3644: A Pyarroni Államszövetség területén, Marem városában megszületett Airun, ősi nemesi család sarjaként.

3663: Airun al Maremet Darton papjává szentelték, már ekkor köztudott volt róla, hogy rendhagyó módon értelmezi Darton tanításait, és karizmatikus egyénisége miatt már ekkor követőket szerzett elképzeléseinek.

3675: Alex con Arvioni és Airun al Marem egy kalandozó csapattal járta a Délvidéket, de a Dúlás küzdelmeiben nem álltak egyik oldal mellé sem.

Airun egy tábortűz mellett töltött éjszakán, álmában Darton kinyilatkoztatásában részesült, aki arra bátorította, alapítsa meg Darton paplovagi rendjét saját tanai szerint. Az istenség a szövetségüket egy szent pallossal pecsételte meg, amely a tűz hamvaiból meredt az ébredező társaságra. Egyedül Airun tudta kihúzni és csak Alex állt mellé. A csapat többi tagja magának követelte az ereklyét, így Darton első paplovagjai máris lelkeket terelhettek istenük síkjára.

3676: A két bajtárs az Erioni Ötök tagja lett, hogy megszerezzék Amhe-Ramun fegyverzetét, ekkor kalandoztak először együtt Alyr Arkhonnal, a félelf nekromantával, aki beavatásáig két évtizedet, majd azután újabb két évtizedet töltött a Szarvtoronyban, a Necrográfia tanulmányozásával, és ekkor már három esztendeje a Dorani Nagytanács tagjaként tevékenykedett. Alexet a bosszú, Airunt a szerzés, míg Alyrt a pusztítás vágya hajtotta. Küldetésük elbukott, és Airun is meghalt az Ötök két tagjával együtt, de Darton kegyelméből Airun új életre kelt. Alyr látva az isteni csodát, hitet tett a Hallgatag Úr ynevi birodalmának megalapítása mellett.

3677: A Szentháromság az al Marem család egyik Edorltól keletre fekvő érdekeltségébe, a Tomúda da Sharmu északi nyúlványain fekvő Dovorba utazott, és megnyerte ügyének már a 3660-as évek óta az al Marem-klán érdekszférájába tartozó város vezetését. Megalapították a Maremita Lovagrend első rendházát és sziklatemplomát. Airun a lefektetett alapkövek között Darton főpapjává és ynevi helytartójává kiáltotta ki magát. A tanításait már régóta ismerő paptársai közül ekkor többeket fogadott a rendbe, hogy paplovaggá váljanak. Barátja, az északi nekromanta ekkor ajándékozta meg a saját kezűleg készített mágikus fejpánttal, melyen a Shandin urainak és a hatalom kilenc szakrális szimbólumának vésete látható.

Alex délen maradt, hogy felügyelje az építkezést, és újdonsült rendtársaival terjessze az új hitet, melyhez a Dúlás forgatagában sokan csatlakoztak, jellemzően olyanok, akik csalódtak a pyarroni eszmében, köztük sokan Darton-papjai közül is.

Airun és Alyr északnak vette az irányt, a sok kaland közepette Airun nem szalajtott el egy alkalmat sem a térítése, így Doranba érve több vidéken vetette el az új hit magvait, így többen csatlakoztak északi térítő munkájához.

3677-3681: Airun és paplovagjai az Északi Szövetség államaiban terjesztették Darton igaz tanítását. Erősséget nem sikerült alapítaniuk, de hírük bejárta egész északot. Airun egy közös küldetés alatt jó barátságot kötött Eligorral, Eren Kék Hercegével, hitvitát folytatott az ortodox ág raveeni Darton érsekével, és az északi főinkvizítor áskálódásaival is sikerrel szállt szembe.

Ebből az időből ered a legenda, miszerint Airun al Marem – Yneven egyetlenként – mosolyogva sétált végig az Északi Szövetség leghosszabb hídján, a Dwyll Unió területén álló Fekete Mérföldön. Az Armagass ártere fölött, Elharesse városánál feszülő hídról elterjedt, hogy oly mértékű reménytelenséget és kétségbeesést sugárzik magából, ami számtalan elcsapott papnak és megcsúfolt szeretőnek jelentette már az utolsó lökést az öngyilkossághoz vezető úton.

3679: Alyr, miután elsimított nem egy konfliktust, amit Airun és heves természetű követői robbantottak ki, titokzatos okok miatt Calowynra távozott (11 évre).

3681-3683: Airun és hívei már Abaszisz földjén végezték áldásos munkájukat, de az Ifint is megjárt Próféta rendjét nem kezelik külön az ortodox ág követőitől, az továbbra is a Fogadalmas egyházi státusszal rendelkezik.

3684: Airunék visszatértek az ígéretesebb Délvidékre, ahol már több erősségük is hirdette Darton főségét. Ez évben alapította meg a később nagy hírnevet szerzett Fekete Gyűrű rendházat, a Salumion bércei között.

3685: Az újra regnáló Pyarroni Papi Szék első rendelkezései között nyilvánította eretnekké a maremita irányzatot és sújtotta egyházi átokkal Airun al Maremet.

Airun és Alex szent háborút hirdetett Pyarron ellen, paplovagjaik egyként álltak melléjük és kisebb seregekbe gyűlve okoztak érzékeny veszteségeket az Államszövetségnek. Alex ekkor kezdte el viselni hírhedt, feketére edzett, abbitacél maszkját.

3686: Alex csapatai élén bevette Prasense, a teraszos szerkesztéssel épült Függőkert barlangerődjét, és ehelyütt alapította meg a paplovagrend világi szárnyát, melynek központjává is tette azt. A rendház a Gyűrűhegység északkeleti nyúlványának és a Sheralan legdélibb, legvénebb röghegyeinek találkozásánál található. A Függőkert nevet a hegy különös fennsíkjai miatt kapta: valami ismeretlen erő úgy formálta meg a kőrengeteget, hogy a hatalmas, táblaszerű fennsíkok lépcsőszerű képződményt alkossanak.

3687: Airun kártyán nyert birtokot és jogot az építkezésre Erion Palotanegyedében Viniel hercegtől, és Alexszel le is fektették a Fekete Torony rendház alapjait.

Az év további részében zajló, Pyarron elleni harcok részeként Airun ismét elvesztette az életét, majd megtette köteles beszámolóját istenének, aki elkötelezettségét látva másodjára is visszahozta az életbe.

3688: A shadoni Feketerend kihasználva a maremiták távollétét lerohanta Dovort. Egy idős Darton-pap fohászaira a Bosszúálló jelent meg és nyert időt a felmentő sereg érkezéséig. Airun több mint ezer paplovagja élén érkezett, és emlékezetes csatát nyert a Feketerend lovagjai ellen. Ekkor állt össze a később rettegetté vált maremita lovagsereg stratégiája.

3690: Alyr stílusosan a Sötét Együttálláskor tért vissza a kontinensre, és saját, kifürkészhetetlen útját járva Gro-Ugonban tevékenykedett Orwella hívei ellen.

Airun nem ért el átütő sikert Pyarron ellen, így elfogadta az Északi Szövetség titkosszolgálatának burkolt meghívását a Rowoni Hercegség megdöntésére. Tárgyalt az Északi Városállamokban összeállt koalícióval, és rövidesen csatlakozott hozzá Alyr is.

3691: A maremiták szövetségeseikkel karöltve átvették a hatalmat a Hercegségben és elűzték III. Zorkast, a Hatodik Fekete Lobogó hordozóját. A maremiták rendházat alapítottak Rowonban és megkezdték a főtemplom építését.

Airun visszatért Dovorba, hogy tovább igazgassa a Délvidék ügyeit, hisz Új-Pyarron végképp stabilizálta hatalmát, Shadonban meghalt a király, és Alexet pár kósza hír hallatára újra elöntötte az Amhe-Ramun elleni gyűlölet. Alyron erőt vett az elkeseredettség, így fülei süketek maradtak az északon ébredező konfliktusokra, Doranban ismét a Szarvtorony magányába zárkózott.

Airun lehiggadásképp északra küldte Alexet, de sok időt nem tölthetett a rowoni építkezések felügyeletével, mert Alyr halálhírére Doranba ment, ahol részt vett a temetésen, majd visszatért délre. Ezt a lehetőséget használta ki III. Zorkast, aki toroni pénzen újjászervezte seregét, és Dhakul kán keleti barbár hordáinak hathatós támogatásával lerohanta és visszavette Rowont. A védekező harcot folytató maremiták hősi halált haltak.

Airun a hírek hallatán feladatul adta Alexnek, hogy kürtöljön össze egy sereget Rowon visszafoglalására, aztán Doranba utazott és kiszólította sírjából Alyrt, majd együtt nyugatnak indultak. III. Zorkast a Getharr toroni magitor által irányított amund szobordémont küldte utánuk. A kaland során Airun feláldozta életét, majd Darton kegyelméből ismét feltámadt (immár harmadszorra is), és csodatételével megnyerte a nyomukban loholó orkfajzatok, a Vérfakasztók törzsének támogatását. Végül legyőzték a szobordémont, és a Vérfakasztók mellett a többi Doardon-hegységbéli ork törzs is csatlakozott Darton ügyéhez, több mint tízezer fősre duzzasztva egyesült törzsüket, a Hallgatagokét, akik Darton Szent Tüzében születtek újjá immár, mint lélekkel is rendelkező fehér orkok.

Alex hatalmas, közel 3000 fős lovagsereget toborozott délen és elindultak északnak.

3692: Airun és Alex egyesítették erőiket, és fogadott testvérüknek, Alyr Arkhonnak tett ígéretüknek megfelelően, a 14. Zászlóháború csatáiban az Északi Szövetség mellett foglaltak állást.

A Davalon előtti, Sagrahas mezei csatában, Rosanna de Lamar, a kilencedik Vörös Hadúr seregeinek megérkeztekor végleg a Szövetség oldalára álltak, és segítségükkel megfordították a csata menetét. Lovagságuk először aratott győzelmet a Toroni Vihargárda egységei felett, a fehér orkok pedig gro-ugoni fajtársaik ellen bizonyították rátermettségüket. Barlangi Szent Jakhúl, ígéretéhez híven, a fehér orkokból szervezett első assente élén harcolt, jelenlétével is erőt öntve a fáradó nehézgyalogosokba. Davalonban közben Alyr megvívta párbaját Wolkum Naizerd, a Szem ellen, de csak legyengíteni tudta, mielőtt az a menekülés mellett döntött.

3693: A maremiták a Daibol-hegység vonulatai között, a Nelhac folyó gázlójánál csaptak össze a több sabbúli és lakhassyni légióból álló sereggel. Szent Jakhúl útmutatásával a fehér orkok javukra tudták fordítani a terepviszonyok adottságait, és Sellion Frandon, a később Irgalmazó néven elhíresült újkori, maremita szent is ekkor hajtotta végre hírhedt haditettét.

3694: Főként gerillaharcokkal telt a maremiták ezen éve a háborúban, amiben leginkább az ősi ösztöneikre támaszkodó fehér orkok jeleskedtek a hegység bércei között, míg a lovagsereg pedig le-lecsapott a Vinali-medencében vonuló utánpótlás-egységekre.

3695: Nagy haditettel kezdték az évet, amikor a Zara-hágótól, az erigowi és haonwelli seregek által, visszavonulásra kényszerített pidera-shíni és lakhassyni légiókból álló sereg útját elvágták a délről masírozó toroni főseregek felé. Így a Watusi-síkon a két sereg közé szorult légióknak esélyük sem volt a győzelemre.

A Vinali-tónál zajlott csatában az északiakkal egyesült sereg csatlakozott a Gashín menti csatában győztes (a rhíni és gedaga-yggyri légiókat elpusztító) ereni és gianagi csapatokhoz, de a sereg a visszavonuló Karnelian falanxszal lett teljes, és persze az újfent csatlakozó Alyrral és a dorani adeptusokkal. A többhetes öldöklő csata forgatagában ismét megjelent Jakhúl, sőt, ezúttal Darton egyik küldötte, a Sötét Angyal is. A maremiták újfent a Vihargárdával szemben tűntek ki, és a Sápadt Légiók Csontgárdájának teknősös lobogóját is ők emelhették a magasba. Airun és Alex maga vágta le III. Zorkast rowoni elit testőrségét, és üldözte a megáradt folyó hullámsírjába a Hatodik Fekete Hadurat lobogóstul.

Még ki sem hűltek a tetemek a harctéren, amikor a Szentháromság III. Dagatere, Erigow Nagyhercege, a Vörös Lovagrend nagymestere, az Első Vörös Lobogó hordozója elé járult, és közölte vele, hogy a maremita rend lezártnak tekinti a zászlóháborút, és saját hatáskörében egyenesen Rowon ellen vonul. Hozzátették még, hogy a hadisarcból tetemes részre számítanak. A Nagyherceg igazi lovagként mondott köszönetet a segítségért és becsületszavát adta a jutalomra.

A sereg útját a Toroni-síkságon át Ebedorig csak az Erchagból rájuk zúduló Tharr-szerzetesek zavarták meg némiképp, de Ebedor népét már hamar meggyőzte, mikor akadékoskodó vezetőiket átmetszett torkokkal találták másnap reggel. A hajóút a part mentén Salkig hosszadalmas és viszontagságos volt, de Antoh kegyelméből még az év végén partot ért a maremita sereg.

3696: Abaszisz földjén már sokkal barátságosabb fogadtatásban részesültek, mint bő tíz évvel ezelőtt, és az előre küldött diplomata-mágus is jó híreket hozott Toranikból. Így mire a tartományba értek, már meg is köttetett a paktum, és a maremita rend három új birtokkal gazdagodott. Airun és Alex viszont nem akarta tovább vesztegetni az időt, így csak kisebb sereget hagytak hátra, a felajánlott kastély és a két terület birtokbavételére. Nem is kellett csalatkozniuk a Hallgatag Úrban, aki a Halálhozót küldte az ostromló egységek megsegítésére, miközben a fősereg már Nyktalos földjein masírozott.

Több hónapos menetelés után végül elérték Rowont, de a Hercegség védelmét biztosító zsoldossereg nem adta vérét bukott kenyéradóikért, és átengedték a székvárost, sőt, sokuk csatlakozott Darton ügyéhez.

3697: Stabilizálódott az Északi Városállamokban a politikai helyzet, a fehér orkok nagy részét a környező vidékeken telepítették le, de sokuk került délre is, avagy más északi erősségekbe, kiképzőtisztnek. Alex maga köré gyűjtötte a legrátermettebbeket, és délen a Manifesztációs Háborúból is kivették részüket az amundok ellen. A Vaskezű közel harminc év után teljesítette be bosszúját, és az egyik Amhe-démon elpusztításában is részt vettek, kitartva egészen a harcok végéig (3703).

3698: Airun – a városbéliek odaadó támogatása mellett –nyolcszögletű aranypénzt veretett Rowonban, melynek egyik oldalát csőrében a két hold szimbólumát tartó varjú, másik felét saját képmása díszíti. Ez évben épült fel a főtemplom és megnyitotta kapuit a Kacagó Varjúhoz címzett Nagyfogadó is.

Airun legjobb fehér orkjai társaságában érkezett Ifinbe, hogy újabb érdekeltségeket szerezzen Abasziszban, de erőfeszítéseit nem koronázta siker.

3700: Alyr és tanítványai befejezték a hosszas szertartást, amivel Rowont az Örök Alkony Birodalmává tették. A nekromanták berendezkedését mi sem mutatta jobban, mint a környék mocsaraiban egyre gyakrabban felbukkanó kísérletek végeredményei.

A század első évtizedében a maremita irányzat terjedésnek indult északon is, hisz, ahol fellángolt egy konfliktus, ott Darton fekete vértes szolgái máris megjelentek, és bizony az uralkodók ritkán maradtak hálátlanok. Így jöttek létre rendházak Dakh és Garkan keleti határain, Davares utódállamaiban, valamint Tiadlanban és Erenben is.

Délen Alex visszatérésével megerősödött a rend világi szárnyának befolyása, és már lépéseket tettek a Pyarronnal való békés megegyezés felé. A Shadon és Gorvik által alkotott perszonálunióban is elfogadottá vált a paplovagok jelenléte, sőt a Kereskedő Hercegségek után az Ibarán is megnyitotta kapuit az első maremita rendház.

3711: Alyr Arkhon megszervezte a Bátrak Karavánját, és kiszabadították Tier nan Gorduint Gro-Ugon bányáiból, de megtartani már nem tudták az „eszét vesztett” bárdot, aki ismét eltűnt. Míg a többség feladta keresését, Alyr igyekezett minden követ megmozgatni.

Airun továbbra is hitte, hogy az ősi ereklyék erejével teheti igazán naggyá rendjét, így ha felbukkant valahol egy, már mozgósította is felkentjeit, avagy maga járt utána a dolognak.

3725: A Pyarroni Szent Szék negyven évnyi vallásháborút lezárandó elismerte Airun al Marem tevékenységét, és visszavonta az egyházi átkot. Kilátásba helyezték a Dartonita Lovagrend kanonizálását, de Airun nem volt hajlandó Pyarronba utazni, a Szent Szék ügynökei pedig csak nehezen érték utol a Prófétát. A tárgyalások kezdete elhúzódott, mert a selmoviták ragaszkodtak hozzá, hogy egy átvilágító vizsgálat keretében Airun feleljen az Inkvizíció vádjaira, de ennek Airun nem volt hajlandó alávetni magát, hiába küldte utána Pyarron legveszettebb hírű inkvizítorait, köztük a rettegett Drachenwaldot is.

3727: A Déli Városállamokban, Borgano területén tűnt fel egy ereklye, amit kalandos körülmények között, és egy várostrom árán sikerült megtartaniuk. Ez később az Első Varjúereklye néven vált ismerté.

Még ebben az évben, a Smaragd Társaságnak nyomására eljáró Dartonita Lovagrend – Alyr diplomáciai kavarásának eredményeképp – mesterien megtévesztette Pyarront azzal, hogy látszólag kitagadta Airunt a további békesség érdekében. Viszont ezzel csak fedezték a Sötét Térítő kráni küldetését, ahol az Árnyakban Lakozók hathatós segítségével megszerezte a Második Varjúereklyét.

Mi sem bizonyítja jobban Alex hűségét, hogy sereget toborzott társa kimentésére, és Alyrral együtt Kránba tört a had élén. Airun kráni ámokfutása a Középső Tartományok egyikében rosszul is végződhetett volna, ha nem válogatott csapat indul a kiszabadítására, köztük az agg Aglúggal, amely végül sikerrel zárult. Ezt követően a maremiták csatát vállaltak egy külső tartományi légióval, és táborukba hamarosan megérkezett Airun is. A zseniálisan szervezett krániak felmorzsolták volna őket, ha nem jelenik meg a Változás Törvényének értelmében egy rivális hadúr légiója. Ez időt biztosított a maremitáknak az elvonulásra, a Garmacor színrelépése óta újra feltárt térkapu felé. Az ereklye segítségével biztonságban átkeltek Shadonba, de a térkapu örökre megsemmisült.

