták csatát vállaltak egy külső tartományi légióval, és táborukba hamarosan megérkezett Airun is. A zseniálisan szervezett krániak felmorzsolták volna őket, ha nem jelenik meg a Változás Törvényének értelmében egy rivális hadúr légiója. Ez időt biztosított a maremitáknak az elvonulásra, a Garmacor színrelépése óta újra feltárt térkapu felé. Az ereklye segítségével biztonságban átkeltek Shadonba, de a térkapu örökre megsemmisült.

Ranagol shadoni csatlósai viszont értesültek az esetről, és minden idők legnagyobb Feketerendi seregét vonták össze és zúdították a Bierra városától délre eső szurdokban a paplovagokra és fehér orkokra. A harc reménytelennek tűnt, sok híres maremita halt hősi halált, de az utolsó utáni pillanatban Domvik egyik arca rámosolygott a dicső harcosokra, és megérkezett az egyházi és világi lovagokból álló sereg. Az égen Domvik angyalai csaptak össze Ranagol démonlovagjaival, míg a földön Shadon történetének egyik legvéresebb csatája dúlt. Nagy veszteségek árán, de győztek Domvik és Darton seregei, végleg eltörölve a Feketerendet.

3728: A Dovorba megtért Szentháromság, a hősök méltó elbúcsúztatása után, Shadon városába ment kíséretével, és I. Linora császárnővel megkötötték a legendás Megvilágosodottak Paktumát. Új-Pyarron döbbenten állt az események felett, és mivel egyértelműen megvezették, elzárkózott a tárgyalások elől.

3729: Az Első Varjúereklye megérkezett Rowonba, Croudator al Rowon csodatételének köszönhetően.

3736: A maremiták vélt távozása Ynevről. (?)

3739: Airun al Marem, a hetedkor leghíresebb kalandozóinak zömével együtt Tier nan Gorduin segítségére sietett.

Forrás: a cikk Kakashegyi rém szakértő munkáját dicséri, amiért szívélyes köszönettel adózik Airas, a fenti anyag szerkesztője

A selmovita vallástörténészek sok mindent vélnek tudni Darton birodalmáról, a Shandinról, de valójában vajmi kevés esetben helytállóak a feltételezéseik. A maremita szárny, és különösen maga a nagymester tudása, azonban meglehetősen részletes és mély ezekben a kérdésekben is, hiszen forrása a legautentikusabb, ami csak elképzelhető. Maga Darton ismertette meg síkját Airunnal, aki aztán nem késlekedett titkaiba avatni leghűségesebb tanítványait. (Az ortodox és a maremita szárny ellenségeskedését alapvetően meghatározza ez a feszültség, minthogy a selmoviták valóban hosszú évszázadok óta képviselik Dartont és akaratát, amihez viszonyítva a lovagok csupán gyermekéveikben járnak, mégis a Próféta személyében részletesebb és megalapozottabb tudást és bizalmat kaptak uruktól, mint a komoly hagyományokkal rendelkező ortodoxia összességében.)

Az egyik olyan kérdéskör, amely állandó vita és találgatások tárgya, a Shandin urainak és szolgáinak természetét és hierarchiáját vizsgálja. Darton papjainak zöme a Selmo féle Legendárium tanításai alapján képzeli el és értelmezi magát a Shandint és annak lakóit is. Ők azt vallják, hogy a Shandin két ura Ryrran és Lyllan, a Dartonnak fogadott testvérével, Noirral való nászából származó, halva született ikerpár. Őket csonka isteneknek ismerik, akiket apjuk kitaszított és száműzött a Shandinra, hogy ott uralkodjanak. Az ortodox hagyomány a Döntnökökkel azonosítja őket.

