A maremita lovagok rítusrendje szerint celebrált halotti mise nem sokban különbözik a selmovita irányzat felkentjei által bemutatott szertartástól. Ugyanakkor, a figyelmes szemlélő rögtön észreveheti, ha maremita sírkertbe tévedt. Airun al Marem fellépése óta terjedt el a dogma, miszerint az eltávozott emlékét a földön a legegyszerűbb módon kell megőriznünk, és a hivalkodás minden formája kerülendő. A maremita tanok szerint a hangsúly az Örök Körforgáson, tehát a lélek halhatatlanságán van, amely Darton ítéletének letelte után, érdemei szerint fog új testben visszakerülni az elsődleges anyagi síkra.  Ennek köszönhető, hogy a Próféta lovagjai által vigyázott temetőkben nem találkozhatunk díszes kriptákkal vagy dinasztikus mauzóleumokkal, de még a hatalmas, márványlappal fedett családi síremlékek is ritkák, az eltávozottaknak emelt szobrok pedig egyenesen példa nélkül valók. A maremiták élet- és halálelvei szerint, a porhüvely, miután a lélek eltávozott belőle, ugyan tiszteletet érdemel, de egyébiránt teljesen értéktelen, üres kagylóhéj csupán, tartalom nélküli váz, amivel hosszadalmasan foglalkozni felesleges. A tisztelet megadását a lovagtestvérek is halotti mise celebrálásával biztosítják, amely gyakorlatilag teljes mértékben megegyezik az ortodox ág követőinek szertartásával. Ugyanakkor, a mise végeztével - a külsőségekben tobzódó selmovita temetési hagyományokkal szemben - roppant egyszerű és puritán temetés következik. A legtöbb vidéken, ahol Darton fekete lovagjainak tanai ismertek és követettek, az alsóbb néprétegek körében különösen elfogadottak az új temetkezési szokások, lévén, a legtöbb szolga- vagy paraszti sorban tengődő számára anyagilag kifejezetten megterhelő volt a korábbi pyarroni temetési rend követése, annak tetemes költségvonzata miatt.

Egy átlagos maremita elveket valló közösség temetője egyszerű, benne leginkább közönséges tölgyből vagy fenyőből faragott síremlékek és fejfák jellemzőek, a kőből, márványból emelt nyughelyek ritkábbak. Az egyes sírhelyek magából a fejfából - melyen szokás feltüntetni az elhunyt nevét, apai ágú leszármazását, és a halál bekövetkeztének dátumát, az Égi Fény szerinti időszámítás szerint - és a hantból áll, melyre vidékenként más-más, de mindig egyszerű díszítés kerül. A pyarroni hagyományokkal ellentétben a maremita tanok szerint nincs szükség gigantikus koszorúkra és sírcsokrokra, ahogyan szentélynyi mennyiségű búcsúztató gyertyára sem. Mint tanítják, a lélek - Darton kegyelméből - biztosan megleli a hazavezető utat a kárpit túloldaláról is. Jellemző, hogy a közeli hozzátartozók részéről egyetlen szál színes virág, vagy a távolabbi rokonoktól és ismerősöktől egy friss lombos ág a sírra helyezett egyetlen búcsúztató gesztus. A lovagok tanításai szerint az eltávozottak emlékének ápolása fontos feladat, melynek legfontosabb eseménye a minden évben megtartandó Eltávozattak Ünnepe, de ekkor sem a búskomor, befelé forduló magatartás a megkövetelt, mint a selmovita tanok szerint.

Darton lovagjai előszeretettel járnak a sírkertekbe elmélkedni, a csend és magány a legjobb segítőtársa egy lovagnak, ha valamely fontos kérdésben, jövőjével kapcsolatban kell döntést hoznia. Imádság és meditáció színhelyének így egyaránt megfelelnek a Dartonnak szentelt temetőkertek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.