Ranagol shadoni csatlósai viszont értesültek az esetről, és minden idők legnagyobb Feketerendi seregét vonták össze és zúdították a Bierra városától délre eső szurdokban a paplovagokra és fehér orkokra. A harc reménytelennek tűnt, sok híres maremita halt hősi halált, de az utolsó utáni pillanatban Domvik egyik arca rámosolygott a dicső harcosokra, és megérkezett az egyházi és világi lovagokból álló sereg. Az égen Domvik angyalai csaptak össze Ranagol démonlovagjaival, míg a földön Shadon történetének egyik legvéresebb csatája dúlt. Nagy veszteségek árán, de győztek Domvik és Darton seregei, végleg eltörölve a Feketerendet.

3728: A Dovorba megtért Szentháromság, a hősök méltó elbúcsúztatása után, Shadon városába ment kíséretével, és I. Linora császárnővel megkötötték a legendás Megvilágosodottak Paktumát. Új-Pyarron döbbenten állt az események felett, és mivel egyértelműen megvezették, elzárkózott a tárgyalások elől.

3729: Az Első Varjúereklye megérkezett Rowonba, Croudator al Rowon csodatételének köszönhetően.

3736: A maremiták vélt távozása Ynevről. (?)

3739: Airun al Marem, a hetedkor leghíresebb kalandozóinak zömével együtt Tier nan Gorduin segítségére sietett.

Forrás: a cikk Kakashegyi rém szakértő munkáját dicséri, amiért szívélyes köszönettel adózik Airas, a fenti anyag szerkesztője

A selmovita vallástörténészek sok mindent vélnek tudni Darton birodalmáról, a Shandinról, de valójában vajmi kevés esetben helytállóak a feltételezéseik. A maremita szárny, és különösen maga a nagymester tudása, azonban meglehetősen részletes és mély ezekben a kérdésekben is, hiszen forrása a legautentikusabb, ami csak elképzelhető. Maga Darton ismertette meg síkját Airunnal, aki aztán nem késlekedett titkaiba avatni leghűségesebb tanítványait. (Az ortodox és a maremita szárny ellenségeskedését alapvetően meghatározza ez a feszültség, minthogy a selmoviták valóban hosszú évszázadok óta képviselik Dartont és akaratát, amihez viszonyítva a lovagok csupán gyermekéveikben járnak, mégis a Próféta személyében részletesebb és megalapozottabb tudást és bizalmat kaptak uruktól, mint a komoly hagyományokkal rendelkező ortodoxia összességében.)

Az egyik olyan kérdéskör, amely állandó vita és találgatások tárgya, a Shandin urainak és szolgáinak természetét és hierarchiáját vizsgálja. Darton papjainak zöme a Selmo féle Legendárium tanításai alapján képzeli el és értelmezi magát a Shandint és annak lakóit is. Ők azt vallják, hogy a Shandin két ura Ryrran és Lyllan, a Dartonnak fogadott testvérével, Noirral való nászából származó, halva született ikerpár. Őket csonka isteneknek ismerik, akiket apjuk kitaszított és száműzött a Shandinra, hogy ott uralkodjanak. Az ortodox hagyomány a Döntnökökkel azonosítja őket.

A maremita ág világosabban látja a tényleges helyzetet. Darton valójában szövetséget kötött a régi Noir istenséggel, de paktumuk nem egybekelésről szólt, hanem két ősöreg, nagyhatalmú démonherceg legyőzésére kovácsolta egységbe őket. A Rhyrr’ian és Lhyll’ian néven ismert ötödkori hercegek, a valaha az Árnyakban Lakozók néven ismert démonklán vezérei, céljuk az álmok és a halál határainak egybemosása volt, amivel felszámolták volna a ma Dartonként és Noirként tisztelt entitások hatalmát. Az ikrek és az Árnyakban Lakozók egyesített seregei elbánhattak volna Dartonnal és Noirral is, ha egyesével támadnak rájuk, a Megtévesztés Atyjaként rettegett Rhyrr’ian herceg és a Vérző Szajhaként ismert Lhyll’ian hercegnő vérfertőző párosa félelmetes egységet alkotott. Az egyezség segítségével azonban mindkét démonfejedelem legyőzetett, és arra kárhoztattak, hogy egész családjukkal Dartonnak szolgáljanak az idők végezetéig. A halva született kifejezés eredete pedig az, hogy a két démon halála után Darton és Noir a saját jegyével illette őket, és így már szolgasorba alázva, megtörve keltek új életre. Érthető tehát, hogy a két „istenség” miért nem volt soha a pyarroni pantheon tagja. Darton rendeléséből valóban a Shandinon teljesítenek szolgálatot, és bizonyos értelemben tényleg az Alvilág Urait tisztelhetjük bennük, hiszen ők voltak az első Döntnökök, mostanra pedig ennek a testületnek a vezetőiként tevékenykednek. Amennyiben Darton úgy dönt, hogy beavatkozik valamely hívének sorsába, és felülbírálja a Döntnökök ítéletét, mindig rajtuk keresztül nyilvánítja ki akaratát. Ha a lélek számára kedvező döntést hozott, akkor ezt mindig Ryrran közbenjárásával teszi, ha a pedig büntetését akarja tolmácsoltatni, ezt Lyllan intézi neki. Darton szintén uralama alá hajtotta, megzabolázta és bebörtönözte, bár uraikkal szemben meg nem törte az ikrek által vezetett démonok seregét, az Árnyakban Lakozókat. Még a legmagasabb rangú maremita papok közül is csak kevesen tudják, hogy a démonok legtöbbjét valamely főtemplom (Rowon, Dovor és Erion) oltárához láncolva tartják fogva, mind a mai napig.

Összefoglalásként megállapítható, hogy Darton birodalmában számos olyan entitás található, akinek pontos szerepe, de gyakran még az alakja is kérdéses az embernem képviselői előtt. Annyi biztosan tudható, hogy Darton papjai, amennyiben életükben megszállottan szolgálták a rend és igazság ügyét, Ítészekként térhetnek új, fél-életre, majd Darton kegyéből felvételt nyerhetnek a Döntnökök soraiba. A Döntnökök testülete közvetíti Darton akaratát a Shandinra szállt lelkeknek, az ő uraik pedig az egykori démonhercegek, Ryrran és Lyllan, akiket Halva Született Ikrekként ismer az ortodox hagyomány. Darton állandó kísérői a Sikolyok, a Kacaj és a Csend Ura, akik pontos mibenlétéről szinte semmi sem tudható, de még így is több mint a Darton akaratát az elsődleges anyagi síkon közvetítő, tapasztalt papjai hívására manifesztálódó küldöttekről, a Sötét Angyalról, a Bosszúállóról és a Halálhozóról.

A maremita szárny által használt kifejezések között akad néhány, ami további magyarázatra szorul.

Az egyik ilyen, gyakran félreértett, vagy nem pontosan értelmezett kifejezés a selmovita. Alapértelmezésben ugyanis a pyarroni vallás azon ágát értjük alatta, amelynek tagjai, noha az istencsalád többi tagját is tisztelik, teljes lelkükkel csupán egyetlen istenség mellett kötelezték el magukat. A szakadár dartoniták szóhasználatában azonban gyakran nem ezt jelenti, lévén a maremita ág is selmovita, ebben az értelemben. Airun híveinek szájából a kifejezés Selmo tanainak követőit jelenti, tehát alapvetően az ortodox Darton-hit követőit, illetve bármely más pyarroni isten hitének követőjét, aki annak főségét kizárólagosan vallja. 

A másik több változatban értelmezett kifejezés a pyarronita. Az egyik változat szerint ők azok, akik egyszerre vallják magukat az összes pyarroni isten papjának, és egyiket sem helyezik a másik elé. Más értelmezésben viszont minden hívő pyarronita, aki a Pyarroni Pantheon valamely vagy összes istenének hódol, legyen szó akár ortodox, akár valamely egyház szakadár irányzatának hívéről.  

Az alábbiakban a Dartonita szószedet-ből adunk közre néhány kevésbé ismert kifejezést.
 

Assente (pya)
A gyalogos egységek elnevezése az Ariun al Marem féle dartonita paplovagrendben. Legtöbbször fehérorkokból szervezik.

Celeritor (pya)
A Darton egyház paplovagjainak vallási megnevezése.

Desparazo (pya)
Darton pyarroni főrendházának neve.

Koncílium (pya)
A Dartonita egyház vezetőinek, az apátoknak évenkénti tanácsa. Darton második havában tartják, az aktuális ügyek megtárgyalása mellett itt választják meg a tanácsnokokat, akik a főapátot segítik.

Rah’manu (ork)
A Hallgatagok törzsének fehérorkjai által használt kifejezés, Darton paplovagjait értik alatta. Az egyetlen szőrtelen fajzatok, akiktől utasításokat is elfogadnak. Megszólításként is használatos, ekkor azonban bárkinek kijár, akit tisztelet illet, nem csak Darton-lovagoknak. Női megfelelője rah’mana.

Varjúlovagok (pya)
Az Airun al Marem vezette szakadár Dartonita paplovagok közkeletű elnevezése.

Forrás: a Dartonita szószedet Magyar Gergely alapos gyűjtőmunkájának eredménye, köszönet az összeállításáért! 

A pyarroni vallás manapság két különálló irányzatra oszlik. Az egyik tábor hívei, a magukat selmovitáknak nevezők vannak döntő túlsúlyban, ők – noha az istencsalád többi tagját is tisztelik – teljes lelkükkel csupán egyetlen istenség mellett kötelezték el magukat. Az Ó-Pyarron romjain épített óriási kolostorrendszerben élnek azon irányzat hívei, akik az általuk követett irányzatot pyarronitának nevezték el. Szegénységben és önmegtartóztatásban élnek, megvetik a gazdagságot és pompát, ami szerintük a város bukását okozta. Egyszerre vallják magukat az összes pyarroni isten papjának, egyiket sem helyezik a másik elé, s naphosszat az ő bocsánatukért esedeznek, bocsássák meg a dölyföt, a fényűzést s mind a régi vétkeket.

Darton paplovagjai különleges helyet foglalnak el a pyarroni egyház szervezetében, hiszen egy hivatalosan el nem ismert paplovagrendről van szó, Darton renegát szektájáról, amit annak vezetőjével együtt, 3686-ban kitagadott a pyarroni Szent Szék. Darton maremita hívei fennen hirdetik, hogy szükség van a pyarroni egyházszervezet megreformálására, és különösen igaz ez az ortodox dartoniták esetében. A maremita paplovagrend templomai és erődjei mind délen, mind északon megtalálhatóak, és minthogy a hatalmukkal és befolyásukkal a számuk is növekszik, sokfelé találkozhatunk hitük képviselőivel.

Köztudott, hogy a maremiták nem kedvelik a pyarroni hagyománytiszteletet, és sajátosan értelmezik a Hallgatag Úr tanításait is, de az gyakran nem egyértelmű, hogy miként vélekednek Darton lovag-papjai a pyarroni vallás többi istenségéről, illetve felkentjeikről. Alábbi értekezésünkben az egyes pyarroni istenek felkent híveihez való viszonyt elemezzük, természetesen csak általánosságban, hiszen Darton lovagjai is személyiségük és mindenkori hangulatuk függvényében vonnak fegyvert vagy nyújtanak békejobbot paptársaiknak.

A maremita hitéleti képzés szerves részét képezi Szent Selmo Legendáriumának feldolgozása is, azonban elsősorban annak értelmezését kérik számon, lévén nem az antropomorfizáló történetek az érdekesek, hanem azok cáfolatai. Az ortodox képzési rendszerben ez pont fordítva történik, ami továbbra is kivívja a szakadár ág ellenszenvét. Az isteneket családdá szervező legendák valójában legfeljebb annyiban érdekesek Darton lovagpapjai számára, amennyiben alapul szolgálhatnak egynémely jóféle tréfához.

Antoh

A maremiták és a Tengerúrnő viszonya alapvetően semlegesnek nevezhető, lévén, hogy alapvetően nem rivalizálnak. Dartonnak nincs kifogása az ellen, hogy akik tengeren lelik halálukat, Antoh törvényeinek értelmében vesszenek oda, az eltávozott végül úgyis a Lelkek Bírája elé kerül majd. Egy lélek eltávoztakor gyakran szólnak engesztelő imák Antoh úrnőhöz, de a test hiányában celebrált gyászszertartások továbbra is Darton hatáskörébe tartoznak. Antoh papjait ekként nem kedvelik ugyan, de nem is vetik meg, a hajósok, vizek, tengerek istennőjének hívei a maremita lovagok szerint fontos szerepkört töltenek be, és szükség van a munkájukra.

Adron

A fény és mágia ura sosem szívelte azokat az felkenteket, akik istenüktől befolyást kaptak a szakrális mágia halál szférája felett, és ezért hívein keresztül mindig is igyekezett korlátozni a Darton főségét vallók – szerinte sötét – mágiahasználatát. A dartonita lovagok is tisztában vannak vele, hogy a Sugárzóarcú papjai képesek befolyást gyakorolni szakrális mágikus hatalmuk felett, ezért némiképp tartózkodnak tőlük, igyekeznek elkerülni az Adron papjaival való konfliktust. Ugyanakkor, a dartoniták lévén a harcban kifejezetten magas szinten képzett lovagok is egyben, arról nincs szó, hogy tartanának tőlük, de kifejezett viszolygással fogadják az érzelemmentes, mosolytalan adronitákat.   

Alborne

Darton lovagjai alapvetően semleges viszonyt ápolnak Alborne papjaival. Időnként könnyen megtalálják velük a hangot, hiszen a mulatozást, a jó dalokat és tréfás versezeteket ugyancsak kedvelik. Ugyanakkor, ha komolyabb témák kerülnek szóba, már nehezebben értik meg egymást, ugyanis Alborne papjai alapvetően az alkotó képzelet és a művészi teremtő erő szentségét vallják, míg a maremiták szerint a halál önmagában nem művészet, nincs benne semmi fennköltség. Azt nem tagadják, hogy sokféle műalkotás témája vagy tárgya lehet maga a halál, de a hús valóságában a halálosztás nem minősülhet művészetnek, épp ezért tűzzel-vassal pusztítják azokat, akik ezt másképp gondolják. Elsősorban a kráni vérfilozófusok munkáit és a vándorló hóhérpoéták alkotásait vetik meg mélységesen, ítélik el és üldözik ténykedésüket.   

Arel

Darton lovagjai között is él az a vélekedés, hogy Arel a Hűtlen Anya, aki férjurával tartva nem óvta meg Dartont annak gonosz csínye után Krad haragjától. Darton lovagjai ugyan tesznek a legendára, de mégis az isteni cserbenhagyás mozzanatát látják ebben, és gyakorta ezt általánosítják papjaira is. Viszonyuk mégsem teljesen ellenséges, mert Arel papjai és papnői bátor bajkeverők, akik a vakmerőséggel határos esztelenségekre is képesek, ami tiszteletre méltó Darton lovagjainak szemében, ráadásul közvetve ugyan, de gyakran jó munkaadói a halál szolgáinak.

Dreina

Az Aranyúrnő és hívei mindig is komoly szálkát jelentettek a maremiták szemében, lévén az ő képviselőjük által vezetett Szent Szék zárkózik el folyamatosan a rend kanonizálásától, dacára a ténynek, hogy számtalan helyzetben bizonyították már rátermettségüket a pyarroni erkölcs és érdek védelmében. Dreina törvényei és elvei azok, amik leginkább szítják a dartoniták tradíciógyűlöletét, az általuk fenntartott társadalmi rend és szabályrendszer állnak szöges ellentétben a maremiták megfontolásaival. A Dreina papok közül a bírákat szívelik legkevésbé, lévén a maremita tanítások szerint „A végső igazság Dartoné.” Dreina paplovagi rendjével sem ápolnak különösebben jó viszonyt, ami nem is csoda, hiszen mikor a rend lovagjai odahagyták Pyarront és az Államszövetséget, a Szent Szék nem egyszer küldött a bekerítésükre Dreina hitű paplovagokat. Egyedül az Oroszlánszív Lovagrend tagjai jelentenek kivételt, ugyanis Airun és tanítványai mind egyetértenek abban, hogy a Dúlás alatt játszott szerepük, bátorságuk és kitartásuk minden lovag számára példaértékű lehet. Emellett nagyra értékelik azt a tényt is, hogy Viadomo lovagjai is egy szakadár közösségből emelkedtek fel és vívtak ki maguknak elismert helyet az Államszövetségben, mint Negyedik Pajzs, ami egyfajta útmutatásul is szolgál Darton lovagrendjének. Ez még akkor is áll, ha a maremiták egyre inkább úgy gondolják, hogy működésükhöz, fennmaradásukhoz és politikai-katonai erejük elismeréséhez már nincs szükség Pyarron nagyjainak jóváhagyására.  Úgy tartják, az Oroszlánszív lovagrend harcosai a csatamezőn is méltó ellenfelei lehetnek Darton bármely lovagjának, nem úgy, mint az Államszövetség többi, magát ugyan szintén lovagnak nevező gyönge szent katonája. 

Della

A maremiták előszeretettel űznek gúnyt a hatalmát vesztett istennőből éppúgy, mint maradék szolgáiból. Gyakran csak úgy nevezik: a Már Fátylak Által Sem Szépített Ronda Hölgy, utalva Darton csínytevésére, amivel két legyet ütött egy csapásra, leleplezve Della rútságát, és ezzel undorra késztetve a közönyös Gilront, akit jobban érdekel az élettelen szervezet, mint az élő. 

Ellana

A maremita lovagok a legkevésbé sem vetik meg a szerelmet, ami vonatkozik annak mind lelki, mind testi oldalára. Ritkán házasodnak ugyan, de az élettársi közösség több formája dívik közöttük, s ha ilyen nincs is, a test vágyainak időről időre kielégülést kell találnia tanaik szerint. Ezért aztán előszeretettel látogatják Ellana templomait, lévén, ha már áldozni kell, áldozzanak rendesen. Sosem garasoskodnak, a szakrális kurtizánok oltárai mindenkor tisztességes adományokkal telnek meg, ha Darton valamely lovagja készül tiszteletét leróni a Szerelem Istenasszonya előtt. A lovagok ezzel együtt továbbra is kedvelik a sötét tréfákat, amely Ellana házaiban leginkább furcsa szexuális perverziókban ölt testet, noha tisztában vannak vele: a Lótusz Leányainak még ők sem tudnak újat mutatni… de úgy tartják: próbálkozni azért nem tilos!

Gilron

A befelé forduló istenség mindig is remek céltáblája volt Darton tréfáinak, hát lovagjai is szívesen követik uruk szokásait. A dartoniták a halál főségét vallják, de az nem jöhet el az élet megjelenése nélkül, ezért sem kedvelik a Gilron hitűek zömét, akiknek mindig érdekesebb az élettelen anyag, a lelketlen gép, az emberitől elrugaszkodott módon tökéletességre törekvő alkotókedv. Ha Gilron felkentjeivel találkoznak, ritkán állják meg élcelődés nélkül, de ezen túlmenően nincs kifogásuk az egyébként nagyszerű fegyvereket és kézműves termékeket készítő mesterek ellen.  Ha a mérnök nem gurul dühbe, amiért „nagybecsű gnómuramnak” szólítják, és még ezután is hajlandó szóba állni a kötekedést kedvelő dartonitákkal, lehet, hogy jó korsó ingyen italhoz és vacsorához jut, és áron felül sikerül túladnia egynémely remekbe készült tárgyán.