A maremita ág világosabban látja a tényleges helyzetet. Darton valójában szövetséget kötött a régi Noir istenséggel, de paktumuk nem egybekelésről szólt, hanem két ősöreg, nagyhatalmú démonherceg legyőzésére kovácsolta egységbe őket. A Rhyrr’ian és Lhyll’ian néven ismert ötödkori hercegek, a valaha az Árnyakban Lakozók néven ismert démonklán vezérei, céljuk az álmok és a halál határainak egybemosása volt, amivel felszámolták volna a ma Dartonként és Noirként tisztelt entitások hatalmát. Az ikrek és az Árnyakban Lakozók egyesített seregei elbánhattak volna Dartonnal és Noirral is, ha egyesével támadnak rájuk, a Megtévesztés Atyjaként rettegett Rhyrr’ian herceg és a Vérző Szajhaként ismert Lhyll’ian hercegnő vérfertőző párosa félelmetes egységet alkotott. Az egyezség segítségével azonban mindkét démonfejedelem legyőzetett, és arra kárhoztattak, hogy egész családjukkal Dartonnak szolgáljanak az idők végezetéig. A halva született kifejezés eredete pedig az, hogy a két démon halála után Darton és Noir a saját jegyével illette őket, és így már szolgasorba alázva, megtörve keltek új életre. Érthető tehát, hogy a két „istenség” miért nem volt soha a pyarroni pantheon tagja. Darton rendeléséből valóban a Shandinon teljesítenek szolgálatot, és bizonyos értelemben tényleg az Alvilág Urait tisztelhetjük bennük, hiszen ők voltak az első Döntnökök, mostanra pedig ennek a testületnek a vezetőiként tevékenykednek. Amennyiben Darton úgy dönt, hogy beavatkozik valamely hívének sorsába, és felülbírálja a Döntnökök ítéletét, mindig rajtuk keresztül nyilvánítja ki akaratát. Ha a lélek számára kedvező döntést hozott, akkor ezt mindig Ryrran közbenjárásával teszi, ha a pedig büntetését akarja tolmácsoltatni, ezt Lyllan intézi neki. Darton szintén uralama alá hajtotta, megzabolázta és bebörtönözte, bár uraikkal szemben meg nem törte az ikrek által vezetett démonok seregét, az Árnyakban Lakozókat. Még a legmagasabb rangú maremita papok közül is csak kevesen tudják, hogy a démonok legtöbbjét valamely főtemplom (Rowon, Dovor és Erion) oltárához láncolva tartják fogva, mind a mai napig.

Összefoglalásként megállapítható, hogy Darton birodalmában számos olyan entitás található, akinek pontos szerepe, de gyakran még az alakja is kérdéses az embernem képviselői előtt. Annyi biztosan tudható, hogy Darton papjai, amennyiben életükben megszállottan szolgálták a rend és igazság ügyét, Ítészekként térhetnek új, fél-életre, majd Darton kegyéből felvételt nyerhetnek a Döntnökök soraiba. A Döntnökök testülete közvetíti Darton akaratát a Shandinra szállt lelkeknek, az ő uraik pedig az egykori démonhercegek, Ryrran és Lyllan, akiket Halva Született Ikrekként ismer az ortodox hagyomány. Darton állandó kísérői a Sikolyok, a Kacaj és a Csend Ura, akik pontos mibenlétéről szinte semmi sem tudható, de még így is több mint a Darton akaratát az elsődleges anyagi síkon közvetítő, tapasztalt papjai hívására manifesztálódó küldöttekről, a Sötét Angyalról, a Bosszúállóról és a Halálhozóról.

A maremita szárny által használt kifejezések között akad néhány, ami további magyarázatra szorul.

Az egyik ilyen, gyakran félreértett, vagy nem pontosan értelmezett kifejezés a selmovita. Alapértelmezésben ugyanis a pyarroni vallás azon ágát értjük alatta, amelynek tagjai, noha az istencsalád többi tagját is tisztelik, teljes lelkükkel csupán egyetlen istenség mellett kötelezték el magukat. A szakadár dartoniták szóhasználatában azonban gyakran nem ezt jelenti, lévén a maremita ág is selmovita, ebben az értelemben. Airun híveinek szájából a kifejezés Selmo tanainak követőit jelenti, tehát alapvetően az ortodox Darton-hit követőit, illetve bármely más pyarroni isten hitének követőjét, aki annak főségét kizárólagosan vallja. 

A másik több változatban értelmezett kifejezés a pyarronita. Az egyik változat szerint ők azok, akik egyszerre vallják magukat az összes pyarroni isten papjának, és egyiket sem helyezik a másik elé. Más értelmezésben viszont minden hívő pyarronita, aki a Pyarroni Pantheon valamely vagy összes istenének hódol, legyen szó akár ortodox, akár valamely egyház szakadár irányzatának hívéről.  

Az alábbiakban a Dartonita szószedet-ből adunk közre néhány kevésbé ismert kifejezést.
 

Assente (pya)
A gyalogos egységek elnevezése az Ariun al Marem féle dartonita paplovagrendben. Legtöbbször fehérorkokból szervezik.

Celeritor (pya)
A Darton egyház paplovagjainak vallási megnevezése.

Desparazo (pya)
Darton pyarroni főrendházának neve.

Koncílium (pya)
A Dartonita egyház vezetőinek, az apátoknak évenkénti tanácsa. Darton második havában tartják, az aktuális ügyek megtárgyalása mellett itt választják meg a tanácsnokokat, akik a főapátot segítik.

Rah’manu (ork)
A Hallgatagok törzsének fehérorkjai által használt kifejezés, Darton paplovagjait értik alatta. Az egyetlen szőrtelen fajzatok, akiktől utasításokat is elfogadnak. Megszólításként is használatos, ekkor azonban bárkinek kijár, akit tisztelet illet, nem csak Darton-lovagoknak. Női megfelelője rah’mana.

Varjúlovagok (pya)
Az Airun al Marem vezette szakadár Dartonita paplovagok közkeletű elnevezése.

Forrás: a Dartonita szószedet Magyar Gergely alapos gyűjtőmunkájának eredménye, köszönet az összeállításáért! 

A pyarroni vallás manapság két különálló irányzatra oszlik. Az egyik tábor hívei, a magukat selmovitáknak nevezők vannak döntő túlsúlyban, ők – noha az istencsalád többi tagját is tisztelik – teljes lelkükkel csupán egyetlen istenség mellett kötelezték el magukat. Az Ó-Pyarron romjain épített óriási kolostorrendszerben élnek azon irányzat hívei, akik az általuk követett irányzatot pyarronitának nevezték el. Szegénységben és önmegtartóztatásban élnek, megvetik a gazdagságot és pompát, ami szerintük a város bukását okozta. Egyszerre vallják magukat az összes pyarroni isten papjának, egyiket sem helyezik a másik elé, s naphosszat az ő bocsánatukért esedeznek, bocsássák meg a dölyföt, a fényűzést s mind a régi vétkeket.

Darton paplovagjai különleges helyet foglalnak el a pyarroni egyház szervezetében, hiszen egy hivatalosan el nem ismert paplovagrendről van szó, Darton renegát szektájáról, amit annak vezetőjével együtt, 3686-ban kitagadott a pyarroni Szent Szék. Darton maremita hívei fennen hirdetik, hogy szükség van a pyarroni egyházszervezet megreformálására, és különösen igaz ez az ortodox dartoniták esetében. A maremita paplovagrend templomai és erődjei mind délen, mind északon megtalálhatóak, és minthogy a hatalmukkal és befolyásukkal a számuk is növekszik, sokfelé találkozhatunk hitük képviselőivel.

Köztudott, hogy a maremiták nem kedvelik a pyarroni hagyománytiszteletet, és sajátosan értelmezik a Hallgatag Úr tanításait is, de az gyakran nem egyértelmű, hogy miként vélekednek Darton lovag-papjai a pyarroni vallás többi istenségéről, illetve felkentjeikről. Alábbi értekezésünkben az egyes pyarroni istenek felkent híveihez való viszonyt elemezzük, természetesen csak általánosságban, hiszen Darton lovagjai is személyiségük és mindenkori hangulatuk függvényében vonnak fegyvert vagy nyújtanak békejobbot paptársaiknak.

A maremita hitéleti képzés szerves részét képezi Szent Selmo Legendáriumának feldolgozása is, azonban elsősorban annak értelmezését kérik számon, lévén nem az antropomorfizáló történetek az érdekesek, hanem azok cáfolatai. Az ortodox képzési rendszerben ez pont fordítva történik, ami továbbra is kivívja a szakadár ág ellenszenvét. Az isteneket családdá szervező legendák valójában legfeljebb annyiban érdekesek Darton lovagpapjai számára, amennyiben alapul szolgálhatnak egynémely jóféle tréfához.

Antoh

A maremiták és a Tengerúrnő viszonya alapvetően semlegesnek nevezhető, lévén, hogy alapvetően nem rivalizálnak. Dartonnak nincs kifogása az ellen, hogy akik tengeren lelik halálukat, Antoh törvényeinek értelmében vesszenek oda, az eltávozott végül úgyis a Lelkek Bírája elé kerül majd. Egy lélek eltávoztakor gyakran szólnak engesztelő imák Antoh úrnőhöz, de a test hiányában celebrált gyászszertartások továbbra is Darton hatáskörébe tartoznak. Antoh papjait ekként nem kedvelik ugyan, de nem is vetik meg, a hajósok, vizek, tengerek istennőjének hívei a maremita lovagok szerint fontos szerepkört töltenek be, és szükség van a munkájukra.

Adron

A fény és mágia ura sosem szívelte azokat az felkenteket, akik istenüktől befolyást kaptak a szakrális mágia halál szférája felett, és ezért hívein keresztül mindig is igyekezett korlátozni a Darton főségét vallók – szerinte sötét – mágiahasználatát. A dartonita lovagok is tisztában vannak vele, hogy a Sugárzóarcú papjai képesek befolyást gyakorolni szakrális mágikus hatalmuk felett, ezért némiképp tartózkodnak tőlük, igyekeznek elkerülni az Adron papjaival való konfliktust. Ugyanakkor, a dartoniták lévén a harcban kifejezetten magas szinten képzett lovagok is egyben, arról nincs szó, hogy tartanának tőlük, de kifejezett viszolygással fogadják az érzelemmentes, mosolytalan adronitákat.   