Krad

Darton isteni atyja a Selmo féle Legendárium szerint, akit szintén nem kímélt a Sötét Tréfák Istene. Krad nem az az uralkodásra termett isten, ebben azonnal különbözik Dartontól, aki a lelkek túlvilági uraként kedveli a hatalommal járó előnyöket. Darton lovagjai nem szeretik tudásvágytól megszállott papjait és gyönge paplovagjait, akik nem fordítanak kellő figyelmet a harctéri készségek elsajátítására és gyakorlására. Nem véletlen hát, hogy tréfáik oly gyakran visszatérő alakja a Krad hitű Selmo Atya, akit bár szentté avattak, a dartoniták mégis szívesen köszörülik rajta nyelvüket. 

Kyel

A zord és méltóságteljes egykori főisten és papjai szintén nem kedvelt alakok dartonita berkekben. Kyel legnagyobb jótettének, már-már bölcsessége bizonyítékának tartják, hogy visszavonult a hatalomgyakorlástól, és nem erőltette rá gyermekeire megcsontosodott, régimódi gondolkodásmódját és idejétmúlt törvényeit. Al Marem és hívei úgy vélik, hogy ezzel a gesztussal Kyel lemondott arról a jogáról is, hogy, mint az igazság, a rend és törvény patrónusa jelenjen meg a hívek előtt. Darton lovagjai szeretik maguknak fenntartani az igazságosztó szerepét, lévén, egyszer mindenki megmérettetik Darton trónusa előtt, a rend és törvény pedig nem sokat számít a szemükben, ha az nem szolgálja az érdekeiket. A Legendárium tanúságtétele szerint ugyan Kyel kedveli Darton és Uwel társaságát, még akkor is, ha ez utóbbiak véleménye oly gyakran nem esik egybe az övével, de mindez a baráti viszony már nem mondható el papjaikról.

Noir

Darton és Noir is régebben létezik már a Pyarroni kultúrkör és isteneinek felemelkedésénél, nem csoda hát, hogy miután az ugyan más alakban, de már Cranta és Kyria idején is ismert Noir is tagja lett az istencsaládnak, Darton testvéréül fogadta az istennőt, majd a halva született ikreket nemzette neki. Kultuszuk több ponton szorosan összefonódik, amit gyakran világítanak meg egy Kyria fénykorából fennmaradt elmevédő mantrával: „…az élet álom, az álom halál, a halál élet…”. Ez kifejezi az élet ideiglenes mivoltát és alárendeltségét a halállal szemben, melyet jól érzékeltet az összekapcsoló álom metafora. Noir eltűnőben lévő kultusza mégis létezik még, a játékos kedvű Darton mindig is hű maradt szeretett féltestvéréhez és hitveséhez, és papjaik között is békesség honol.

Uwel

A Selmo féle Legendárium szerint Darton és Uwel sosem volt jó viszonyban, lévén Darton nem átallott tréfákkal gyötörni Uwel ikertestvérét, Gilront, és ezért Uwel rendre elégtételt vett. Az északi vallásfilozófusok régóta vitatják ennek a legendának a megalapozottságát, maremita körökben pedig egyszerű ostobaságnak titulálják, Selmo újabb humortalan kitalációjának. Darton lovagi szolgái mindig is igyekeztek jó viszonyt ápolni a Bosszúállás Atyjának követőivel, lévén mindkét felekezet a pyarroni eszmerendszer némiképp rendhagyó és öntörvényű, valamint erősen militáns szárnyát képviseli. Uwel híveinek szent helyei közül külön figyelmet érdemelnek a bosszúszentélyek, amelyek vagy egy nagy horderejű vagy régóta húzódó bosszú beteljesedésének színhelyén vagy bizonyos esetekben olyan helyszíneken jönnek létre, ahol korábban komolyabb mészárlás zajlott. Darton lovagjainak nyomában így nem ritkán jönnek létre olyan szent helyek, ahol Uwel szolgái nyugalmat és feltöltődést találhatnak, míg Uwel kultusza nem tiltja a dartoniták által celebrált, búcsúztató-büntető szertartások alkalmazását a bosszút elszenvedettek felett. A maremiták hajlamosak a saját szájízük szerint értelmezni Uwel lovagjaira a köznép által aggatott Bosszúangyal nevet, és tisztelettel úgy tekinteni őket, mint Darton egyik Angyalának, a Bosszúállónak gyermekeit. A maremita lovagok tisztelettel viseltetnek Uwel lovagjaival szemben, sosem kérdőjelezik meg bosszújuk jogosságát, ám attól óvakodnak, hogy segítségül ajánlkozzanak a végrehajtáshoz.

Orwella

A Kitaszítottal szemben Darton lovagjai az egész pyarroni vallásra jellemző gyűlölettel viseltetnek, ahol csak tudják, pusztítják Orwella követőit, legyen az akár Kard lovag, akár papnő, de akár egyszerű hívő is. A maremiták hittételei némiképp szigorúbbak az ortodox ág parancsolatainál, nem csupán a hívek üldözését írják elő, de kifejezetten utasítják a lovagokat a legyőzött orwellánusok brutális kivégzésére, amelyet a regula szerint a Sötét Úton Járók szertartásának segítségével kell végrehajtani, örökre kitaszítva a Kárhozat Asszonyát imádók lelkeit az Örök Körforgásból.        

Egyszer Abdzsan al Hagmerknek jutott a megtiszteltetés, hogy Haonwellben egy csavargó költőt kísérjen a bitó árnyékába a Sikolyok havának utolsó napján, a nagy ünnepi kivégzéssorozat közepette. A vándor dalnok Abdzsan-t kérte fel a búcsúztatására, és átadott neki egy költeményt, melynek felolvasásához ragaszkodott, mielőtt megtér Darton trónusa elé. Abdzsan igencsak találónak ítélte a balladát, így rendes szertartással búcsúztatta a poétát. A kárpit túlfelére induló költő a maga zengzetes hangján olvasta fel az alább közölt verset, Darton minden hívének okulására.

Gyászirat,
melyet maga s társai számára szerzett a költő, mialatt fölakasztásukat várták

Embertestvérek, még élni tudók,
Ne tekintsetek ránk szívtelenül.
Ahogy ti most rajtunk, előbb-utóbb
Rajtatok Darton akként könyörül.
Itt függünk kötéllel nyakunk körül
Öten-hatan, s mit jókkal úgy etettünk,
Bomló és bűzlő étek lesz a testünk,
Mi meg csont, por és hamu - tréfaszóval
Ki ne gúnyolja senki bajba-estünk,
De kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ne vessetek meg, bárha volna ok,
Hogy így vesztünk hóhér kezeitül.
Emberek vagyunk, kell hát tudnotok,
Nem mindenkiben jut az ész fölül.
Ejtsetek szót, ha a mi szánk kihül,
A vádbíráknál: bármit cselekedtünk,
Adjon kegyesen módot menekednünk,
Ne mennykövével büntessen azonnal.
Meghaltunk, senki se bántsa a lelkünk,
De kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ázunk, mosódunk, ha eső csurog,
s ha nap süt, bőrünk szikkad, feketül.
Szemünkkel szarka, varju tesz csufot,
Tép szőrt szakállunk, szemöldünk közül.
Pihenésünk egy percnyi nem kerül,
A szél szerint kell erre-arra lengnünk,
Hol jobbfelé, hol balfelé peregnünk.
Gyűszűként vagyunk tele csőrnyomokkal.
Örüljön kiki, aki nincs közöttünk
És kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ajánlás

Engedd, ó, Darton, égi fejedelmünk,
Ne kelljen mégse poklodra kerülnünk,
Ha a Döntnök számadásra szólal.
S emberfia te, ne mulass felettünk,
De kérjed Dartont, legyen irgalommal.

Forrás: Francois Villon azonos című versét Illyés Gyula fordította, Airas ferdítette

A Dartonita Egyház minden nagyobb pyarronhű településen igyekszik templomot emelni a Halál Istenének tiszteletére. Ugyanakkor, Darton templomai hatalmas épületek, ezért a kisebb településeken vagy falvakban sosem találkozhatunk velük. Természetesen ezeken a településeken is szükség van valamilyen szent helyre, ami többnyire a helyi temetőhöz tartozó kápolnát jelent. 
A dartonita kápolna minden esetben kisebb méretű önálló épület, amely felszentelt oltárral rendelkezik, és ahol az egyházmegye vezetőjének engedélyével istentiszteleti szertartást is lehet tartani. A kápolnákhoz gyakran hozzátartozik a paplak is, ahol a kápolnát vezető egyházi személy lakik, de ez sosem lehet maga a szertartásokra szolgáló szent tér, mindig elkülönült épületrészt jelent. A csak kápolnával rendelkező kisebb városokban többnyire egyetlen pap felügyeletére van bízva Darton Háza, mindennemű hitéleti esemény lebonyolításáért ő a felelős, legyen szó temetésről, vagy istentiszteleti szertartásról.
Általánosan elterjedt jelenség, hogy sokkal több Dartonnak szentelt kápolna található a világban (lévén temetőkert még a legapróbb településekhez is tartozik), mint ahány képzett és felszentelt pappal bír az egyházszervezet, ezért nem ritka, hogy a falvakban nem pap, hanem diakón teljesít szolgálatot, aki a regula szerint nem jogosult istentiszteleti szertartás vezetésére. Ezt két módon kerüli meg a szokásos eljárásrend. Egyfelől, a legtöbb diakón valóban nem is celebrál istentiszteletet, másfelől, a papok személyi állományának közismert hiánya miatt a vezetők inkább rendre szemet hunynak a probléma felett, mintsem, hogy pásztor nélkül hagyják az egyszerű lelkeket.
A kápolnák mérete a vidék gazdagságának függvényében változik, az egészen kicsi (10 négyzetláb belterületű) épületektől, a nagyobb (akár 100 négyzetláb alapterületű) kápolnákig, amelyek általában több település részére meghirdetett istentiszteleti szertartások helyszínéül is szolgálnak. A kápolnák berendezése minden esetben kifejezetten puritán, szó sincs a dartonita templomok több szentélyből álló felépítéséről, a beltér mindig csupán egyetlen teremből áll. A hívek minden szertartás alatt állnak, az oszlopgyertyák és füstölőtartók léte a legtöbb kápolnában már fényűzésnek számít. A berendezés így többnyire kisebb mécsesekből, falikárpitokból és az oltárból áll, ez utóbbi - ugyan nagyon változatos méretben és formában - minden kápolnában megtalálható. A díszítőelemek Darton stilizált szimbólumaira, ritkább esetben a szentek ábrázolásaira szorítkoznak.
A legtöbb kápolnát az ortodox ág tartja fent, maremita kápolnáról csak olyan esetben beszélünk, ha a lovagrend helyi rendházához nem tartozik klasszikus templom. Ekkor vagy a rendház részeként, vagy amellett található elkülönült épület a kápolna.

A dartonita kultuszban is fontos szerepet játszanak a szentek, de nem annyira az isten egyes aspektusainak megtestesítőiként, mint inkább hősökként, akik életvitelükkel példaként szolgálnak a híveknek. Darton szentjei kilencen vannak az ortodox ág hagyományai szerint, számuk állandó, noha az egyes alakok változtak az idők során. A kilenc szent és kilenc szent szimbólum összecsengése már megszokott a dartonita szimbolikában, ugyanakkor a szentek tiszteletének helyszíne nem egyértelműen köthető a templomok beosztásához, tehát a szentélyek sorrendjéhez.
A maremita ág hívei szintén tisztelik az ortodoxia szentjeit, de a Próféta fellépése óta számuk további kilenc szenttel bővült ki. A maremita szentek két csoportra oszthatók, így beszélhetünk a Hallgatagok fehér ork törzséből kikerült fogasszentekről és az újkori szentekről, akiket a 3700-as évek elejétől emelt fel a Rend. Az ortodoxia képviselői természetesen nem tisztelik az al Marem által felavatott szenteket, létüket merő blaszfémiának tekintik, persze a Hallgatag Úr semmilyen jelét nem adta, hogy ne fogadná el a Próféta által választott szenteket.
Az ortodox (mindkét ág által tisztelt) szentek az alábbiak:
 

Minden szentnek van egy hivatalos megnevezése, amely néven a liturgia alatt említtetik, ugyanakkor a mindennapi vallásgyakorlatban általában csak a rövidített nevükön szólítják őket. Az egyes szentek valódi nevét a felkenteken kívül csak a Darton kultuszában leginkább elmélyedt hívők ismerhetik, míg a szentek rövid élettörténete és felmagasztosulásuk okai jóval szélesebb körben ismertek.
Általánosságban már említésre került, hogy a szentek előtt nem kizárólagosan a szimbolikában hozzájuk kapcsolt szentélyekben szabad csak fohászkodni, lévén, hogy a legtöbb szentélyben több szent szobra, illetve díszes ábrázolása is megtalálható. Ugyanakkor, az egyszerű hívek körében jellemző, hogy az általuk látogatott szentélynél magasabb misztériumhoz tartozó szenteket nem tisztelik, ugyan tudnak róluk, de ritkán foglalkoznak velük.
[Az egyes szentek rövid élettörténetének bemutatása után közreadjuk a Darton tanait bíráló teoretikusok által leggyakrabban emlegetett kritikákat is.]

Ortodox szentek
 

1. Küszöbőriző Szent Dianza (A Küszöbőr)

Darton első szentje az Amrun városában született és élt pap, akit a köznyelv csak Küszöbőr néven emleget. Fra Dianza Amrun egyszerű földműves család negyedik gyermekeként született, és már 16 éves korában beavatást nyert Darton misztériumaiba. Amrun városának papjaként szolgálta le életét, melynek 89 éves korában szakadt vége, mikor egy nomád portyázókból álló csapat betört a városba, megtizedelte a lakosságot, majd fosztogatásba kezdett. Dianza összeterelte nyáját Darton Házába, maga pedig aggastyán létére fegyverként egy méretes kovácsoltvas gyertyatartót felragadva kiállt a templom kapujába, és egész pirkadatig tartotta vissza a nomádok harcosait. A krónikák feljegyzik, hogy a gyertyatartó féllábnyi vastüskéjével 49 ellenségét küldte Darton színe elé.  A túlerő lebírta végül, de a szomszédos helyőrség csapatai reggelre megérkezvén szétverték a portyázókat, és Dianza már hőshöz méltó szertartást és temetést kapott. Szentté avatására öt évvel később került sor, mire tanítványai ajánlására és barátja, a tartományai főapát közbenjárására az apátok éves koncíliumán Küszöbőriző Szent Dianza néven szentté avatták.
Szentélye a Nyitott Kapu Szentély, itt minden esetben találkozhatunk szobrával, mely a főkaputól balkézre helyezkedik el, többnyire életnagyságú formában. A dartonita csuhát viselő vénember bal kezében embermagas gyertyatartót markol, melynek rögzítő tüskéje jó félláb hosszan mered a mennyezet felé.
[Beszélik, hogy a támadó nomád harcosok csak név nélküli senkik, fiatal suhancok voltak csupán, akik részegségükben félvakon támadtak a még 40 évesen is fiatal, ereje teljében lévő, hatalmas termetű papra…]

2. Könyörületes Szent Passithale (A Könyörületes)

Darton második szentje Hepiar városában élte le rövidke életét, lévén 30 évesen, a beavatását követő harmadik évben meggyilkolták. Az államszövetség peremét védő erődrendszerben uralkodó éhínség miatt kisebb lázadás tört ki, melyet ugyan könnyen levertek, de a lázadó katonákat a főváros börtönei felé Hepiaron keresztül terelték. Passithale Darton papjaként ki kívánta terjeszteni ura kegyeit az elfogott lázadó katonákra is, ezért közéjük ment, hogy kenyeret és vizet adjon nekik, s hogy lelküket feloldozó szertartást celebráljon. Az őröket vezető száznagy könyörületét látva feldühödött, és kardjának egyetlen csapásával végzett Passithale atyával. Az esetet figyelő népek és a foglyok is egybehangzóan tanúsították, hogy halálában a száznagy volt a vétkes, és hogy a könyörületes pap semmit sem vétett ellene.  Szentté avatása óta Könyörületes Szent Passithale néven ismerik.
Szentélye a Nyitott Tenyér Szentélye, szobra ebben a teremben mindig megtalálható. Általában vizestömlővel és kenyérrel ábrázolják.
[Lehet, hogy az atya kezében nem is víz volt, hanem éles tőr, és teljesen más megfontolásból és más módon akart könyörületes lenni a fogoly lázadókhoz? A száznagy részegségét többen is tanúsították, de például kenyeret senki nem látott a foglyokhoz siető papnál…]

3. Gyertyaoltó Szent Drezodar (A Gyertyaoltó)

Drezodar Illio a Dúlás alatt játszott szerepe következtében emelkedett Darton szentjei közé, pedig köztudomásúlag nem is volt felkent személy. Drezodar Illio Pyarron Gyertyaöntő Céhének legfőbb Atyamestereként tevékenykedett, késő öregkorában bekövetkezett természetes haláláig. Mint a város templomainak legfőbb kegytárgy beszállítója meglehetős elismertségnek és jó hírnévnek örvendett, de szentté avatásának okát mindössze egyetlen cselekedetével alapozta meg. Darton híveként egész életében hirdette a csend és a fény együttes főségét, jó üzletemberként tisztában volt vele, mi mellett tegyen hitet a vallásgyakorlat külsőségei között. A Dúlás idején, a 3674. esztendő Halál havában az erőd falain számos híres hős esik el: Elorand, az Aranykör lovagrend nagymestere, egyben Krad Kegyeltje, Ute Betan, Adron főpapja és Kegyeltje, Simoneus Rugerano, Alborne főpapja és Kegyeltje, Ordaric Lykargon, Kyel főpapja és Kegyeltje, valamint Sorquas Devastor, Uwel Kegyeltje. Ez a szomorú esemény készteti Drezodar Illiot arra, hogy gyalogszerrel végigjárja Pyarron összes megmaradt templomát, és mindenhol a gyertyák kioltására szólítsa fel a papságot, az eltávozott nagyok előtti legőszintébb tisztelgésként. Pyarron templomai tehát sötétségbe borultak a Halál havának végére, amely tettért később, Selmo és több egyéb szent felavatásával egyidőben, Drezodar Darton szentjei közé fogadtatik, Gyertyaoltó Szent Drezodar néven. (A felavatását elrendelő zsinat egyúttal törölte Darton szentjei közül Fénygyújtó Szent Lithonel nevét.)
Szentélye a Hullámsír Szentély, ahol szobra ugyan ritkán található meg, de szelleme alapvetően meghatározza a köznép hitét, az ő jóságának tulajdonítják, ha a szentélyben gyújtott gyertyák lángja kitart az imádság ideje alatt.
[Nem volt ám elveszett ember az öreg Drezodar Illio! Képes volt egy bő hónapig járni a szentélyeket - no, nem egymaga, hiszen meghatalmazottjai útján azért jóval több kegyhelyre elért a keze. Céhmesterként persze egy percre sem felejtette el azt a szakrális tradíciót, hogy a kioltott gyertyák nem gyújthatók újra, helyükbe mindig újabbat kell állítani…] 