Alborne

Darton lovagjai alapvetően semleges viszonyt ápolnak Alborne papjaival. Időnként könnyen megtalálják velük a hangot, hiszen a mulatozást, a jó dalokat és tréfás versezeteket ugyancsak kedvelik. Ugyanakkor, ha komolyabb témák kerülnek szóba, már nehezebben értik meg egymást, ugyanis Alborne papjai alapvetően az alkotó képzelet és a művészi teremtő erő szentségét vallják, míg a maremiták szerint a halál önmagában nem művészet, nincs benne semmi fennköltség. Azt nem tagadják, hogy sokféle műalkotás témája vagy tárgya lehet maga a halál, de a hús valóságában a halálosztás nem minősülhet művészetnek, épp ezért tűzzel-vassal pusztítják azokat, akik ezt másképp gondolják. Elsősorban a kráni vérfilozófusok munkáit és a vándorló hóhérpoéták alkotásait vetik meg mélységesen, ítélik el és üldözik ténykedésüket.   

Arel

Darton lovagjai között is él az a vélekedés, hogy Arel a Hűtlen Anya, aki férjurával tartva nem óvta meg Dartont annak gonosz csínye után Krad haragjától. Darton lovagjai ugyan tesznek a legendára, de mégis az isteni cserbenhagyás mozzanatát látják ebben, és gyakorta ezt általánosítják papjaira is. Viszonyuk mégsem teljesen ellenséges, mert Arel papjai és papnői bátor bajkeverők, akik a vakmerőséggel határos esztelenségekre is képesek, ami tiszteletre méltó Darton lovagjainak szemében, ráadásul közvetve ugyan, de gyakran jó munkaadói a halál szolgáinak.

Dreina

Az Aranyúrnő és hívei mindig is komoly szálkát jelentettek a maremiták szemében, lévén az ő képviselőjük által vezetett Szent Szék zárkózik el folyamatosan a rend kanonizálásától, dacára a ténynek, hogy számtalan helyzetben bizonyították már rátermettségüket a pyarroni erkölcs és érdek védelmében. Dreina törvényei és elvei azok, amik leginkább szítják a dartoniták tradíciógyűlöletét, az általuk fenntartott társadalmi rend és szabályrendszer állnak szöges ellentétben a maremiták megfontolásaival. A Dreina papok közül a bírákat szívelik legkevésbé, lévén a maremita tanítások szerint „A végső igazság Dartoné.” Dreina paplovagi rendjével sem ápolnak különösebben jó viszonyt, ami nem is csoda, hiszen mikor a rend lovagjai odahagyták Pyarront és az Államszövetséget, a Szent Szék nem egyszer küldött a bekerítésükre Dreina hitű paplovagokat. Egyedül az Oroszlánszív Lovagrend tagjai jelentenek kivételt, ugyanis Airun és tanítványai mind egyetértenek abban, hogy a Dúlás alatt játszott szerepük, bátorságuk és kitartásuk minden lovag számára példaértékű lehet. Emellett nagyra értékelik azt a tényt is, hogy Viadomo lovagjai is egy szakadár közösségből emelkedtek fel és vívtak ki maguknak elismert helyet az Államszövetségben, mint Negyedik Pajzs, ami egyfajta útmutatásul is szolgál Darton lovagrendjének. Ez még akkor is áll, ha a maremiták egyre inkább úgy gondolják, hogy működésükhöz, fennmaradásukhoz és politikai-katonai erejük elismeréséhez már nincs szükség Pyarron nagyjainak jóváhagyására.  Úgy tartják, az Oroszlánszív lovagrend harcosai a csatamezőn is méltó ellenfelei lehetnek Darton bármely lovagjának, nem úgy, mint az Államszövetség többi, magát ugyan szintén lovagnak nevező gyönge szent katonája. 

Della

A maremiták előszeretettel űznek gúnyt a hatalmát vesztett istennőből éppúgy, mint maradék szolgáiból. Gyakran csak úgy nevezik: a Már Fátylak Által Sem Szépített Ronda Hölgy, utalva Darton csínytevésére, amivel két legyet ütött egy csapásra, leleplezve Della rútságát, és ezzel undorra késztetve a közönyös Gilront, akit jobban érdekel az élettelen szervezet, mint az élő. 

Ellana

A maremita lovagok a legkevésbé sem vetik meg a szerelmet, ami vonatkozik annak mind lelki, mind testi oldalára. Ritkán házasodnak ugyan, de az élettársi közösség több formája dívik közöttük, s ha ilyen nincs is, a test vágyainak időről időre kielégülést kell találnia tanaik szerint. Ezért aztán előszeretettel látogatják Ellana templomait, lévén, ha már áldozni kell, áldozzanak rendesen. Sosem garasoskodnak, a szakrális kurtizánok oltárai mindenkor tisztességes adományokkal telnek meg, ha Darton valamely lovagja készül tiszteletét leróni a Szerelem Istenasszonya előtt. A lovagok ezzel együtt továbbra is kedvelik a sötét tréfákat, amely Ellana házaiban leginkább furcsa szexuális perverziókban ölt testet, noha tisztában vannak vele: a Lótusz Leányainak még ők sem tudnak újat mutatni… de úgy tartják: próbálkozni azért nem tilos!

Gilron

A befelé forduló istenség mindig is remek céltáblája volt Darton tréfáinak, hát lovagjai is szívesen követik uruk szokásait. A dartoniták a halál főségét vallják, de az nem jöhet el az élet megjelenése nélkül, ezért sem kedvelik a Gilron hitűek zömét, akiknek mindig érdekesebb az élettelen anyag, a lelketlen gép, az emberitől elrugaszkodott módon tökéletességre törekvő alkotókedv. Ha Gilron felkentjeivel találkoznak, ritkán állják meg élcelődés nélkül, de ezen túlmenően nincs kifogásuk az egyébként nagyszerű fegyvereket és kézműves termékeket készítő mesterek ellen.  Ha a mérnök nem gurul dühbe, amiért „nagybecsű gnómuramnak” szólítják, és még ezután is hajlandó szóba állni a kötekedést kedvelő dartonitákkal, lehet, hogy jó korsó ingyen italhoz és vacsorához jut, és áron felül sikerül túladnia egynémely remekbe készült tárgyán.

Krad

Darton isteni atyja a Selmo féle Legendárium szerint, akit szintén nem kímélt a Sötét Tréfák Istene. Krad nem az az uralkodásra termett isten, ebben azonnal különbözik Dartontól, aki a lelkek túlvilági uraként kedveli a hatalommal járó előnyöket. Darton lovagjai nem szeretik tudásvágytól megszállott papjait és gyönge paplovagjait, akik nem fordítanak kellő figyelmet a harctéri készségek elsajátítására és gyakorlására. Nem véletlen hát, hogy tréfáik oly gyakran visszatérő alakja a Krad hitű Selmo Atya, akit bár szentté avattak, a dartoniták mégis szívesen köszörülik rajta nyelvüket. 

Kyel

A zord és méltóságteljes egykori főisten és papjai szintén nem kedvelt alakok dartonita berkekben. Kyel legnagyobb jótettének, már-már bölcsessége bizonyítékának tartják, hogy visszavonult a hatalomgyakorlástól, és nem erőltette rá gyermekeire megcsontosodott, régimódi gondolkodásmódját és idejétmúlt törvényeit. Al Marem és hívei úgy vélik, hogy ezzel a gesztussal Kyel lemondott arról a jogáról is, hogy, mint az igazság, a rend és törvény patrónusa jelenjen meg a hívek előtt. Darton lovagjai szeretik maguknak fenntartani az igazságosztó szerepét, lévén, egyszer mindenki megmérettetik Darton trónusa előtt, a rend és törvény pedig nem sokat számít a szemükben, ha az nem szolgálja az érdekeiket. A Legendárium tanúságtétele szerint ugyan Kyel kedveli Darton és Uwel társaságát, még akkor is, ha ez utóbbiak véleménye oly gyakran nem esik egybe az övével, de mindez a baráti viszony már nem mondható el papjaikról.

Noir

Darton és Noir is régebben létezik már a Pyarroni kultúrkör és isteneinek felemelkedésénél, nem csoda hát, hogy miután az ugyan más alakban, de már Cranta és Kyria idején is ismert Noir is tagja lett az istencsaládnak, Darton testvéréül fogadta az istennőt, majd a halva született ikreket nemzette neki. Kultuszuk több ponton szorosan összefonódik, amit gyakran világítanak meg egy Kyria fénykorából fennmaradt elmevédő mantrával: „…az élet álom, az álom halál, a halál élet…”. Ez kifejezi az élet ideiglenes mivoltát és alárendeltségét a halállal szemben, melyet jól érzékeltet az összekapcsoló álom metafora. Noir eltűnőben lévő kultusza mégis létezik még, a játékos kedvű Darton mindig is hű maradt szeretett féltestvéréhez és hitveséhez, és papjaik között is békesség honol.

Uwel

A Selmo féle Legendárium szerint Darton és Uwel sosem volt jó viszonyban, lévén Darton nem átallott tréfákkal gyötörni Uwel ikertestvérét, Gilront, és ezért Uwel rendre elégtételt vett. Az északi vallásfilozófusok régóta vitatják ennek a legendának a megalapozottságát, maremita körökben pedig egyszerű ostobaságnak titulálják, Selmo újabb humortalan kitalációjának. Darton lovagi szolgái mindig is igyekeztek jó viszonyt ápolni a Bosszúállás Atyjának követőivel, lévén mindkét felekezet a pyarroni eszmerendszer némiképp rendhagyó és öntörvényű, valamint erősen militáns szárnyát képviseli. Uwel híveinek szent helyei közül külön figyelmet érdemelnek a bosszúszentélyek, amelyek vagy egy nagy horderejű vagy régóta húzódó bosszú beteljesedésének színhelyén vagy bizonyos esetekben olyan helyszíneken jönnek létre, ahol korábban komolyabb mészárlás zajlott. Darton lovagjainak nyomában így nem ritkán jönnek létre olyan szent helyek, ahol Uwel szolgái nyugalmat és feltöltődést találhatnak, míg Uwel kultusza nem tiltja a dartoniták által celebrált, búcsúztató-büntető szertartások alkalmazását a bosszút elszenvedettek felett. A maremiták hajlamosak a saját szájízük szerint értelmezni Uwel lovagjaira a köznép által aggatott Bosszúangyal nevet, és tisztelettel úgy tekinteni őket, mint Darton egyik Angyalának, a Bosszúállónak gyermekeit. A maremita lovagok tisztelettel viseltetnek Uwel lovagjaival szemben, sosem kérdőjelezik meg bosszújuk jogosságát, ám attól óvakodnak, hogy segítségül ajánlkozzanak a végrehajtáshoz.