4. Gyászhozó Szent Grivorno (A Gyászhozó)

Grivorno Meldan középnemesi család harmadik sarjaként látta meg a napvilágot, és diakónná szentelése után körbeutazta Pyarron minden kápolnánál nagyobb dartonita templomát. Miután életének közel negyven évét töltötte utazással és szemlélődéssel, szülővárosában, Meldanban telepedett meg, és az ottani templom papjaként alkotta meg főművét, amely Darton liturgiájának gyűjteményes, egységesített, összefoglaló alapkönyvévé vált. Munkája nemcsak az alapvető szent szövegeket gyűjtötte egybe, de számos változatban adta közre a legismertebb könyörgéseket és fohászokat, valamint egységes szerkezetűvé formálta a gyászszertartások rendjét. Darton főpapja meghajtotta fejét életének munkáját megismerve, innen már egyenes út vezetett a szent könyv kanonizációjáig. Már a Fra Grivorno halálát követő esztendő első apáti koncíliumának programjában szerepelt szentté avatása, amelyet egyhangúlag támogatott a főtanács is. Gyászhozó Szent Grivorno néven vonult be Darton szentjei közé.
A Gyászhozó szentélye a Varjúszárny Szentélye, ahol mindig találkozhatunk szobrával is. A liturgia összefoglalójaként neve és szerepe kiemelt fontossággal bír, az ortodox ág felkentjeinek állandó tisztelete övezi személyét.
[Beszélik, hogy a jó Grivorno erőst szerette a csinos asszonyszemélyeket és a jóféle fanyar borokat egyaránt, nem véletlen hát, hogy fél életét vándorlással töltötte el. Aztán azt már senki tudja, hogy mikor biggyesztették neve elé a Fra előtagot, lévén Meldanba települése után is mindenki csak úgy ismerte, mint Grivorno diakónt…]   

5. Bűnbánó Szent Traquo (A Bűnbánó)

Traquo Erap nem Darton felkentjeként, hanem egyszerű közemberként tett szert komoly hírnévre, és mélyen vallásos elkötelezettsége sarkallta azon tettére is, amely végül szentté avatásához vezetett. A Lar-Dori Magasegyetem diákjaként tanult, majd orvosdoktorként szerzett abszolutóriumot. Az élettan elméleti alapjai azonban nem elégítették ki, és megcsömörlött a nemesi udvaroknál dívó elmaradott módszerektől is, ezért követte mindig a szükség hívását. Pórokat és közrendűeket szintúgy örömmel ápolt, megfordult nem egy csatatéren is, de mesterségét mindig Darton tanításait szem előtt tartva gyakorolta: sosem siettetett, és sosem marasztalt senkit a kárpiton innen. Darton egyik apátját látogatta meg éppen, mikor az apát minden előzmény nélkül, valamely átkos kórságtól gyötörve ágynak esett. Traquo minden elméleti tudását és tábori felcserként szerzett tapasztalatát felhasználta, hogy megszabadíthassa az apáturat iszonyú kínjaitól, de csak nem tudta legyőzni a szörnyű betegséget. Ekkor döntött úgy, hogy végleg megszabadítja az idős papot a szenvedéstől, és némi áfium segítségével enged utat lelkének urához. Egy nap sem telt belé, mire Traquora rászakadt tettének iszonyú súlya, melytől hátralevő életében sem tudott szabadulni. Dartonhoz küldött egy lelket időnek előtte - csak azért, mert maga nem bírt el a betegséggel, ráadásul tapasztalata dacára kínjai látványát sem viselhette már tovább - megsértve ezzel a Halottak Urának szemében legszentebb parancsolatát. Traquo Erap ekkor fogadalmat tett, és bűnét mélységesen bánva úgy határozott, soha többé nem vesz ételt magához. Életének hátramaradt 33 esztendeje alatt senki sem látta táplálkozni, viszont ahol csak megfordult ékes szókkal kérte magára Darton büntetését, és hangoztatta bűnbánatát keserű könnyek között. Szentté avatására halálának 10. évfordulóján került sor, és Bűnbánó Szent Traquo néven vált ismertté.
Szentélye a bűnbánat legfőbb színtere, a Máglya Szentély, ahol gyakorta térdeplő szobra is megtalálható.
[Na, mármost, ha az ember nem eszik, éhenpusztul. Igaz, a Bűnbánó ugyan nem evett soha többé, viszont mondják, annál nagyobb kedvvel ivott! Aztán, hogy a gyenge sörbe áztatott rozskenyér vagy a borban puhított szarvaspecsenye étel-e vagy ital, azt soha senki nem firtatta…]   

6. Halálosztó Szent Artemor (A Halálosztó)

Artemor con Leistar Welhorn con Leistar báró elsőszülött fiaként jött világra, az Égi Fény 3644. esztendejében. Még csak tizenöt esztendős, mikor lovaggá szentelik, és Artemor fölesküszik Pyarron és az Államszövetség védelmére. Darton híveként sosem fél csatába szállani, még akkor sem, mikor a Dúlás alatt szülővárosát elfoglaló kráni hadtest négyszeres túlerejével kell szembenéznie. Lovagjaival végül felszabadítja az egész várost és kardélre hányja mind a kráni katonákat, mind a krán-szimpatizáns városbéliek zömét. A történetírás feljegyezte híres csatakiáltását is: „Öljétek meg mind! Darton majd kiválogatja az övéit!” Azt sem felejtik el megemlíteni vele kapcsolatban, hogy a város bevette után nem ősei fészkének visszavételére indult, de rögvest Darton templomának felszabadítására vezényelte embereit. Darton hű tisztelőjeként elkövetett haditetteiért halála után Darton szentjei közé emelték, Halálosztó Szent Artemor néven.
Szentélye az Ököl Szentélye, ahol másoké mellett mindig megtalálható szobra is. Személye összemosódott a szükségszerű bosszúállás fogalmával, így a tudatlanok gyakorta Uwel szentjei közé sorolják.
[A Halálosztó hatalmas harcos volt és Darton hű lovagja, ezt mindenki tudja. De hogy a Leistari Mészáros - ahogy életében nevezték - szent őrülete tényleg Dartontól származott-e, mikor nyakló és válogatás nélkül kezdte öldökölni Leistar apraja-nagyját, azt csak maga Darton tudná eldönteni…]     

7. Nyugodni térő Szent Retrakh (A Nyugodni térő)

Retrakh con Larys szintén lovagként szolgálta Pyarront, és a Dúlás alatt elkövetett hőstettéért a Dartonita Egyház később szentté avatta. A Nyugodni térő a Dorlan-völgy városainak pusztulását látva vakmerő ellencsapást vezetett a betörő nomád hordák ellen, de magával Shikan nagykánnal szemben ő sem állhatott meg. Combközéptől veszítette el bal lábát a kánnal vívott veszett összecsapásban, amit alig élt túl. Veresége után mégis talpra állt, bajtársai támogatásával ismét nyeregbe szíjazta magát. Ajkán Darton nevével járta végig a feldúlt városokat, maga köré gyűjtve a megbecstelenített asszonyokat, az árván maradt gyermeket és haldokló öregeket, majd kompániájával Viadomo felé vonult vissza, hol biztonságba helyezni remélte gyámolítottjait. A Nyugodni térő csapata lassan több száz főre duzzadt, míg vándorlásuk alatt többször összecsaptak a portyázó nomádokkal. „Én már nyugodni térek!” - hangoztatta többször, fennhangon a ronccsá silányulva is rettenetes lovag. Fogai között szűrt félelmetes átkait már csak a hozzá legközelebb lovaglók hallhatták, miközben övéit védve rohamozta az ellent. Több hónap leforgása után küldetését siker koronázta, közel háromezer hontalant juttatott el Viadomo biztonságosnak hitt erődjébe. Dolgát bevégezvén, „Végleg nyugodni térek!” kiáltással búcsúzva vágtatott el a falak alól, ahol soha többé nem látták viszont. Nyugodni térő Szent Retrakh néven lépett Darton szentjei közé.
Szentélye a Fejfa Szentély, a legnagyobb dartonita templomok az ő fegyverzetének és páncélzatának darabjait e szentélyeikben őrzik ereklyeként, de szobor sosem őrzi emlékét.   
[Az, hogy szerencsétlen asszonyok és gyermekek hadát hajtani maguk előtt tisztán gyávaság, vagy megfontolt bölcsesség volt, az már más lapra tartozik ugyan, de tény, hogy az öreg Retrakh az Államszövetség legkeletibb, legbiztonságosabb erődjét választotta utazása céljául. Aztán, az is bizonyos, hogy a közelgő krániak elé induló lovagnak ugyan fél lába volt csak meg, de hogy a leeresztett sisakrostélytól senki sem nézhetett a szemébe, no, azt sem lehet vitatni…]

8. Békéltető Szent Proturio (A Békebíra)

Az ezernagyi rangig jutó lovagról köztudott volt, hogy Dartont tartja a legfőbb hadúrnak, s egész életében híven szolgálta őt. Szentté avatását mégis egy egészen világi esemény kapcsán érdemelte ki. A syburri táborra szakadó enysmoni menekült nomádok békétlenkedését talán senki emberfia nem tudta volna ennyire könnyen elsimítani, egyedül a félig lantar, félig pyarroni vérből származó Proturio, aki Darton mindenkit érintő ítéletéről prédikálva békítette össze a két virtuskodó csapatot. Az egyesített és megfelelően elosztott haderő aztán már képes volt visszaverni az orkok eszeveszett rohamait. Darton főpapja, ki jelen volt a menekült osztagok érkeztekor, később szentté emelte Proturio ezernagyot, Békéltető Szent Proturio néven.
Szentélye a Jogar Szentélye, ahol szobra ugyan sosem található, de a termet díszítő falikárpitokon a con Divard család ősi címere is mindig felfedezhető.
[Ja, hogy buga a bugához… Azért azt kétlem, hogy a lantar lovasíjászok csak úgy elfogadták volna a syburri lovagok főségét. Igaz persze, hogy Proturio akkoriban lépett elő a hadtápos száznagy rangból ezernaggyá, persze elődjének családja a „szolgálatteljesítés közben elesett” szövegezésű levelet kapta kézbe...]

9. Imádságtevő Szent Beleon (Az Imádságtevő)

Fra Beleon Beor, dacára a ténynek, hogy Darton felkent papjaként élt, szerzeteshez illő életmódot folytatott egész életében. Kora gyermekkorában Darton szolgálatára ajánlották szülei a kifejezetten esetlen, vézna fiút. Beleon örömmel mélyedt el a dartonita miszticizmus titkaiban, noha a közös ájtatosságokon nem szívesen vett részt, és mikor épp nem tanulással töltötte idejét, gyakorlatilag egyfolytában Dartonhoz imádkozott.  Pontosan senki nem tartotta számon, mennyi időt töltött életéből szent elmélyüléssel, abban viszont mindenki egyetértett, hogy Beleon külön utat talált a maga számára Dartonhoz. Beor egyetlen Darton templomában a legtöbb időt az Örvény-kör Szentélyében töltötte el, naphosszat görnyedve a központi főoltár előtt. Mindig némán imádkozott, rendtársai a hosszú évek alatt néhányszor hallották csupán szólani, ilyenkor egy-egy fennkölt, rövidke fohász szakadt fel belőle, mintha nagy fájdalmai lennének. Fra Beleon 120 esztendős is elmúlt már, mikor egy napon a szentélyben imádkozva paptársai arra lettek figyelmesek, hogy körvonalai elmosódni látszanak, majd végleg kifakul a létezés síkjáról. Darton maga mellé emelte az Imádságtevőt, így lett ő a kilencedik szent, akit nem avattak, hanem kiválasztatott Darton által állhatatos magatartása okán.
Szentélye az Örvény-kör Szentélye, de szobra itt sosem található meg, az többnyire a Nyitott Tenyér Szentélyében áll, példát mutatva az elkeseredett híveknek. A beavatottak sem mind ismerik a pontos történetét, sokan csupán annyit tudnak róla, kivételes erejű imákkal fordult Dartonhoz, ezért szentté avatták.
[A papok imái mindig meghallgattatásra találnak, az igaz, de mi lehet az a kérés, amiért egy pap egy egész életen át, vég nélkül fohászkodik Dartonhoz? Arról nem szól egyetlen történet sem, hogy az Imádságtevő valaha meghalt volna…]

Maremita szentek
 

1.  Vascsuklyás Szent Aglúg (A Vascsuklyás)

Airun al Marem irányzatának követői a Hallgatok fehér ork törzséből is tisztelnek néhány szentté emelt lovagot, ők a fogasszentek. A Vascsuklyás és két társa, Jakhúl és Büdösdög, azután nyerték el e megtisztelő pozíciót, hogy a Próféta segedelmükkel menekülhetett meg egy toroni bálványmester játékszerének támadásától. A fehér orkok nemzetségének létrejötte Darton rendelése, aki végtelen bölcsességében félelmet nem ismerő vadakat rendelt a Próféta zászlaja alá, hogy támogassák őt szent küldetésének végrehajtásában. Aglúg korábban a Vérfakasztókként ismert orkok törzsének harmadik vadászából harci főnökké előlépett vezetője volt, aki először párbajra hívta Airunt és kísérőit, majd a Próféta csodatételét látva a Sötét Atya szolgálatába lépett. Aglúg egy életen át szolgálta Dartont és választott prófétáját, aki a Rendbe való felvételkor (ő volt az első, még nem fehér bundájú ork, akit kebelére fogadott a Rend) a Constadio, azaz Rendíthetetlen nevet kapta, szentté avatása után mégis eredeti, ork nevén vonult be a dartonita hősök panteonjába. Constadio Airun szabadosa majd fegyvertársaként kezdte szolgálatát, később, a 14. zászlóháború alatt az északi dartonita seregek legkiválóbb hadtestparancsnokaként szerzett hírnevet magának és fajtársainak. 3729-ben tagja volt annak a különítménynek, amely a kráni Középső Tartományokig hatolt, és komoly áldozatok árán, de kiragadta a Prófétát a Tizenhármak csapdájából.

2. Barlangi Szent Jakhúl (A Barlangi vén)

A Vérfakasztók törzsének sok háborút látott harcosaként szegődött a Próféta szolgálatába. Dacára meglett korának és számos sérülésének (a törzsi csetepatékban jobbja két ujját, agyarait, négy bordáját, legvégül bal szemét áldozta) hajmeresztően kockázatos feladatot vállalt magára, és szembeszállt egy szobordémonnal, hogy időt nyerjen a Próféta és barátai számára. A szobordémonnal való összecsapás a halálával végződött ugyan, de Darton azonnal maga mellé szólította, és újra éppé tette, majd fekete páncéllal felruházva ő lett az első a Hallgatagok fehér orkjai közül. Fajtársaihoz már mint küldött, Barlangi Szent Jakhúl tért vissza, hogy Darton, a Sötét Atya, és a Próféta nevében utat mutasson társainak Darton Szent Tüzébe. Az izzó tűzfalon keresztül már vörös szemű, fehér bundájú orkokként, és a Dartonnal kötött paktum értelmében, az Örök Körforgás adományában részesülő lélekkel tértek meg.

3. Kránrontó Szent Kashuka (A Kránrontó)

A Hallgatagok nemzetségéből származó fehér ork, aki elkísérte a Prófétát Kránba tett vakmerő utazása alatt. A 14. zászlóháborúban négy évig szolgált a dartoniták seregében, ahol deceo rangot vívott ki magának a negyedik hadtestnél. A háború után kiképzőtisztként segítette a Darton szolgálatába lépő új nemzedék kinevelését. A zászlóháborúban veterán nehézgyalogosként kivívta magának az elismerést, hogy később Alex con Arvioni kíséretében szolgálhasson. Biztosan tudható róla, hogy az egyetlen fehér ork volt a világon, aki megjárta a kráni Középső Tartományokat, és élve vissza is tért onnét. Halála után Airun al Marem azonnal a fogasszentek közé emelte.
Hatalmas termetű ork, testének szélessége majd kétszerese testmagasságának. Általában bal kezében rövid nyelű, kétfejű harci szekercével, jobbjában hatalmas, sziklavégű bolával ábrázolják. Arcának bal felén karomtépte forradás húzódik az álla alá, ami még jobban elvadítja a képet, az összhatást a nyakára tetováltatott varjú teszi igazán félelmetessé, melynek kiterjesztett szárnya borul a sebhely fölé.

4. Falmelléki Szent Büdösdög (A Falmelléki)

A Vérfakasztók törzsének korábbi felderítője, aki Jakhúllal és Aglúggal együtt, Airun csodatételét látva, azonnal a Sötét Atya hitére tért. Nevét a Prófétától kapta, aki első benyomásai alapján, hirtelen felindulásból nevezte büdösdögnek, amit az ork nagy örömmel és büszkeséggel fogadott. Első közös kalandjuk alkalmával a Próféta megmentette az életét, egy függőleges kürtő tetején, mikor szorosan a fal mellett kuporogva együtt reménykedtek Darton kegyelmében, innen ered a későbbi szent mellékneve. Aglúggal együtt, másodikként tért vissza Darton Szent Tüzéből, immár lélekkel felruházva, fekete páncélban és felleghajtóban, hogy az adományért cserébe Dartont szolgálhassa. A lovagrendben a Honorius nevet viselte, melyet Airun útitársa, Honorius Caldinbras fia, a Vikáriusként ismert kahrei mérnök és Gilron pap, apja után adományozott neki. Aglúg elmaradhatatlan társaként felderítőosztagokat vezetett a 14. zászlóháborúban, és elismert helyet vívott ki magának Darton fehér orkjai és fekete lovagjai között. Halála után Airun al Marem azonnal a fogasszentek közé emelte, aki később eredeti nevén, Falmelléki Szent Büdösdögként vált ismertté.

5. Tréfacsináló Szent Magonor

Airun al Marem legkedvesebb hadnagya mindig is szerette a vaskos tréfákat és durva vicceket. Húszéves korától a Rend kötelékében szolgálta Dartont, és komoly szerepet játszott az első varjúereklye kézre kerítésének idejében is. Airunt nem csak mestereként, de jó barátjaként is tisztelte és szerette, megannyi csínytevése dacára a nagymester sosem marasztalta el, hiszen örömére szolgált Angus vidám kedélye, aki inkább volt a Tréfák Urának gyermeke, mint a Halottak Őrének lovagja. Gyakran bocsátkozott hajnalig tartó kártyacsatákba Airunnal és a Vaskezűvel is, a csalásra sosem szorult rá, lévén piszok szerencse övezte minden vállalkozását. Egyszer egy kisebb uradalmat nyert el Airuntól, de mire a zsugát abbahagyták, Airun már csatak részeg volt. Angus híres mondása mégis fennmaradt az emlékezetes éjszaka után: „Na, ebből a nyereményből is csak akkor látok valamit, amikor szentté avatnak!” Airun azonban nem volt még teljes önkívületben, és megjegyezte magának Angus beletörődő felhorkanását. Angus Magonort, így rögtön a halálát követő évben Rowonban nyilvánította szentnek a nagymester, Tréfacsináló Szent Magonor néven, és hátrahagyott fiának adományozta a toraniki síkon elterülő erdőuradalmat, a Haláltábort.

6. Varjúröptető Szent Croudator (A Varjúpásztor)

Croudator al Rowon már az Airunt szolgáló paplovagok legújabb nemzedékéhez tartozott, aki Rowonban látta meg a napvilágot. Már az apja is Dartont szolgálta, így kora gyermekkorától mellette tanult, mint apród, később pedig paplovaggá szentelték. Darton szakrális mágiájának kitűnő ismerőjeként hívta fel magára a figyelmet, a fegyveres harcban – bár semmivel sem maradt el társai mögött – különösebben nem jeleskedett. Egy ötvenfős különítmény tagjaként utazott délre, hogy Erionból Rowonba kísérje a Délvidéken talált első Varjúereklyét. Az utazás során több ellenféllel kellett összecsapnia a lovagoknak, így számuk folyamatosan apadt, és már az Északi Városállamok területén jártak, alig néhány napnyira céljuktól, mikor a vérivó Tharr szektásai rontottak a menetre, megérezve az ereklye mágikus hatalmát. Az ereklye védelméért vívott élet-halál harcban a dartoniták látszottak alulmaradni, végül diadalukat egy váratlan forrásból érkező segítségnek köszönhették. Croudator ekkor már maga is lefegyverezve, több sebből vérezve tántorgott csupán, mikor végső kétségbeesésében Darton szent madaraiért kiáltott a titkos síkokon. Egyszerre csak száz meg száz varjú lepte el az eget, és sűrű felhőben Tharr szolgáira rontottak. A sebesült Darton lovagokat megkímélték, akik egybehangzóan állítják, hogy Croudator misztikus vörös fénytől övezve magasodott a csatatér és a varjak örvénylésének közepén, és sosem hallott igéket kántálva irányította a varjúcsapatot, eleven fegyverként szegezve szembe őket a hüllőszerzetesek nyomasztó túlerejével. A támadást így sikerrel visszaverték, és az ereklye megérkezett Rowon városába. Airun és Alyr végül megfejtette a Croudator által alkalmazott isteni mágia titkait, azonban annak összetett mivolta okán azt nem sikerült meghonosítani a paplovagok fegyvertárában. Croudator ettől a naptól kezdve Varjúpásztor becenéven vált ismertté a lovagok között, és élete végéig többször hívta segítségül Darton szent madarait a rend védelmében. Halála után a rend nagymestere szentté avatta, Varjúröptető Szent Croudator néven.

7. Irgalmazó Szent Sellion (Az Irgalmazó)

Az újkori maremita szentek legellentmondásosabb egyénisége Sellion Frandon. A dartonita rend paplovagjaként egész életében megbocsátást nem ismerő könyörtelenségéről volt híres. A 14. zászlóháború idejére már hadnagyi rangban szolgált, és maroknyi emberével elfogta és kivégezte a toroni Vihargárda tíz tisztjét és harminchárom szabadosát. A Vihargárda tagjai kemény férfiak és harcosok hírében álltak, a fogságban egyedül egyik elöljárójuk bizonyult gyávának, aki egyre csak irgalomért könyörgött. Sellion megunta az állandó nyavalygást, így ennek az egy tisztnek kegyelmet adott. „Az irgalom nem az enyém, az irgalom Dartoné, de veled kivételt teszek!” – szólt a tiszthez. Ezután végignézette vele, ahogy a másik negyvenkét embernek fejét veszi, majd a levágott fejeket vele rakatta gúlába egy szekérre. Utána ráparancsolt az irgalmat kért tisztre, és útnak indította a szekérrel Shulur irányába. Ezen haditette nem maradt példa nélkül, több hasonló rajtaütésben bizonyította rátermettségét, és Darton kemény ítéletét ellenségeinek. Már életében az Irgalmazó becenéven vált rettegetté, rendtársai körében éppúgy, mint ellenségei szemében. Halála után Airun al Marem Irgalmazó Szent Sellion néven emelte az újkori szentek közé.

8. Végrehajtó Szent Sekutor (A Végrehajtó)

Sellion Frandon édestestvére, aki bátyához hasonló kegyetlenséget örökölt apjuktól, amit aztán eredményesen kamatoztatott a rend szolgálatában. Többen vádolták azzal, hogy lelketlen hóhér csupán, és nem méltó a celeritor (paplovag) cím viselésére, de Airunnak ilyen harcosokra is szüksége volt a zászlóháború zűrzavarában. Sekutor erőszakos, kötekedő alak volt, sokak szerint csak álcaként viselte Darton hitét, de tény, hogy minden áldozata ugyanazt a hosszú, saját maga által szerezett búcsúztató fohászt hallgatta végig, mielőtt lelkét Dartonhoz küldte volna. Sekutor gyakran egymaga járt el küldetésekben, a Szentháromság előszeretettel bízott rá kényes ügyeket. Sokszor Darton Szent Orvgyilkosának szólíttatta magát, és munkájából kifolyólag ez a megnevezés egészen helyénvalónak látszott. Az ő közbenjárására tűnt el több aszisz hercegkapitány, a Sinemosai Liga okvetlenkedő kalmárfejedelmei, és egy ízben Jedome patríciuscsaládjai is megtapasztalták személyében Darton haragját. Sekutor végül elf nyílvesszőtől átjárt torokkal fejezte be pályafutását, mikor a Bakpápa likvidálására küldték feljebbvalói, de utolsó leheletével még megcselekedte a lehetetlent, és magával rántotta áldozatát a halálba. Példaértékű életének és halálának jutalmaként Airun testvére mellé emelte a szentek sorába, Végrehajtó Szent Sekutor néven. 

9. Hullatáncoltató Szent Sahred (A Táncoltató)

Abdul al Sahredet minden idők legnagyobb dzsad nekromatájaként tartják számon, aki Doran egyik alapítójától, Quirin Den Jeirtől tanult, majd továbbadta tudását Alyr Arkhonnak. Alyr, mint a maremita szentháromság tagja ajánlotta Airun figyelmébe az Eltávozottak Őrét, akit, bár nem Darton tiszteletében nevelkedett, a rend a legnagyobb örömmel fogadott szentjei közé. Alex és Airun is egyetértett abban, hogy a Dartonita paplovagrendé a megtiszteltetés, hogy tiszteletbeli lovagként soraiba és Hullatáncoltató Szent Sahred néven szentjei közé fogadhatja a híres-hírhedt nekromantát. Alyr Arkhon véleménye szerint, a mester, ha még élne (noha több jel enged arra következtetni, hogy még nem távozott el végleg), örömmel venné a felkérést, és kiváló cimborákra és támogatókra találna Darton lovagjaiban.

Az ortodox és a maremita irányzat megannyi különbségének dacára a szent helyek építészete apróbb eltérésektől eltekintve azonos. Járjon is az utazó Ynev bármely pyarronhű vidékén, a dartonita templomok ugyanazt a szerkesztési-építési stílust és funkciót követik.
A dartonita vallás meghatározó száma a kilences, ami a szakrális és hatalmi szimbólumok számának következménye. Ebből eredeztethető, hogy a maremita lovagok rítusrendje is kilenc stációból áll, melyek pontosan megfeleltethetőek Darton szakrális jelképeinek. Ugyanez a megfeleltetés jelenik meg a templomok szerkezetében is, lévén, hogy minden templom kilenc kisebb szentélyből épül fel. Az egyes szentélyek elnevezése a szent szimbólumokhoz kötődik.
 

Szentélyek és oltárok

Amikor valaki belép egy dartonita templomba, végig kell járnia a kijelölt utat, ha a legfőbb szentélybe, az Örvény-kör Szentélyébe szeretne eljutni. A szentélyek sorrendje mindenkor kötött, és minden teremből csak egy út vezet tovább, körkörös irányban haladva a legbelső szentély felé. A szentélyek belső ajtói két láb szélesek, közöttük egyértelműen meghatározott folyosók vezetnek a következő szentélybe, a követendő utat ezüsttel szegett, egyébként dísztelen fekete szőnyegek jelölik, melyek tompítják a léptek zaját, ezzel is segítve a szentélyekben imádkozó hívek elmélyülését. A belső kapuk magassága három és fél láb.
Az egymást követő szentélyeket úgynevezett kulisszák választják el egymástól, melyeknek jobb és bal oldala is függőlegesen további három, egyenként egy láb, hatvan hüvelyk széles részre van osztva. A kulisszák magassága három láb. Az ajtókhoz közelebb eső harmadokra mindig ugyanannak a szentnek két ábrázolása kerül, a bal oldali a szent jóságos, kegyelmes, míg a jobboldali a sötétebb, félelmetesebb arcát mutatja. A kulisszák másik két harmada vízszintesen is három részre osztott, ezekre a szent életének történetét, jeles eseményeit bemutató ábrázolások kerülnek. A kulisszák nem teljesen zárják el a szentélyeket, a díszítmények közötti kisebb vízszintes tagolókon át lehet látni a következő szentélybe. A hagyomány szerint a kulisszáknak mindig csak befelé haladók felé néző oldala festett.
A szentélyek sorrendje az alábbiak szerint alakul:

1.    A Nyitott Kapu Szentély
2.    A Nyitott Tenyér Szentélye
3.    A Hullámsír Szentély
4.    A Varjúszárny Szentélye
5.    A Máglya Szentély
6.    Az Ököl Szentélye
7.    A Fejfa Szentély
8.    A Jogar Szentélye
9.    Az Örvény-kör Szentélye

Minden egyes szentélynek külön rendeltetése van, és a híveknek lehetőségük van csupán addig a szentélyig haladni a templomban, ahol tiszteletüket szeretnék leróni Darton előtt. Amikor a hívő belép valamely szentélybe, köteles elvégezni a rituális mozdulatot, ami a vonatkozó szimbólum által megtestesített isteni aspektus előtti tisztelgés.
A dartonita templomokkal kapcsolatban emlegetett szentély kifejezés alatt tehát minden esetben szent helyet értünk, a templom egy olyan önálló egységet képező részét, külön elnevezéssel és felszentelt oltárral bíró termét, amely Darton tiszteletének helyszíne lehet. (Ellentétben a pyarronita-selmovita szóhasználattal, ahol kisebb méretű, önálló templomot értenek alatta.)
A szentélyek jelentősége is egyfajta hierarchiába szerveződik, amit híven követ az épület kialakítása. Ezt egyfelől a termek sorrendje közvetíti, másfelől az elhelyezkedésükből fakad, így beszélhetünk sarokszentélyekről vagy másként kisszentélyekről (Nyitott Kapu, Hullámsír, Máglya, Fejfa), oldalszentélyekről vagy nagyszentélyekről (Nyitott Tenyér, Varjúszárny, Ököl, Jogar), és a főszentélyről, vagyis a központi teremről (Örvény-kör). A szentélyek elhelyezésében tehát szerepet kapott a sorrendjük, a méretük, a többi teremhez képest elfoglalt pozíciójuk is. Ezen túl a templomban minden szentély magasabban fekszik az azt megelőzőnél, minden szentély végében lépcsősor húzódik, kétoldalt egy láb híján a terem teljes szélességében. Érdemes megfigyelni, hogy a templom főtengelyét a Varjúszárny Szentélye, az Örvény-kör Szentélye és a Jogar Szentélye adja, amely mindig nyugati tájolású. Ezek a legfontosabb termek a templomban, hitéleti és vallásgyakorlati szerepükről később részletesen értekezünk. A kilenc szent szimbólumból kettő fejezi ki Darton hatalmának kettősségét, a Nyitott Tenyér és az Ököl. Az ezeknek megfelelő szentélyek így egymással szemben kaptak helyet. Érdemes észrevenni, hogy a négy kisszentély mindegyike az elmúlást, az anyagi világról való eltávozás momentumát, a Shandinra való átlépést szimbolizálja. A nagyszentélyek pedig, Darton közismert aspektusait testesítik meg, a két hatalmi szimbólum mellett a legáltalánosabban ismert Varjúszárny, és a Döntnöki jogar termei állnak.
A dartonita templomokban – az első szentély kivételével – mindenhol találhatóak oltárok  (néhol több is), noha ezek liturgikus szerepe és hatalma eltérő. A klasszikus (selmovita) értelemben egyedül az Örvény-kör Szentélyének főoltára és a Varjúszárny Szentélyének főoltára minősül áldozati oltárnak, míg a többi szentélyek oltárai csupán mellékoltár szerepkörrel bírnak, így azok igénybevételével teljes értékű istentiszteletet celebrálni nem lehetséges. A sarokszentélyek oltárai (ezeket nevezik nagyobb mellékoltároknak is) élveznek még kiemelt szerepet, lévén ezek mindegyike - különleges esetben - működhet áldozattételi szentségként is. A többi oltár szerepe mindössze imádságtételi jelentőségükre korlátozódik. Az áldozás gyakorlata is igazodik az oltárok hierarchiájához. Az ortodox irányzat felkentjei a maguk nevében kizárólag a két főoltár valamelyikén mutathatnak be áldozatot, és ezeken zajlanak az istentiszteletek áldoztatási rítusai is, mikor a közösség nevében ajánl áldozatot a pap Dartonnak. A maremita lovagok vallásgyakorlatában - különleges esetben - használható a Máglya Szentély oltára is. A nagyszentélyekben található, úgynevezett kisebb mellékoltárok szerepe minden szentélyben csupán annyi, hogy a hívek gyakran áldozati jelképeket (mécseseket és gyertyákat) helyeznek rájuk, vagy adományaikat dobják a rajtuk található perselyekbe. 
A templomok mérete vidékenként változik, a nagyobb városokban azonban többnyire egységes méretezés szerint épülnek. A templom és környezetének helyigénye megközelítőleg 4500 négyzetláb, maga az épület mintegy 4096 négyzetlábnyi területet foglal el. A sarokpontokon álló masszív kőpillérek alapja négyzetes, öt és féllábnyi oldalhosszúsággal. A kisszentélyek falai 12 láb hosszúak, a termek négyzet alakúak, így alapterületük 144 négyzetláb. A nagyszentélyek téglalap alakúak, hosszanti oldaluk 18 láb, területük 216 négyzetláb. A központi szentély is négyzet alakú, területe 324 négyzetláb, de ezt kiegészítik a főpillérek közötti beugrók, így teljes területe a beugrókkal együtt 472,5 négyzetláb.  A lépcsők szerkesztése szerint minden lépcső 12 lépcsőfokból áll, melyek magassága 15 hüvelyk, szélessége 45 hüvelyk, így a szintkülönbség két egymást követő szentély között 180 hüvelyk. Ebből következik, hogy az Örvény-kör Szentélye a föld szintjéhez képest 16 láb 20 hüvelykes magasságban helyezkedik el, belmagassága 33 láb, így a templom teljes magassága körülbelül 48 láb.
Azokon a településeken, amelyek méretükből kifolyólag nem rendelkeznek Darton Templommal, szintén találhatóak Dartonnak szentelt épületek, ezeket kápolnának nevezik. Darton kápolnái nem a templomok kicsinyített változatai, szerepük és jelentőségük csekélyebb, mégis elengedhetetlenül fontos részét képezik Darton Egyházának.     

1.    A Nyitott Kapu Szentély

A dartonita templomok hatalmas, vasalt ébenfa kapui minden hívő előtt nyitva állnak. Átlépve rajtuk az első szentélybe érkezik a hívő, a Nyitott Kapu Szentélybe. A Nyitott Kapu a Shandin bejáratának szimbóluma, a kétirányú átjárhatóság megjelenítője, figyelmeztet az élet végére és a halál kezdetére. A terembe lépve a hívek rituális köszöntő mozdulatot tesznek, ami a kezek nyitott tenyerű, szétterpesztett ujjú keresztezése a mellkas előtt. A terem afféle előszobája a templomnak, mégis nagyon fontos szerepet játszik, nem engedve feledni, hogy Darton háza és egész vallása egyfajta köztes menedék az élet és halál között, de puszta létével is a halál elkerülhetetlen elkövetkeztére int. A hívek legtöbbje csak elvégzi a rituális köszöntő formulát, majd áthalad a termen, hogy egy belsőbb szentélybe jusson, mégis sokan látogatják, általában időhiány esetén.  Ilyenkor a hívő épp csak benéz a templomba, elvégzi az előírásos mozdulatot, esetleg elmormol egy rövid fohászt, és máris távozik. Egyes vidékeken, ahol Darton kultusza nem bír kiemelt jelentőséggel, a hívek zöme sosem jár a templom mélyén, de még a belsőbb termekben sem, mindössze a Nyitott Kapu szentélyt látogatják, amely éppúgy lehet a tisztelet lerovásának színtere, mint a további szentélyek bármelyike.
A terem négy sarkában füstölőtartó kandeláberek állnak, bennük óránként cserélik a keveréket, melyhez verbénát és bronzfüvet használnak. Ezek együttes füstje ritkás, de enyhén csípős, ezért sem jellemző, hogy a hívek huzamosabb ideig tartózkodnának ebben a szentélyben. Furcsa illata rögtön arra figyelmeztet, hogy a hívő itt egy másik világ kapuján lépett be. A szentélybe a bal oldalon, fent elhelyezkedő ablakon és a tárt kapun keresztül hatol be természetes fény. Az ajtótól jobbra részletesen kidolgozott relief található, amely Dartonnak egyfajta általános, mégis számtalan változatban létező alakját ábrázolja, de nem annyira magát az istenséget, mint a megszemélyesített, félelmet keltő halált. Többnyire fekete lovagi páncélt viselő, hatalmas, szakállas férfinek ábrázolják, ki kétkezes kardját jobb vállán támasztva ül trónusán, bal vállán varjú pihen. A maremita templomok zömében ezt az ábrázolást felváltotta Airun al Marem, a Próféta képe.
A Nyitott Kapu Szentélyt a következő szentélytől Darton szentjei közül az első, a Küszöbőr kulisszái választják el. Az ajtó bal oldalán magasodó harmadon Fra Dianza, a jóságos atya, a szolgálatban megőszült öregember, a hívek tanítójának ábrázolása látható, mellette a szent életéből kiragadott pillanatokkal. A jobb oldali szentábrázolás már a rettegett Küszöbőr alakjában mutatja a szentet, arcvonásai feszültek, kezében a kovácsoltvas gyertyatartóval védelmezi Darton házát. Ettől jobbra a küzdelem pillanatai, a harcos atya rendíthetetlen helytállásának mozzanatai sorakoznak.
A szentély bal hátsó sarkában írnoki pulpitus áll, emögött tevékenykedik a terem állandó szolgája, a szkriptor. A szkriptor nem felkent személy, de nem is templomszolga, az esetek zömében laikus testvér, akit még nem szenteltek diakónná. (A diakón a dartonita papság hierarchiájában a legalsó lépcsőfokon álló beavatott, szerpap, aki egyszerű szertartásokat igen, de istentiszteleti szertartást nem celebrálhat, azokban csupán segédkezhet.) A templomba betérő hívek tőle kérhetnek tájékoztatást az adott nap és hét szertartásainak rendjéről, tehát az istentiszteletek időpontjairól, hogy azok mely szentélyben kerülnek lebonyolításra, vagy, hogy azokat mely papok vezetik. A szkriptor tájékoztatja a híveket a szertartások jellegéről és céljáról, kérésre elmondja, a közösség mely tagjáért szól majd gyászszertartás, és ő felel a halotti anyakönyvek kiállításáért is, amennyiben azt kérelmezték. Az ő dolga az is, hogy előjegyzésbe vegye a szertartásokért folyamodó híveket. A szkriptor minden hét elején kifüggeszti a szentély bal oldalára az elmúlt héten elhunytak névsorát, de kérésre ezen személyekről szóbeli tájékoztatást is nyújt az írástudatlanok részére. Szükség esetén tanácsot ad, mely szentélyt célszerű felkeresni, ha a hívő nem biztos a dolgában. A szkriptori megbízatás nem örvend túl nagy népszerűségnek a laikus testvérek körében, gyakorlatilag egyfajta nevelő célzatú büntetésnek fogják fel a minimálisan egy teljes hétig tartó szolgálatot.  
A Nyitott Kapu Szentélyben csupán egyetlen esetben szólnak a felkentek a hívekhez, ez pedig háború vagy járvány időszakát jelenti. Ilyenkor mindig megszaporodnak a halálesetek, gyakori az általános zúgolódás. A terem jobb hátsó sarkában, jó tizennégy lábnyi magasságban negyed köríves, pártázatos szószék található, innen intézi szavait a betérőkhöz a szolgálatos diakón. Ekkor sem szertartásokra kell gondolni, viszont a vészterhes időkben szinte állandóan buzdítják a híveket a templom mélyebb szentélyeinek - elsősorban a Varjúszárny Szentélyének - látogatására. A diakón szózatai azt szolgálják, hogy egyre több hívő keressen és találjon nyugalmat Darton Házában. A szószékre a nyolcadik szentélyből lehet kijutni, és béke időszakában is előfordul, hogy a belépő hívek némán strázsáló felkenteket látnak fent szemlélődni. Ilyenkor a hívek többsége nem a relief, hanem a szószék felé fordulva végzi el az előírt rituális mozdulatot. 
A szentélyben ritkán látni hosszasan imádkozó hívőket, de kivétel itt is akad. A dartonita vallás maremita ágának követői, a beavatási rítusrend értelmében ugyanis minden stáció utolsó napját valamely templom megfelelő szentélyében imádkozva kötelesek eltölteni. Az első stáció, A létezés fenségének tagadása is egy napig tartó elmélyült imádsággal telik a beavatást kereső lovagok számára. A Nyitott Kapu Szentélyben történő, egész napos csípős füstben térdepelés, úgymond, betetőzi az első stáció megpróbáltatásait, és bizonyítékát adja a jelölt elkötelezettségének.