Orwella

A Kitaszítottal szemben Darton lovagjai az egész pyarroni vallásra jellemző gyűlölettel viseltetnek, ahol csak tudják, pusztítják Orwella követőit, legyen az akár Kard lovag, akár papnő, de akár egyszerű hívő is. A maremiták hittételei némiképp szigorúbbak az ortodox ág parancsolatainál, nem csupán a hívek üldözését írják elő, de kifejezetten utasítják a lovagokat a legyőzött orwellánusok brutális kivégzésére, amelyet a regula szerint a Sötét Úton Járók szertartásának segítségével kell végrehajtani, örökre kitaszítva a Kárhozat Asszonyát imádók lelkeit az Örök Körforgásból.        

A pyarroni istenek közötti rokoni kapcsolatokat és viszonyokat ősi legendák és istenábrázolások őrzik, melyeket Selmo Atya közismert műve, a Legendárium taglal. Hosszú ideig tartotta magát az a nézet, amely családi hierarchiába szervezte az isteneket, csakúgy, mint az a tétel, hogy az istenek egyszerre nyilvánultak meg Selmo számára. Mindkét nézet közös jellemzője az, hogy hosszas hitvita után, a 3699. évben, a Syburri Zsinaton hozott határozatok értelmében tévesnek találtattak.

Az istenek istencsaláddá történő szervezését Selmo törekvésének ítélték abból a célból, hogy az új égi hatalmak némiképp emberközelibbek, és ezáltal megérthetőbbek, szerethetőbbek, elfogadhatóbbak legyenek a köznép számára. Ugyanebből az alapvetésből következik az is, hogy egyes istenek régi ábrázolásai ember alakban mutatják be a hatalmasokat. Ami pedig azt a nézetet illeti, hogy az istenek egy adott pillanatban, egyszerre mutatkoztak volna meg a Selmo nevű kóbor lovag előtt, mindig is ingatag lábakon állt, lévén, hogy a pantheon egyes istenei könnyedén bizonyíthatóan már az ötödkorban is léteztek, ebben a legtöbb vezető selmovita teológus egyetért.

Az alábbiakban mégis a több helyütt ködösen fogalmazó Legendárium tanításait adjuk közre, alkalmazva az elvet, miszerint cáfolni is csak azt a tudást lehet, amivel rendelkezünk.

 /Ajánlott a kép mentése, ekkor teljes méretében átláthatóbb!/
Jelmagyarázat
Narancssárga háttér: női entitás
Kék háttér: férfi entitás
Nincs keret: jelentéktelenebb, kevés hívővel rendelkező istenség
Vékony keret: jelentős, sok hívővel rendelkező istenség
Vastag keret: korábbi/jelenlegi főisten

A pyarroni katekizmus szerint a többi istent létrehozó legfőbb hatalmas Kyel, akinek ismeretlen lényegű feleségétől három gyermeke született, mindhárom fiú. A hagyomány Gilront és Uwelt – mint ikreket – és Kradot tartja Kyel gyermekeinek. Az, hogy Gilron és Krad valóban az egykori főistentől származik, bizonyítottnak látszik, legalábbis nincsenek cáfolatára adatok, ugyanakkor Uwel származásával kapcsolatban már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet. Egyesek – különösen néhány északi vallástudós – szerint Uwel már nagyon régóta kapcsolatban áll az istencsaláddal, és valóban vannak rokoni kötelékei is, de nem Kyel vérvonalából származik.

A pantheon regnáló főistene Kyel legidősebb fia, Krad, aki azután vette át Kyel helyét, hogy ő hatalma zömét elvesztette a Kitaszítottal, Orwellával vívott harca során, melyet végül Krad hitvese, Arel vitt győzelemre. Krad a többi istennel való viszonya alapján alapvetően semlegesnek mondható, és bár tevékeny istenség, nagyszámú követővel, az egyszerű néptömegek számára túl távoli és érthetetlen, így nehezen tudnak azonosulni céljaival. A különféle kései, antropomorf mítoszváltozatok tanúsága dacára talán helyesebb volna Dreinát tekinteni a panteon vezetőjének, bár az igazat megvallva, ez a poszt Kyel kultuszának lehanyatlása óta lényegileg betöltetlen maradt.