2.    A Nyitott Tenyér Szentélye

A második terem egyben az első a nagyszentélyek közül. A Nyitott Tenyér hatalmi szimbólum, Darton kegyelmének, az oltalmazó hatalomnak a szimbóluma. A terembe érkező hívek rituális mozdulata a széttárt ujjú, nyitott tenyér szív fölé helyezése, utalás Darton kegyelmére, a mindenkor igazságos, legfőbb bírának kijáró tiszteletadás. A Nyitott Tenyér Szentélye a könyörgés színtere, ahová a hívek szeretteik lelki üdvéért imádkozni járnak, elsősorban az elhunyt bűnösök számára fohászkodnak kegyelemért. Ugyanakkor, nem csupán a halottakért szokás imát mondani a teremben, Darton oltalmazó tekintetéért is szokás könyörögni, rendszerint a távollevőkért, az utazókért, vándorokért és kereskedőkért mondanak itt imákat. A leggyakrabban idézett szent szöveg Az eltávozottak búcsúztatása, melyet az igazán elkötelezett hívek a szívük elé emelt tenyérrel mondanak végig. A szentélyben gyakran szólnak fohászok a súlyos betegségben szenvedők kínjainak végső enyhítéséért, vagy a tiszta halál ajándékának megadásáért is a reménytelenek számára.  
A terem berendezése egyszerű, a bal oldali falnál kiugró, félköríves oltárok, a jobb oldali falnál bemélyedésekben félköríves oltárfülkék állnak, minden hosszanti oldalon három. Az oltárok előtt fém gyertyatartó tálak találhatóak. Az ebbe a szentélybe igyekvő hívő, ha eltávozottért imádkozik, rendszerint gyertyát is hoz magával, amit az oltárok valamelyike elé helyez. A szentély sarkaiban parázstartók állnak. A baloldali falon díszes betűkkel festett felirat hirdeti: Darton kegyes!
A szentélyt lezáró lépcsősor tetején Könyörületes Szent Passithale ábrázolásai láthatóak. A bal oldali alak vekni kenyeret és vizestömlőt tart, tekintetéből nyugalom és szánalom sugárzik. A jobb oldali alak arca haragot tükröz, kezében hosszú tőrt tart, Darton könyörületének sötétebbik oldalát mutatva. Az életképek is megfelelnek a főalakok természetének, a baloldali jóságos, imádkozó és vigaszt nyújtó pap festményeivel szemben a könyörtelen, fegyveres temetőőr képei állnak, dacára a ténynek, hogy az ortodoxiában Fra Passithale életéből csak szelídségét bizonyító történeteket tanítják.
A Halál Útját Járó maremiták a második stáció után ebben a szentélyben imádkoznak egy napig. A második stáció, A zarándoklat gyötrelmei után egyfajta megpihenés ez az állomás, a nagyszentélyben elmondott imák egyfelől hálaimák az elmúlt hónap nehézségeinek átvészeléséért, másfelől könyörgés a további utazás kihívásainak leküzdéséért. A beavatást kereső lovag feladata, hogy a Nyitott Tenyér Szentélyében felkészüljön a zarándoklat hátralévő felére, megacélozza akaratát, elmélyítse hitét Dartonban. Az egyes stációkat záró egész napos imádság alatt a jelöltnek kiváló lehetősége adódik átgondolni tapasztalatait, melyeket a stáció teljesítése alatt szerzett, rendezni gondolatait és fokozatosan közelebb kerülni Dartonhoz.

3.    A Hullámsír Szentély

A második kisszentély a Hullámsír Szentély. A Hullámsír a pokolbeli szenvedés szimbóluma, melynek értelmezését csak a belső kör beavatottjai ismerik, akik tisztában vannak Darton poklának jellemzőivel. A köznép jobbára azokért imádkozik itt, akik víz által lelték halálukat. Hajós és tengerjáró népek körében, értelemszerűen, a legkedveltebb szentély, a kikötői templomokban a hívek leginkább ebben a szentélyben ajánlják imáikat Dartonnak. A Nyitott Tenyér Szentélyének szellemiségéhez hasonlóan, az utazásra indulók megtartásáért is szokás itt fohászkodni, feltéve, hogy az utazás főként vízen történik majd. A terembelépéskor a kötelező rituális mozdulat a test meghajtása, ami derékból történő előrehajlást jelent, annyira, hogy a meggörbített test hullámalakot formázzon. Ebben a szentélyben már szokás egyszerűbb búcsúztató szertartásokat is celebrálni, ezek minden esetben a vízbefúltak lelkéért bemutatott, de nem teljes értékű istentiszteleteket jelentenek – amelyek külsőségeikben és hosszukban is szerényebbek, mint a belső szentélyek bármelyikében megszokottak. 
A szentély közepén a Hullámoltár található, ami egy fekete gránitból faragott, jó háromlábnyi átmérőjű, vízzel telt medence, mely maga a szentség. Az oltár sötét tömbje díszes, oldalról nézve egymással szemberohanó hullámokat formáz. A mindig fodrozódó vízfelületen úszógyetyák lebegnek, melyeket a vízbefúltak üdvösségéért gyújtanak a hátramaradottak. Az egyszerű hívek körében elterjedt az a nézet, hogy ha a gyertya lángja nem alszik ki a szentélyben tartózkodás ideje alatt, az imák - a Gyertyaoltó jóvoltából - meghallgatásra találnak.
A terem sarkaiban parázstartók helyezkednek el, a terem fekete szőnyege kör alakban öleli körül az oltárt, a délnyugati körnegyed kivételével minden ívnegyed mögött három-három embermagas tűgyertya ég. A hívek leginkább a délnyugati körnegyedet választják a fohászok elmondásához, így kevésbé érzik magukon a szent szigorú tekintetét.
A Hullámsír Szentélyt a Gyertyaoltó kulisszái határolják. A bal oldali alak kezében gyertyát tart, melynek lángját másik kezével eltakarja. Életének képei a dolgos hétköznapokba, a gyertyaöntés művészetének mozzanataiba engednek bepillantást. A jobb oldali alak jobb kezében szemmagasságba emelt gyertyával jelenik meg, de fenyegető tekintete nem a gyertyára, hanem a szentély közepére, a Hullámoltárra szegeződik. A hívek igyekeznek úgy elhelyezkedni az oltár előtt az imádságok elmondásakor, hogy a Gyertyaoltó szigorú alakja látóterükön kívül essék. Szent Drezodar jobboldali kulisszáin a Szent Város templomait sorra járó céhmester ábrázolásai fogadnak, jól kivehető, hogy a szent az összes pyarroni istenség szent helyeit felkereste, és bölcs tanácsát mindenhol elfogadták.
A Halál Útját Járó jelöltek harmadik stációja, A létezés gyönyöreinek elvetése, melynek végeztével valamely templom Hullámsír Szentélyében kötelesek buzgó imádsággal tölteni egy napot. A stáció értékelése a fő feladata a lovagjelölteknek, ez az utolsó pont, ahol még rádöbbenhetnek a létezés gyönyöreinek értelmetlenségére, beláthatják, hogy a halál szolgálata nemesebb és felemelőbb feladat bármilyen földi élvezetnél. A szentélyben gyakran jajgatnak, zokognak a szeretteik elvesztése miatt kesergő hívők, ezért a terem nem éppen vidám hely, így a beavatást keresők itt könnyedén rádöbbenhetnek hivatásuk igazi természetére, és a stáció „megpróbáltatásai” után visszazökkenhetnek a beavatás elnyeréséhez szükséges lelkiállapotba.


4.    A Varjúszárny Szentélye

A második nagyszentély, Darton legfőbb szent szimbólumához kötődik, a varjúszárnyhoz. A varjú kitárt szárnya a kettős hold háttere előtt Darton hatalmának összefoglaló szimbóluma, a kék és a vörös hold, a nappal és az éjszaka, az élet és a halál egységének, és kölcsönös egymásrautaltságának megjelenítője. A háttér előtt a stilizált varjúszárny ábrázolás a domináns mégis, és azt hivatott kifejezni, hogy a halál olyan misztérium, ami minden született lelket érint a földön. A Varjúszárny Szentélye az egyszerű hívek körében leginkább látogatott szentély, ha nem konkrét témában kívánnak Dartonhoz fordulni, itt róhatják le tiszteletüket a Holtak Ura iránt. Darton a Hallgatag Úr, a Holtak Bírája és a Tréfák Atyja is egyben, így az ide látogató gyülekezeti tagok gyakorta egyszerre fohászkodnak más-más aspektusához. A holtak kárpit mögötti nyugalmáért, az élők hívásának késleltetéséért ugyanúgy szólnak imádságok, mint ahogy a fiatalok gyakorta csak ihletet meríteni jönnek valamely sötét tréfa kivitelezéséhez.
A szentélybe belépők rituális mozdulatának két változata is ismert, ezek alkalmazása a látogatás céljának és a látogató egyéb körülményeinek függvényében alakul. Az eredeti formula szerint tárt karokkal kell hasmánt a földre feküdni, nyitott tenyérrel és széttárt ujjakkal, a fejet a főoltár felé fordítva, majd rövid ideig ebben a pózban maradni, kitárt szárnyú varjat mintázva. Ez a forma azonban nem minden esetben megvalósítható, öregektől, betegektől vagy nőktől még akkor sem követelik meg, ha azok az ortodox ág követői. Az egyszerűbb mozdulat esetén csupán állva ki kell tárni a karokat, nyitott tenyérrel, szétterpesztett ujjakkal, miközben fejünkkel a főoltár felé biccentünk tisztelettel. Megjegyzendő, hogy a maremita tanok követői szerint a tradicionális földre fekvés túlzott megalázkodást jelent, így esetükben kizárólag az egyszerűsített forma alkalmazása fordul elő. A selmovita út követői többnyire mégis az eredeti mozdulatot alkalmazzák, különösen olyan esetekben, ha komoly teher nyomja a hívő lelkét, vagy számára fontos ügyben kíván Dartonhoz fohászkodni.
A dartonita tanokban különösebben el nem mélyedt hívők rendszerint a dél előtti órákat választják a templom felkeresésére, lévén a Varjúszárny Szentélye a főtengely keleti pólusán helyezkedik el, így ebben az időszakban a kelő nap fénye beragyogja a szentélyt. Sokak szerint a halál komor fenségét is könnyebb világosságban elfogadni, az ablakokon beáradó fény pedig, mint Darton reményteljes mosolya borítja el az imádkozó híveket.
A szentély jobboldali falánál, az ablakokkal szemben helyezkedik el a főoltár, mellette kétoldalt négy szent hatalmas szobra áll, talapzaton, köríves fali fülkékben. A szobrok fülkéinek szélessége megegyezik a síkban előrébb álló főoltáráéval, ez három láb, hatvan hüvelyk, ami öt egyenlő nagyságú részre osztja a hosszanti falat. A fülkék magassága hét láb, a szobroké a fél láb magas talapzattal együtt öt láb, a talapzat szélessége két méter tíz hüvelyk. A szentek szobrai jobbról balra haladva: Könyörületes Szent Passithale, Nyugodni Térő Szent Retrakh, Békéltető Szent Proturio és Imádságtevő Szent Beleon. Az utóbbi három szent szobrai azért kerültek ebbe a szentélybe, mert a köznép itt fordul meg leggyakrabban, és különben nem, vagy csak nagyon ritkán láthatnák ezen szentek ábrázolásait, hiszen azok csak a három legbelső szentélyben fordulnak elő. A közvetlenül az oltár mellett álló két lovag Darton erejét és könyörtelenségét, a széleken elhelyezkedő papok alakjai Darton könyörületes, igazságos arcát hivatottak bemutatni.
A főoltár három láb, hatvan hüvelyk széles, hat méter magas, díszes előlapján a Varjúszárny művészi igényű szimbólumával. Az oltár nem a falhoz támaszkodik, a fal síkjához képest 70 hüvelykkel előrébb helyezkedik el. Ennek a kialakításnak az az oka, hogy istentiszteleti szertartás esetén a papok az oltár mögül lépnek be a terembe, ugyanis a falban egy vízszintes, titkos folyosó húzódik, ami a délkeleti pillérben rejtőző csigalépcsőhöz vezet. Ez a lépcső köti össze a Varjúszárny Szentélyét az Örvény-kör Szentéllyel, és annak jobboldali karzatára is feljárást biztosít. Teljes értékű istentiszteleti szertartás esetén nyolc pap lép a szentélybe az oltár mögül, négyen jobbra, négyen balra tűnnek fel; a kulisszák előtti jobboldali emelvényre pedig a Máglya Szentélyből érkezik a felolvasó diakón.
A szentélyben járva nem ritka, hogy az oltár fekete tömegén felravatalozott koporsó vagy urna is található, lévén, hogy a köznép halottait mindig ebben a szentélyben búcsúztatják, teljes gyászszertartás keretében. Az arisztokrácia és a felkentek gyászszertartásaira, és az egy napos ravatalra mindig az Örvény-kör Szentélyében kerül sor, csupán ezután kerül a koporsó a köznép elé, a Varjúszárny Szentélybe, ahol már bárki leróhatja kegyeletét. Az előkelőket és a pórokat egyébként ugyanúgy temetik, és teljesen ugyanazt a szertartást kapják, lévén, mindenki egyenlő Darton előtt, a halál mindenkit érint, ezért minden hívő lélek egyformán megérdemli a búcsúztatást, a szertartásokat és az imát. A különbség annyi, hogy az előkelőket (a felvilágosultabbakat, akik elmerészkednek a legbelsőbb szentélyig is, lévén, hogy neveltetésüknél fogva többet tanultak Darton egyházáról és misztériumairól is), ott is felravatalozzák és szertartásban részesítik, a papok, a család, és a komoly hívők körében. Ilyenkor nincs tömeg, őszintébb, belsőségesebb lehet a gyász.
Az ablakok alatti falnál kettős padsor húzódik, ez az egyetlen terem, ahol a hívek akár le is ülhetnek elmélkedni, imádkozni. A festetlen kulisszák mentén másfél lábnyi magas óriásgyertyák, parázstartó kandeláberek sorakoznak, lángjuk napszaktól függetlenül állandóan ég. (A köznép úgy tartja, a Gyertyaoltó hatalma ebben a szentélyben már nem érvényesül.) A bronz füstölőtartók a szentek szobrainak talapzatán helyezkednek el, izzásukat zsurló, zsálya és levendula keveréke teszi illatossá. Az igazán elkötelezett hívek gyakran az összes szent szobra előtt elmondanak egy-egy imát, mielőtt a hátsó padokba húzódnának vissza Darton hatalmán elmélkedni.
A terem végében továbbvezető lépcsősor tetején Gyászhozó Szent Grivorno kulisszái alkotják a határoló falat. A bal oldali alak az asztalánál görnyedten író Grivorno diakónt ábrázolja, míg a jobboldali kulisszán már szálegyenes tartásban, egy vasalt kódexet karjaival mellkasához szorítva jelenik meg a szent. A bal oldali ábrázolások életének vándoréveit mutatják, megfigyelhető a többféle formában zajló istentisztelet a képeken, míg a jobb oldali ábrázolásokon is feltűnik néhány korábbi helyszín, itt már beazonosíthatók a jelenkori szertartásrend kellékei és előírásai.
A maremita beavatásra várók a negyedik stáció, Az erő szentsége után imádkoznak ebben a szentélyben. Bár nem szükségszerű, hogy a lovagjelölt gyilkoljon a stáció ideje alatt, gyakori, hogy első áldozatait ekkor szedte Darton szolgálatában. Jó alkalom ez a gyilkolás lélektanának megismerésére, az új ismeretek átgondolására. Darton leendő lovagja ekkor rendszerint a megöltek lelkéért is imádkozik, akik hozzásegítették a választott hivatásában való elmélyüléshez.