Krad hitvese Arel, aki egyes ilanori származású teológusok elmélete szerint a szépmezeiek ősvallásának Szűz Vadásza, Kai Syah, aki a Kitaszított megzabolázásában vállalt jelentős szerepe miatt vált a pyarroni istencsalád tagjává. A Harc és a Természet istennője, a legenda szerint Ellanával és Dartonnal sincs jó viszonyban.
Selmo a Szerelem Kertjéről szóló legendában tesz említést Arel fékezhetetlen indulatairól. Ebben az áll, hogy mikoron a Szerelem Istennője megteremtette az Öröklét Mezejével határos kertjét, idegyűjtötte mindazon dolgokat, amelyek a szerelem mindent elsöprő szenvedélyét jelképezik. Így került ide az a pompás szarvasbika, amire Arel szemet vetett és trófeájára áhítozván betört a Kertbe, hogy elejtse a nemes vadat. Ellana figyelmét nem kerülhette el a szent helyet meggyalázó ártó szándék, és az íját már a szarvasra emelő Arel elől elriasztotta az állatot. Ennek isteni elméjét elborította az esztelen düh, és soha nem tévesztő nyilát a Szerelem Istennőjére lőtte ki, megsebesítve őt hófehér vállán. A seb persze beforrt, de nyoma örökre megmaradt; Arel szégyenében egy időre távoli síkokra távozott, hogy bűnét levezekelje. Ellana ettől kezdve kerülte isteni társát.
Darton és anyja, Arel kapcsolatát az a köztük dúló vita határozza meg, amit az szított fel, hogy Arel nem fogta Darton pártját egy morbid tréfája után, amit apja, Krad kárára követett el. Ezért aztán Darton papjai „Hűtlen Anyának” nevezik még ma is a Harc Úrnőjét.

Darton, a Sötét Tréfák Atyja, aki ezen aspektusának következtében több istentársával is rossz viszonyt ápol. Atyja kárára éppúgy követett el csínyeket, mint Gilronnal szemben, akit végül ikertestvére, Uwel védett meg; vagy Della ellenében, akinek a legenda szerint letépte fátylát, megmutatva iszonyú rútságát az isteneknek, köztük Gilronnak is, aki iránt Della titkon gyengéd érzelmeket táplált. Darton a hagyomány szerint Krad és Arel gyermeke ugyan, de számos bizonyíték látszik alátámasztani, hogy egy sokkal ősibb erő, Larion, a Változások Őre, nyilvánul meg benne.

Darton édestestvére Dreina, valamint a legendák szerint testvérévé fogadta Noirt, aki már Cranta és a Kyr Birodalom idején is számottevő hatalommal rendelkezett. Alakjuk szorosan összefonódik – olyannyira, hogy a vallástörténészek az ő teremtményeiknek tulajdonítják az Alvilág Urait is. Őket a misztériumok tanúsága szerint Darton és Noir Halva Született Ikreinek nevezik, akik csonkaságuk miatt nem kaptak helyet a pantheonban, így a Shandinra szorultak.

Krad és Arel másik gyermeke Dreina, akit a pyarroni egyház által apokrifnak nyilvánított Elveszett Tekercsek tanúságtétele alapján már a hetedkor előtt is tiszteltek északon az embernépek. Az Aranyúrnő Adronnal kötött házasságából két ikerleány született, Ellana és Della, harmadik gyermeke pedig a Uwellel való félrelépéséből származó Orwella, aki viszont szintén létezett már korábban is, és nem csupán a pyarroni tagjaként ismert.

Uwel és Arel nászából született Antoh, a Tengerúrnő, míg a pantheon legfiatalabb tagja Alborne, akiről tudható, hogy Della menekülése után átvette annak helyét, de leszármazásáról még a Legendárium sem nyújt tájékoztatást.

Letöltés: összefoglaló táblázat (xls) a pyarroni istenek jellemzőiről
Forrás: Papok és paplovagok kézikönyve I. (A pyarroni és a dzsad vallás)

Egyszer Abdzsan al Hagmerknek jutott a megtiszteltetés, hogy Haonwellben egy csavargó költőt kísérjen a bitó árnyékába a Sikolyok havának utolsó napján, a nagy ünnepi kivégzéssorozat közepette. A vándor dalnok Abdzsan-t kérte fel a búcsúztatására, és átadott neki egy költeményt, melynek felolvasásához ragaszkodott, mielőtt megtér Darton trónusa elé. Abdzsan igencsak találónak ítélte a balladát, így rendes szertartással búcsúztatta a poétát. A kárpit túlfelére induló költő a maga zengzetes hangján olvasta fel az alább közölt verset, Darton minden hívének okulására.