5.    A Máglya Szentély

A harmadik sarokszentély a Máglya Szentély, hol állandóan különös tűz lobog. A Máglya a dartonita szimbolikában a földi test nyűgétől való megszabadulás és a megtisztulás jelképe. A Shandinon lobogó, emésztő fekete lángok akkor perzselik tisztára a lelket, mikor az Darton síkjára lép, és a Döntnökök elé járul, felfedve mindenik bűnét és jótéteményét, mit életében elkövetett. A szentélybe érkezvén a fekete szőnyeg jobb és baloldalán is egy-egy méter magas márványtál található, bennük vérvörös borral. A belépő hívek rituális mozdulatukat hosszú nyelű fakanalak segítségével hajtják végre: megmerítik őket a tálakban, kevés bort mernek belőlük, majd a termet uraló, háromlábnyi átmérőjű vasserpenyőben lobogó öröklángra öntik. A szentély mértani közepén elhelyezkedő kovácsoltvas háromlábon ég Darton Fekete Tüze, melynek lángja és fénye is van, de hője és füstje nincs.
A szentélybe látogató hívek többnyire szabadulni akarnak a lelküket emésztő valamely kórságtól, ezért imáik közben meredten fürkészik a lángokat. A Máglya Szentély a bűnbánat színtere, ezért itt csakis egy szent, a Bűnbánó ábrázolásai és szimbólumai díszítik a falakat. A valamely vétkükért megbocsátást kereső híveken túl a felkentek is gyakran látogatják ezt a szentélyt, a paplovagok is gyakran imádkoznak itt, ha valamely szükségtelenül megölt áldozatuk nem részesülhetett az Atya Kedvében Járók szertartásában. A teremnek külön oltára nincs, ezt a hatalmas tűztartó helyettesíti, melyet gyakran neveznek Lángoltárnak is, és amely ugyanolyan szentség, akár a Hullámoltár a Hullámsír Szentélyben.
A terem nyugati oldalán található a következő szentélybe vezető lépcsősor, melynek végénél a Bűnbánó kulisszái állnak. Az egyik legrégibb dartonita szentként ékes példáját adja a Hallgatag Úr ellentmondásosságának éppúgy, mint tréfás kedélyének. A bal oldali ábrázoláson a jól táplált, kiművelt felcser alakja látható, ki kezében gyógykenőcsös tégelyt tart, míg az ajtó túlfelén már kezében csontfűrészt markoló karóvékony ember áll, arcán szánakozó, furcsa-torz vigyorral. Darton ugyan tiltja a gyógyítás minden formáját felkentjei számára, de a hittételeit követő kirurgus nem volt még csak laikus testvér sem, ezért közrendű létére szentjei közé emelkedhetett. Az ajtótól balra a gyógyítással telt küzdelmes évek, csatamezők és járvány verte falvak látképei sorakoznak, míg a jobb oldalon a testiekben egyre jobban megfogyatkozó Szent Traquo utazásainak állomásait követhetjük végig.
A szentély további rendeltetési célja, hogy színhelyül szolgál a hamvasztással történő gyászszertartásokhoz. Ebben az esetben valamely szerpap vezetésével kerül sor az elhunyt porhüvelyének hamvasztására. Ekkor a Lángoltár serpenyőjén vasrácsot fektetnek keresztbe, és erre helyezik az elhamvasztandó testét. Darton szolgái egyedi temetkezési mágiájukat hívják ilyenkor segítségül, és a Halotti máglya litániája által megidézett bömbölő lángok egyetlen perc alatt porrá égetik a testet. A hamvakat egyszerű urnába gyűjtik össze, és a felravatalozásra már a Varjúszárny Szentélyének főoltárán kerül sor, a halott személy társadalmi pozíciójától függetlenül.
A Halál Útját Járók zarándoklatuk ötödik stációja után kötelesek imádsággal tölteni egy napot a Máglya Szentélyben. A sikolyok fenségének megismerése lelkileg és fizikailag is egyaránt megterhelő a lovagok számára, lévén a korábban tanultakkal szemben, ebben a stációban kötelesek életeket orozni és látszólag szembe menni Darton tanításával. A legtöbb lovagjelölt számára persze nem újdonság a gyilkolás, de ami a próba ideje alatt kötelezően előírt emberölést illeti, ez sokuknak új tapasztalatot jelent. Szolgálják bár a Halál Istenét, Darton lovagjai mégis az Élet és a Rend védelmezői: az ő tanításuk szerint az erőszakos halál és az időnek előtti elmúlás ellentétes Darton akaratával. Tény persze, hogy ők is ölnek, sőt, akár mérgekkel is, de csak mások védelmében, vagy ha ezzel hosszan tartó kínhalált előznek meg. Sosem gyilkolnak ok nélkül. Hogyan is tehetnék? Hiszen a halott lelke Darton elé kerül, és ha nem kellett volna meghalnia, a gyilkosa bizony súlyos retorziókra számíthat… A Máglya Szentélyben töltött nap alatt így külön imát mondanak a megöltekért, és bűnbánatot gyakorolnak az önkényes és időszerűtlen halálosztás miatt. Bizonyos vidékeken elterjedt az a nézet, hogy a fekete lángokba bámuló lovagok, ha jól figyelnek, még egyszer újra hallhatják a kezük által eltávozottak utolsó sikolyát.  

6.    Az Ököl Szentélye

Az Ököl Szentélye a harmadik nagyszentély Darton templomaiban. Az Ököl Darton kemény ítéleteinek, a büntető hatalomnak a szimbóluma. „Darton lesújt rád!” – tartja a mondás, s ennek előcitálásakor, a gesztusnyelvben, mindig a szív fölé helyezett ököl kíséri a fohászt. A terembe való belépéskor is ez a kötelezően elvégzendő rituális mozdulat. Darton paplovagjai körében általános üdvözlési formává nőtte ki magát, s valóban, csak a beavatottak képesek megkülönböztetni az Ököl szimbólum gesztusnyelvi megjelenését a hagyományos, oligarchikus köszöntési formától.
Az Ököl Szentélye Darton sötétebb arcát mutatja, ebben a teremben Darton a lelkek könyörtelen bírája, a halottak szigorú őre, a túlvilág minden hatalmának kizárólagos letéteményese. A legritkább esetben fordul elő, hogy valamely ide látogató saját maga miatt keresné fel a szentélyt, hiszen az oltalomért és kegyelemért imádkozók a Nyitott Tenyér Szentélyét, a Hullámsír Szentélyt vagy a Varjúszárny Szentélyét választják. Darton azon hívei fohászkodnak itt leggyakrabban, akik a Hallgatag Úr kegyetlen ítéletét szeretnék biztosítani ellenségeik számára. Az itt elhangzó imák célja mégsem a földi bosszúállás – ez esetben a hívők inkább Uwel szent helyeit keresnék fel – hanem az igazságos elbánás biztosíttatása a célszemélynek a kárpit túloldalán. Ez természetesen nem enyhíti a kérés gonosz mivoltát, hiszen ahhoz igazán komoly ellentét szükséges két ember között, hogy egyikük a túlvilági béke és jó sors megtagadását kívánja a másiknak azzal, hogy Darton figyelmébe ajánlja a lelkét. Az igazán elkötelezett hívek, miközben Dartonhoz imádkoznak, ökölbe szorított jobb kezükkel szívük felett citálják a szent szövegeket. 
A teremben kevés fény uralkodik, a gyertyák gyönge lángja épp hogy alkonyi derengésbe vonja a kulisszákat díszítő szent, a Halálosztó ábrázolásait. Ez az egyetlen olyan szentély, ahol a lépcső mindkét oldalán fenyegető ábrázolás köszönti a továbblépni vágyókat. Halálosztó Szent Artemor a dartonita lovagok által olyannyira kedvelt kétféle nehézfegyverrel kerül ábrázolásra: a baloldalon hatalmas kétfejű csatabárdot emel csapásra, míg a jobboldali kulisszán embernyi kétkezes kardot. A kulisszák oldalsó ablakai is hasonlóan szörnyű jeleneteket mutatnak be, a Dúlás hőse visszaveszi szülővárosát, felszabadítja Darton templomát és ősei ódon kastélyát, túlnan pedig életének egyéb jelentős csatáiból kiragadott mozzanatok láthatók. A kapu két oldalán álló ábrázolás között áthaladva a híveknek könnyedén támad az a benyomása, hogy a szent rájuk készül lesújtani mindkét oldalról, így nem csoda hát, hogy a gyengébb idegzetű látogatók nem is mernek továbbhaladni az Ököl Szentélyéből. Azonban, ha valakinek van bátorsága és ideje alaposabban megszemlélni a két főalak hátterét, akkor látható, hogy mindkét alak a másik hátteréből kiemelkedő ellenséges lovagokat fenyegeti fegyvereivel. Minden másban a szentély berendezése pontos tükörképe a Nyitott Tenyér Szentélyének. A szentély oltárain perselyek is találhatóak, ide helyezhetik a hívek adományaikat, melyektől kéréseik teljesülését remélik. A jobb hosszanti falon díszes betűk hirdetik: Darton lesújt rád!
A beavatást kereső lovagok a hatodik stáció utolsó napján, még mindig rituálisan összeöltött szájjal tisztelegnek a szentélyben A csend hatalma előtt. A lovagok számára komoly kihívást jelent ez a próba is, lévén, a néma hatalom erejét kell megértetniük és elfogadtatniuk a világgal, amely egyfelől megedzi önuralmukat és mérsékeltségre int, ugyanakkor gyakran ki is kényszeríti az Ököl szimbólum által sugallt kegyetlen erő használatát. Darton leendő paplovagjai áttekintik a stáció tanulságait, és felkészítik lelküket a következő hónap többnyire jóval eseménydúsabb időszakára.  

7.    A Fejfa Szentély

A templom negyedik sarokszentélye a Fejfa Szentély. A Fejfa a végső béke és megnyugvás szimbóluma, alkalmazása kultúrkörönként változik, a búcsúztatási szokások tükrében: ahol a hamvasztás a gyakoribb eljárás, ott szerepét mindig a Máglya veszi át. A dartonita szimbolikában mégis mindkettő helyet kap, mivel Darton felkentjei is a szükség és az igények függvényében alkalmazzák a búcsúztató szertartásokat. A szentély üzenete az érdemdús életre való figyelmeztetés, arra szólít, legyen valami, amit magunk után hagyunk, ha távoznunk kell erről a világról. A Fejfa is egyfajta mérföldkő azon a misztikus úton, ami az életből a halálba, az elsődleges anyagi síkról a Shandinra vezet. A szentély a megnyugvás, a belenyugvás, a megállás és eltöprengés színtere, amely mintegy előrevetíti a majdani sír és a fejfa előtti tiszteletadást, mely újfent tudatosítja a vég elkerülhetetlenségét.
A hívek közül csak a leginkább mélyen Darton tisztelők látogatnak el ebbe a szentélybe, a selmoviták is csak akkor jönnek el idáig, vagy merészkednek tovább, ha Darton kultusza az általuk választott leginkább gyakorlott vallás. A Fejfa Szentély és a további termekbe történő belépés ugyan nem tilalmas senki számára, mégis igazán komoly hívőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyen közelségből akarja megtapasztalni Darton, tehát a halál szent misztériumait. A Fejfa Szentélyt azok látogatják rendszeresen, akik tudatosan, életük majd’ minden napján készülnek a túlvilági életre, akik járatosak annyira Darton tanaiban, hogy alapos tudással rendelkezzenek a lélek halhatatlanságáról és a kárpit túlfeléről. A gyakorló dartonita hívők közül még az öregek fordulnak meg ebben a teremben, tudván, hogy érdemes magukhoz közel engedni Darton hívó szeretetét, mikor utolsó óráikat-napjaikat elközeledni érzik. 
A terem berendezése meglehetősen puritán, többnyire itt is alkonyi félhomály uralkodik. A terem közepén elhelyezkedő fekete, ébenfa koporsó maga az oltár, melynek fejrészénél a vidékre jellemző stílusú fejfa áll. Maremita templom esetében ez szinte mindig a földbe állított, széles keresztvasú kétkezes kard, ortodox templomban ennek fából ácsolt másolata. A koporsó nem csupán dísz, bár nem is ereklyével vetekedő hatalmú szent tárgy, ugyanakkor szintén felszentelt oltár, melynek belsejében a dartonita egyház valamely magas rangú papja, lovagja, vagy olyan személy fekszik, aki tetteivel kiérdemelte ezt a kegyet. A terembe történő belépés után a kötelező rituális mozdulat is az oltárhoz kötődik, melyet Könnyek Oltárának is neveznek. A terem sarkaiban itt is füstölőtartó kandeláberek állnak, de az itt használt bronzfű, sáfrány és koriander keverék aromája különleges, minden belépőt szinte azonnal könnyekre késztet. A belépő kötelessége, hogy az oltár előtt található asztalkáról felvegyen egy ezüstszállal hímzett fekete kendőt, majd miután könnyeit letörölte vele, az oltárra helyezze azt.
A teremből továbbvezető lépcsősor jobbkéz felől esik, az északi oldalon, ennek tetején Nyugodni térő Szent Retrakh kulisszái állnak. A baloldali főalak a kardját mankóként használó lovagot ábrázolja, ki hosszú sorban kígyózó tömegek élén biceg, míg a jobboldalon arcán ádáz kifejezéssel látható, roppant kardját támadó állásban tartva maga előtt, de ennek a képnek a hátterében a menekültek tömege már távolodni látszik. Életének eseményei változatos témákat kínáltak a piktoroknak, így a nagykánnal való összecsapásának képei, a menekülteket összegyűjtő, majd vezető védelmező ábrázolások éppúgy gyakoriak, mint az utolsó csatájára készülő nyeregbe szíjazott hadfié. Érdekesség, hogy a kulisszákon a szent mindig teljes épségében kerül megjelenítésre, azt beszélik, azért, mert Darton kegyelmében részesítette, mikor szentjei közé emelkedett.
A beavatás rituális zarándokútjának hetedik stációja ér véget ebben a szentélyben a maremita lovagjelöltek számára. Az egynapos imádság itt is kötelező, amit különösen megnehezít, hogy a terembe történő belépés pillanatában sem szűnik meg A kacajok fenségének mágikus befolyása, és a Könnyek Oltára előtt a lovag vigyorgását lebírván köteles átérezni Darton kegyelmének mélységesen szomorú mivoltát. A stációt a lovagjelölt rituális mozdulata zárja le, amellyel nem csak könnyeit, de kényszerű mosolyát is letöröli ábrázatáról. A szentélyben töltött idő alatt minden beavatásra várónak lesz lehetősége még tovább mélyíti ismereteit Darton valódi lényegének ellentmondásosságáról is.

8.    A Jogar Szentélye

Az utolsó nagyszentély a Jogar Szentélye, ami egyben a központi terem előszobája is, és lényegét tekintve gyakran az életbeli megmérettetés színtere. Maga a Döntnöki jogar a végső, élet utáni megmérettetés szimbóluma: a Shandin ítélőbírái, a Döntnökök vizsgálják meg az eltávozottak lelkét, és hoznak döntést annak további sorsa felől. A bírák hatalmának klasszikus jelképe a jogar, ennek intésével adják tudtára a jelöltnek, milyen sors vár reá a köztes létben. A Jogar Szentélyének legfőbb sajátossága, hogy állandó felügyelővel rendelkezik, aki mindig a teremben tartózkodik. Az ajtóval szemben fából ácsolt bírói pulpitus emelkedik, itt ül össze az egyházi bíróság, ha Darton valamely felkentjével szemben kell eljárást lefolytatni és ítéletet mondani annak kétes tettei felett. Darton igazságszolgáltató testülete mindig háromtagú tanácsban tárgyalja az elé kerülő ügyeket. A bíróság két segédbírából és a terem állandó felügyelőjéből, az Ítészből áll. A segédek olyan felszentelt papok, akik járatosak a selmovita-dartonita kánonjogban éppúgy, mint a világi jogrendszerben, és munkájuk leginkább tanácsadásból és egyházi büntetőperekben történő ítélkezésből áll, melyek kizárólag saját hatáskörben, Darton felkentjeinek vétségei esetén kerülnek lefolytatásra.
Az Ítész személyének létét sokan Darton egyik leggonoszabb tréfájának tartják. A Hallgatag Úr rendeléséből azok a papok, akik életükben hűségesen szolgálták az igazságszolgáltatást, és már-már fanatikusan ragaszkodtak az előírásokhoz és dogmákhoz, haláluk után, mint Ítészek térnek vissza, egyfajta fél-léttel felruházva. Az élettannal foglalkozó tudósok egyértelmű véleménye szerint az Ítészek élőholtnak minősülnek, de hatalmukat közvetlenül Dartontól nyerik. Megőrzik emberi intelligenciájukat és tapasztalataikat, testük azonban éterivé válik, ami ugyanakkor anyagiasulni is képes. Mágikus hatalmuk jelentősen megnő, és különleges színezetet kap. Vizsgáló tekintetük nem csupán az anyagi síkon, de az asztrál- és mentálsíkon is sok mindent nagyon élesen lát, így sem érzelmeket, sem szándékokat nem könnyű elrejteni előlük.
Az Ítészek minden esetben a Jogar Szentélyének őrei, állandóan ott tartózkodnak. A bírói pulpitus főhelyén trónolnak, és kezükben jogarral irányítják a belépő híveket. Figyelmük nem konkrétan fókuszált, viszont állandó, és folyamatosan vizsgálja a terembe lépő személyeket. A szentély látogatásakor a rituális mozdulat is személyéhez kötődik: a belépőnek kötelessége fél térdre ereszkedni és fejet hajtani a pulpitus előtt, várva az Ítész döntését. Az Ítész nem minden esetben ad egyértelmű választ, néha int a jogarral az Örvény-kör Szentélye felé, néha csak biccent egyet, néha meg sem moccan a rituális térdre ereszkedés láttán. Azok a kevesek, akik látták valódi hatalmát, többnyire már nem beszélhetnek róla. Amennyiben az Ítész azt tapasztalja, hogy valaki ártó szándékkal, vagy gyűlölködő érzelmekkel, az igaz hit csírái nélkül lép a Jogar Szentélyébe, azonnal lezárja az Örvény-kör Szentélyébe vezető ajtót, és távozásra szólít fel. Ennek megtagadása esetén szembeszáll a jövevénnyel, és nem nagyon fordult elő olyan eset, hogy egy Ítész alul maradt volna a betolakodókkal szemben.
Az Ítészek légies alakban egyfajta sötét, csuklyás köpönyegben gomolygó szürkés füstköd alakját mutatják - egyes vélemények szerint vízbe öntött tintaként örvénylenek - míg anyagi formájukban kortalan Darton papoknak vagy lovagoknak látszanak. Létük több szempontból is egyfajta köztes lét, minthogy szolgálati idejük egyedül Darton szeszélyétől függ. Mikor egy idős segédbíra meghal, akkor fordulhat elő, hogy már új lényének és rendeltetésének teljes tudatában ébred új életre, mint Ítész, de ekkorra elődje már örökre eltűnik a Jogar Szentélyéből. Ez ugyanakkor nem szükségszerű, előfordul, hogy egyes szentélyekben Ítészek emberöltőkig szolgáljanak. Az Ítészek Ynevről való távoztukkor átlépnek egy következő hierarchikus fokozatba, és innentől, mint Döntnökök szolgálják tovább Dartont, immár a Shandinon.
A Jogar Szentélyébe történő belépés tehát az Ítészek előtti tiszteletadással kezdődik, és ezután választhat a hívő, hogy azonnal továbbmegy a központi terembe, vagy helyben kíván Dartonhoz fordulni.  A szentélyben kedvező ítéletért szokás Dartonhoz könyörögni, legyen szó akár egyházi, világi vagy túlvilági megmérettetéséről.
A szentélyben több kisebb oltár is található, ezek elsősorban mind adománygyűjtésre használatosak. A legkomolyabb ügyekben eljáró hívek gyakran közvetlenül az Ítészhez fordulnak kérdéseikkel, aki mindenkori kedélye és szeszélyei szerint ölt anyagi testet, tehát válaszol a kérdésekre vagy burkolózik hallgatásba. Ha szólásra emelkednek is valamely kérdésben, tanácsaik nem mindig érthetők vagy megvalósíthatók, mégis a hívek kedvező előjelnek veszik ügyük szempontjából, ha az Ítész válaszra érdemesítette őket. 
A terem jobboldali fala előtt húzódik az Örvény-kör Szentélyébe vezető lépcsősor, tetején a dupla kulisszákkal. Az ajtó szélessége megegyezik a korábbiakkal, de jobbra és balra négyosztatú a sík: az ajtó mellett kétfelől az Imádságtevő, eggyel kijjebb pedig a Békéltető ábrázolásai láthatóak, a megszokott módon. Ezt egészítik ki a vízszintesen is tagolt oldalkulisszák, amelyeken egy-egy negyeden a szentek életéből láthatók motívumok.                
A szentély a nyolcadik stációt záró egynapos imádság helyszíne is a Halál Útját Járók számára. Az Erionban található megannyi dartonita templom mindig örömmel látja azokat a lovagjelölteket, akik sikeresen túlélték A csontok szentségének próbatételeit a Nekropoliszban. Amennyiben az a nagyon ritka eset fordulna elő, hogy a beavatásra váró nem találkozott élőholtakkal a próba holdhónapja alatt, akkor is elég ideje lesz a Jogar Szentélyében tanulmányozni egyet közülük, szerencséjére egy különleges fajtát, amely nem dacol Darton törvényeivel, hanem szolgálja őt. Ez az imádsággal töltött nap egyfajta megnyugvás a jelöltek számára, hiszen tudják, hogy csupán az utolsó próba van hátra, noha az anyaintézményül választott rendházba történő zarándoklaton kívül mást aligha tudhat annak valódi mibenlétéről. 