Gyászirat,
melyet maga s társai számára szerzett a költő, mialatt fölakasztásukat várták

Embertestvérek, még élni tudók,
Ne tekintsetek ránk szívtelenül.
Ahogy ti most rajtunk, előbb-utóbb
Rajtatok Darton akként könyörül.
Itt függünk kötéllel nyakunk körül
Öten-hatan, s mit jókkal úgy etettünk,
Bomló és bűzlő étek lesz a testünk,
Mi meg csont, por és hamu - tréfaszóval
Ki ne gúnyolja senki bajba-estünk,
De kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ne vessetek meg, bárha volna ok,
Hogy így vesztünk hóhér kezeitül.
Emberek vagyunk, kell hát tudnotok,
Nem mindenkiben jut az ész fölül.
Ejtsetek szót, ha a mi szánk kihül,
A vádbíráknál: bármit cselekedtünk,
Adjon kegyesen módot menekednünk,
Ne mennykövével büntessen azonnal.
Meghaltunk, senki se bántsa a lelkünk,
De kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ázunk, mosódunk, ha eső csurog,
s ha nap süt, bőrünk szikkad, feketül.
Szemünkkel szarka, varju tesz csufot,
Tép szőrt szakállunk, szemöldünk közül.
Pihenésünk egy percnyi nem kerül,
A szél szerint kell erre-arra lengnünk,
Hol jobbfelé, hol balfelé peregnünk.
Gyűszűként vagyunk tele csőrnyomokkal.
Örüljön kiki, aki nincs közöttünk
És kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ajánlás

Engedd, ó, Darton, égi fejedelmünk,
Ne kelljen mégse poklodra kerülnünk,
Ha a Döntnök számadásra szólal.
S emberfia te, ne mulass felettünk,
De kérjed Dartont, legyen irgalommal.

Forrás: Francois Villon azonos című versét Illyés Gyula fordította, Airas ferdítette

A Dartonita Egyház minden nagyobb pyarronhű településen igyekszik templomot emelni a Halál Istenének tiszteletére. Ugyanakkor, Darton templomai hatalmas épületek, ezért a kisebb településeken vagy falvakban sosem találkozhatunk velük. Természetesen ezeken a településeken is szükség van valamilyen szent helyre, ami többnyire a helyi temetőhöz tartozó kápolnát jelent. 
A dartonita kápolna minden esetben kisebb méretű önálló épület, amely felszentelt oltárral rendelkezik, és ahol az egyházmegye vezetőjének engedélyével istentiszteleti szertartást is lehet tartani. A kápolnákhoz gyakran hozzátartozik a paplak is, ahol a kápolnát vezető egyházi személy lakik, de ez sosem lehet maga a szertartásokra szolgáló szent tér, mindig elkülönült épületrészt jelent. A csak kápolnával rendelkező kisebb városokban többnyire egyetlen pap felügyeletére van bízva Darton Háza, mindennemű hitéleti esemény lebonyolításáért ő a felelős, legyen szó temetésről, vagy istentiszteleti szertartásról.
Általánosan elterjedt jelenség, hogy sokkal több Dartonnak szentelt kápolna található a világban (lévén temetőkert még a legapróbb településekhez is tartozik), mint ahány képzett és felszentelt pappal bír az egyházszervezet, ezért nem ritka, hogy a falvakban nem pap, hanem diakón teljesít szolgálatot, aki a regula szerint nem jogosult istentiszteleti szertartás vezetésére. Ezt két módon kerüli meg a szokásos eljárásrend. Egyfelől, a legtöbb diakón valóban nem is celebrál istentiszteletet, másfelől, a papok személyi állományának közismert hiánya miatt a vezetők inkább rendre szemet hunynak a probléma felett, mintsem, hogy pásztor nélkül hagyják az egyszerű lelkeket.
A kápolnák mérete a vidék gazdagságának függvényében változik, az egészen kicsi (10 négyzetláb belterületű) épületektől, a nagyobb (akár 100 négyzetláb alapterületű) kápolnákig, amelyek általában több település részére meghirdetett istentiszteleti szertartások helyszínéül is szolgálnak. A kápolnák berendezése minden esetben kifejezetten puritán, szó sincs a dartonita templomok több szentélyből álló felépítéséről, a beltér mindig csupán egyetlen teremből áll. A hívek minden szertartás alatt állnak, az oszlopgyertyák és füstölőtartók léte a legtöbb kápolnában már fényűzésnek számít. A berendezés így többnyire kisebb mécsesekből, falikárpitokból és az oltárból áll, ez utóbbi - ugyan nagyon változatos méretben és formában - minden kápolnában megtalálható. A díszítőelemek Darton stilizált szimbólumaira, ritkább esetben a szentek ábrázolásaira szorítkoznak.
A legtöbb kápolnát az ortodox ág tartja fent, maremita kápolnáról csak olyan esetben beszélünk, ha a lovagrend helyi rendházához nem tartozik klasszikus templom. Ekkor vagy a rendház részeként, vagy amellett található elkülönült épület a kápolna.