9.    Az Örvény-kör Szentélye

Minden Darton templom szíve, a központi terem, a legbelsőbb szentély az Örvény-kör Szentélye. Az út a templom többi termén át is az Örvény motívum hangsúlyosságát fokozza, mely nem más, mint az Örök Körforgás és a halhatatlan lélek szimbóluma. Az örvény szimbólum az újjászületés magasabb szintjeinek szükségszerűségét, a kör forma a végtelenséget szimbolizálja. Az Örök Körforgás és a lélek kárpiton túli sorsának pontos alakulásával a legtöbb pyarroni hívő nincs teljesen tisztában. Egyedül Darton misztériumainak ismerői azok, akik tudják mi vár rájuk odaát, és mit jelent valójában a halhatatlan lélek adománya.
Az Örvény-kör Szentélyét elsősorban a felkentek használják, a hívek meglehetősen ritkán és akkor is kis számban jelennek meg az itt tartott alkonyati istentiszteleti szertartásokon.
A hatalmas, három láb szélességű obszidiánból faragott oltár uralja a szentélyt, melyet az Elmúlás Oltárárnak is neveznek, lévén, hogy érintésekor bármely nem igaz dartonita hívő öregedni kezd, és ha nem engedi el az oltárt, akkor elporlad. Maga az oltár a terem mértani középpontjában áll, hatalmas, fekete tömegével uralja a teret. Vízszintes felületébe az Örvény-kör szimbólumot vésték. A belépő hívek kötelesek megállni a kulisszákat elhagyva, jobb- vagy baloldalon, a terem közepéig csak az áldozási rítus során jöhetnek el. Velük szemben az oltár mögött félkörben áll fel a templom felkent papjainak színe-virága, kik a főpap vezetésével együttesen celebrálják a szertartásokat. Az oldalsó beugrókban sorakoznak fel a paplovagok és a diakónok, a karzatra pedig csak az mehet fel, aki tagja a gyászkórusnak. A legfőbb istentiszteleti szertartásra minden nap alkonyatkor kerül sor, mikor a lemenő nap fénye sejtelmes derengésbe vonja a szentélyt, ekkor mind a kilenc legnagyobb szakrális hatalmú pap közreműködésével zajlik a szertartás. A templomok zömében persze egyetlen pap teljesít szolgálatot, egyedül a közepes méretű városoktól felfelé jellemző, hogy több felkent tartózkodik a templomban. Ekkor általában egy főpappal, három-négy pappal és négy-öt diakónnal kell számolni.
Az Örvény-kör Szentélyének főoltára egyben ereklyetartó is, benne valamely Dartontól származtatott nagyhatalmú mágikus tárggyal. Az ereklyék legtöbbször fegyverek vagy vértdarabok – azt a tényt, hogy ez még az ortodoxiában is így van, nehéz lenne nem a maremita szárny létjogosultságával magyarázni. Az Örvény-kör Szentélye a legdíszesebb az összes terem közül, füstölőtartók és oszlopgyertyák, örökmécsesek és parázstartók, falikárpitok és hímzett drapériák teszik változatossá a berendezést. A falikárpitokon - ortodox templom esetén - a szentek ábrázolásai láthatók, általános alakban, minden falon három-három, a szentélyek sorrendjében, balról jobbra haladva. A kárpitok két láb szélesek és öt láb magasak, a falaktól és egymástól is háromlábnyira helyezkednek el, aljuk a szentély padlójától kétlábnyival feljebb kezdődik. Maremita templom esetén az Örvény-kör Szentélyének falait kizárólag a maremita szentek ábrázolásai díszítik, melyek csak itt találhatók meg a templomban, az minden másban követi az ortodox templomok berendezését. A fogasszentek két-két tagjának kárpitjai kétoldalt, a maradék öt újkori szent drapériája a belépőkkel szemközti falon függ. A kárpitok mérete egyezik az ortodox díszítésekével, csak a főoldalon egymáshoz közelebb, hetvenöt hüvelyknyire találhatóak.
A szentély hátsó fertályában álló két pillér mindegyikének belsejében csigalépcső húzódik, a jobb oldalin felfelé a karzatra, lefelé a Varjúszárny Szentélyébe, a baloldalin a karzatra és a felkentek titkos szentélyébe lehet jutni, itt kerül sor a beavatási rítusok celebrálására is, melyről a jelöltek csak az utolsó órákban szereznek tudomást. A szentély oldalsó beugrói fölé nyúlik be a karzat, itt gyűlnek össze a papok és a hívek, akik a gyászkórust alkotják. A karzatról az alsó szintre lenézve gyönyörűen kirajzolódik a padlóba vésett, ezüsttel futtatott Örvény-kör szimbólum, mely az alsó szint teljes területén helyezkedik el.
A dartonita vallásgyakorlatban gyakran félreértett az áldozás-áldoztatás rítusa. Az egyszerű hívek magukban nem áldozhatnak, csupán a Varjúszárny Szentélyében bemutatott, istentiszteleti szertartás keretében zajló, egyszerűsített, közös áldoztatásban vesznek részt. A hívek áldozatának ismert momentum (amely általában a kisebb oltárokra helyezett gyertyákból és adományokból áll) valójában csupán egy gesztus a hívő részéről, és vajmi kevés köze van a szertartásos áldozáshoz. Ez utóbbi esetben többnyire áldoztatásról van szó, aminek keretében a szertartást celebráló pap egy rituális tőrrel sebet ejt alkarján vagy tenyerén, és envérét egy serlegbe csurgatja, majd borral vegyítve ajánlja Dartonnak, az egész jelenlévő gyülekezet nevében. A főoltárra öntött folyadék sosem csurog alá, ami azt jelzi, hogy Darton az áldozatot elfogadta. Az Örvény-kör Szentélyében tartott áldoztatási rítus esetében, a Darton tanaiban jobban elmélyedt, elkötelezett hívek már saját vérüket ajánlják Dartonnak. Egyesével mennek az oltárhoz, ahol a pap vérüket veszi, és közös kehelyben fogja fel. Innen a rítus megegyezik az egyszerűsített változattal.
Maremita körökben elterjedt szokás, hogy az áldoztatás szertartásakor a lovagok bal karjukkal az oltárt érintve várják a főpap rituális érnyitását, bizonyítandó, hogy Darton kegye kiterjed rájuk, és az oltár hatása nem érvényesül. (Ez egyébként nemcsak a lovagokra igaz, hanem minden hívő lélekre, aki jellemében a halál aspektusa meghatározó.) A többi nagyszentélyben és az összes kisszentélyben csak diakón vagy pap vezetésével történhet áldoztatás, akkor is, ha csupán egyetlen hívő kérelmezi azt, tehát a hívek felszentelt személy közbenjárása nélkül nem áldozhatják vérüket Dartonnak.
A Halál Útját Járók beavatására A halál fenségének elfogadása után, mindig az Örvény-kör Szentélyében sorra kerülő egynapos imádság elvégeztével lesz jogosult a jelölt. Az utolsó nap és beavatás előtti utolsó ima feladata, hogy a jelölt végleg elkötelezze lelkét hivatása és Darton szolgálata mellett. A beavatási rítus első gesztusaként a jelölt envérét áldozza az Elmúlás Oltárán, de minthogy az oltár hatalmát csak felkent személy hívhatja segítségül, itt dől el, elfogadja-e Darton a szolgálatára jelentkező lovagot. Amennyiben igen, ezután kerül sor a rituális beavatási szertartásra, immár a titkos, földmélyi szentélyben, az Örvény-kör Szentélye alatt.

Maremita hagyományokból lényegesen kevesebb létezik, mint amit az ortodox ág képviselői követnek, Airun és kompániája kifejezetten utálja a felesleges gesztusokat. A két felekezet egyetlen, ugyan másként értelmezett, de közös ünnepe a Csend havának utolsó napja, az Eltávozottak Ünnepe. Ez a halottak tiszteletéről szóló nap is csak a Kacajok havának első óráiig egyezik a vallás két szárnya között, lévén, Airun nem szíveli a búskomorságban nyugovóra térő testvéreket. Az Eltávozottak Ünnepe ezért mindig őrjöngésbe hajló dáridóval és dorbézolással zajlik maremita körökben.

A Dartonita Egyház ortodox ága további két ünnepnapot is számon tart, a Sikolyok és a Kacaj havának utolsó napjait. Az előbbin kerül  lebonyolításra a legtöbb kivégzés, ahol Darton papjai utolsó útjukra bocsájtják az elítélteket. Jelentős különbség a két irányzat között, hogy a papok számára a búcsúztató rítus celebrálása kötelező érvényű, míg Airun és lovagjai többnyire beérik egy rövidke fohásszal, fejbiccentéssel. A pyarronhű államok büntetettjei hamar megtanulták, hogy még halni is akkor jobb, ha nem a papok, hanem a lovagtestvérek valamelyike intézi hozzá az utolsó szózatot, amit életében hallhat. A búcsúztató személyéről minden esetben az elítéltnek van joga dönteni, nem csoda hát, hogy a lovagtestvérek utolsó közbenjárása egyre szélesebb körben örvend elismerésnek. Darton papjainak komor intelmei, a bűnbánatra való felszólítás, a fahangon előcitált búcsúztató formulák unalomig ismert szövege, egyfajta kötelező kellemetlenségen túl, kevés embernek jelent bármit is. Ezzel szemben a lovagtestvérek - ha már egyszer külön felkérték őket! - a bitó árnyékából szónokolva sem tagadják meg életelveiket, így a tőlük sokkal inkább megszokott bátorításra, kurta tréfákra és kedélyesen idézett szent szövegekre lehet felkészülni, melyeknek alig titkolt célja, hogy az elítélt ajkán mosollyal induljon Darton úr elé.

A Kacaj havának utolsó napja szintén ünnepnap a selmovita tanok követői között, melynek eredete a selmovita vallásalapítás kezdetéig nyúlik vissza. Ekkor még szükség volt rá, hogy a vallás hit- és erkölcsrendszerét ne érthetetlen teológiai értekezéseken és dörgedelmes prédikációkon keresztül, de közérthetőbb, könnyebben befogadható formában tárják a hívek elé. Ezért e napon a Darton papok újra misztériumjátékokat szerveznek, hagyományosan Orwella poklának teremtményeit jelenítve meg, példázatokkal illusztrálva a bűnök következményeit, a túlvilági szenvedéseket, a pokol förtelmes mivoltát. A vígabb kedvű szereplők gyakorta az előadások után sem válnak meg cifra-rémiszítő maszkjaiktól, és éjközépig riogatják a jónépet. Al Marem és lovagjai gyerekes ostobaságnak tartják mind az ócska komédiássá vedlett felkentek előadásait, mind bugyuta csínytevéseiket, ami nem is csoda, minthogy tudásuk közvetlenebb és mélyebb forrásból származik Darton poklának valódi mibenlétéről. Ugyanakkor, a köznép többnyire jól szórakozik ezeken az ünnepségeken, így a lovagok csendes fejcsóválással szemlélik az amúgy komor és szigorú papok idétlen tréfáit. Furcsa egy nap ez az egyházszervezet szemszögéből: mintha egyetlen napra a papok és lovagtestvérek mentalitást cserélnének. Minthogy a maremitáknak az ortodox ág humoráról is lesújtó véleménye van, úgy tartják, hogy nem értik ezek a Tréfák Atyjának igazán jóféle élceit, és éretlen vicceikkel legfeljebb a süldő porontyok és a fogatlan vénasszonyok ábrázatára tudnak jóízű mosolyt lopni. A Kacaj napján a lovagtestvérek rendre bizonyítottnak látják, hogy vallásuk selmovita irányzata felett ugyancsak eljárt az idő, hiszen nehéz is lenne nem észrevenni, mennyire erőltettetek a színdarabok poénjai, és hogyan küzdenek az egyébként félelmes bölcsességet sugárzó papok a tréfacsinálás kényszerű kötelezettségével. Ezért e napon a lovagok inkább csak szemlélődnek, mintsem, hogy tevékenyen részt vennének a méltatlan bohóckodásban, és csendes, szívbéli mosollyal fejezik ki szánalmukat a hagyománytisztelő papság és szerencsétlen közönségük iránt.

Dartonról köztudott, hogy nem csak a Halál Istene és a Lelkek Bírája, de egyben a Sötét Tréfák Atyja is. Ezen aspektusát az Airun al Marem vezetésével életre hívott lovagrend tagjai kifejezetten kedvelik. A lovagtestvérek veszett hírének egyik forrása pontosan ez, nevezetesen, hogy meglehetősen gyakran dobálóznak vaskos tréfákkal, nem vetik meg az akasztófahumort, a csavaros élcet, de az önirónia sem hiányzik belőlük. A külvilág szemében örökkön furcsa ellentmondás ez, hiszen a halál misztériumaiban leginkább járatos Darton lovagok a legkevésbé sem befelé forduló, magányosan elmélkedő remeték, akik a túlvilág és a halál fenségéről prédikálnak, de sokkal inkább nagyhangú történetmondók és tréfacsinálók, akik az élet-halál vidámabb oldalát ismertetik meg az arra kíváncsiakkal.

A dartonita humornak több visszatérő témája, motívuma és szereplője van. Előszeretettel űznek gúnyt a selmovita elvekből és tradíciótiszteletből, így vicceik egyik igen gyakori alakja maga Selmo atya, a vallásalapító. A rátermett figura megtestesítője természetesen mindig Darton lovagja, többnyire az egyszerű hadnagy alakjában. Az északon elterjedt tréfák szereplői között gyakran megjelenik a természetet kedvelő egyszerű lélek, az ilar ember, de szintén gyakori szereplő a részeg törpe és a nyápic elf általános alakja is. 

Vicceik témaválasztásaikban többnyire a legdurvább motívumokból építkeznek, az evés, ivás, ürítkezés, szeretkezés alapvető, de az emberi gyarlóság és minden kellemetlen téma rendszeresen megjelenik tréfálkozásaikban. Vicceikre jellemző, hogy a maremita kultúrkört kevéssé ismerők rendre megbotránkoznak nyers humorukon, ezt viszont minden lovag kaján vigyorgással nyugtázza.  

Alább Richelle Cordet am Riaviellor, az erigowi dartonita költőfejedelem gyűjteményes tréfatárából adunk közre egy csokorra valót.

Az öreg Selmo már nem bír magával, hát felkeresi a város egy közismert bordélyát. Ahogy nagyban tölti kedvét a jó étvágyú lotyóval, az egyszerre csak beszippantja a jó Selmót. Az öreg csak tapogatózik odabent, szeretne kijutni. Egyszerre csak összetalálkozik egy gyepűvidéki nomád harcossal, és így szól hozzá:
-        Krad nevére, gyermekem, te is a kijáratot keresed?
-         Nem, atyám, én a lovamat.

Két hadnagy beszélget Airun gyomrában:
-         Dühében téged is keresztben nyelt le a nagymester?
-         Nem, én alulról küzdöttem fel magam!

A derék cserzővarga fia reggeledvén állít haza apja műhelyébe, ahol így köszönti az öreget:
-         Jó reggelt, édesapám, az éjjel férfi lettem, elvesztettem a szüzességemet!
-   Ej fiam, ez hát nagyszerű! No, kapd magad, elmegyünk a korcsmába, leülünk és megiszunk egy jó korsó sört!
-         Édesapám, a sör az igen jól esne, de ülni még nem tudok!

Egy hadnagy egy helyre kis menyecskét kísér át az erdőn. Erősen elfogja a kedv, nekiveselkedne a fehérszemélynek. Fondorlattal így szól hát hozzá:
-   Vigyázz, lányom, Riell, vigyázz, mert sok erre a fekete varjú, megtámadnak és kivájják a szemedet! Jobb lesz elbújnunk amoda a bokorba!
-         Jaj, bújjunk csak akkor izibe’!  
Elbújnak a sűrű bozótba, hiszen több se kell a jó hadnagynak, elkapja hátulról a leányt, oszt kezdi megpetelni erősen. Erre a leányka így szól:
-         Vájkálj csak, te varjú, vájkálj, a szememet úgyse éred!

Az ilar tanítja a fiát.
-    No fiam, most megtanítalak medvére vadászni! Fogd a kötelet, az íjat, meg hozd a kutyát, kimegyünk az erdőre. No most így megyen a medvevadászat. A medve felmászik a fára, akkor én utána mászom, és lerázom onnan a medvét. Ekkor a kutya majd odarohan a medvéhez és beleharap a tökébe, amitől a medve görcsbe rándul. Ekkor kösd össze kezét-lábát a kötéllel, és meg is van a medve! Na, érted-e fiam a vadászat mikéntjeit?
-         Édes jó apám, értem én, csak azt az egyet nem, hogy minek az íj?
-    Hát fiam az azért kell, mert ha a medve rázna le engem a fáról, akkor lődd le a kutyát!

Az öreg Selmo legkiválóbb tanítványával sétál az erdőben. A fűben alant egy nagyadag turha csillan meg. Megáll felette a bölcs Selmo, és így szól tanítványához:
-         Nézd csak, gyermekem, egy bross! Mutasd csak!
A fiú lehajol érte és felemeli, mire az fonallá nyúlik a kezében. A fiú elragadtatva bámulja a csillogó taknyot:
-         Atyám, nem is bross, nyaklánc!

Három lovag versenyez, hogy melyikük a tökösebb. Három próbát kell kiállni: először meginni egy hordócska toroni pálinkát, utána pusztakézzel megölni egy medvét, végül boldoggá tenni egy kielégíthetetlen étvágyú Ellana papnőt.
Elsőnek próbálkozik Krad lovagja, lehúzza a hordónyi pálinkát, aztán ott helyben elájul. A következő Uwel paplovagja, lehúzza a pálinkát, böffent nagyot, majd betámolyog a barlangba a medvéhez. Fertályóra múlva félholtan keveredik elő, iszonyú sebekkel. Harmadiknak a dartonita hadnagy indul neki. Lehúzza a hordó pálinkát, lekíséri egy krigli sörrel, majd bemegy a medvebarlangba, aztán kerek egy óra múlva előkerül kissé fáradtan-véresen, és így szól:
-         Nos, melyik papnőt kell megölni?

A törpe már álló nap óta vedel a sank mellett. Sokadik már a krigli, hát egyszerre csak elterül a padlón, majd sörhabot gurgulázva így szól magához:
-         Noffene, ha fel tudok állni, iszom még egyet, ha nem, akkor megyek haza! 

Két szajha beszélget a sikátorban.
-         Aztán volt-e ma már kuncsaftod?
-     Á, ne is mondd! Csak egy sima szopás, de azt is csak azért vállaltam, hogy legyen valami meleg a gyomromban!

Selmo nagyban keféli egyik kecskéjét, miközben kéjjel zokkant:
- Ej, ha még főzni is tudnál!

- Aztán azt tudod-é, miért rövid a nyaka Selmo összes disznainak?
- ?
- Hát hogy mikor az öreg hátulról makkoltatja őket, gyöngéden a fülünkbe súghassa: szeretlek!