A Dartonnak szentelt épületek sosem a települések központjában találhatóak, hanem minden esetben a városon kívül, a temetőhöz csatlakoznak. A legtöbbször a temetők közepén magasodnak, zömök alakjukkal már messziről is fenyegetőek, ahogy uralkodnak a halottak kertje fölött. A legtöbb esetben az ortodox temetők nem, vagy csupán gyatra, alacsony falakkal körülkerítettek. A maremita templomok mindig a temető közepén magasodnak, és maga a kert mindig komoly védművel rendelkezik, amely nem csupán a falakból, hanem egy kapuház szerű nagyobb épületegyüttesből áll, ami nem más, mint a lovagrendnek otthonul szolgáló rendház. A temetőbe és így a templomba csak ezen keresztül lehet eljutni.

A temetők őrzése az egyik olyan ütközőpont, amiben az egyház ortodox és maremita ágazata érdemben különböző nézeteket vall. Igaz ugyan, hogy a temetők és a pihenő holtak védelme kiemelt szerepet kap mindkét esetben, de al Marem hívei azt vallják, hogy az eltávozottak nyugalmának védelme szent és komoly kötelezettség, amit kellő hatékonysággal csakis a lovagi képzésben részesültek, tehát a rend tagjai képesek ellátni. Az sem vitatható ugyan, hogy az ortodox temetők védelmét éjszakánként Darton felfegyverzett papsága biztosítja, akik nem restek segítségül hívni uruktól kapott szakrális hatalmukat sem a betolakodók elleni küzdelemben, de a maremiták úgy tartják, ez gyengeség, és a hatalom elpazarlása, hiszen a sírok védelméhez a legtöbb esetben elég a lovag karjának és kardjának ereje. Ezért az Airun és hívei által uralt területeken a temetők védelmét nappal a világi szárny lovagjai, míg éjszaka maguk a lovagtestvérek látják el.

Al Marem, az uralma alá tartozó településeken így megerősíttette a falakat és híveivel tömte meg a főbejáratot rejtő kapuházat és a csatlakozó épületegyüttest, amelyek a rend mind világi, mind egyházi szárnyának rendházául is szolgál minden esetben. A kapuház épületéhez bal felől mindig egy U-alakban hajló, egy emelet magas helyőrség tapad. Az U baloldali szára a főépület, aminek emeletén a lovagok szálláshelyéül szolgáló dormitórium, földszintjén a refektórium, a közös étkezések és társas élet színhelye, míg a pincékben magtárak, élelmiszerraktárak kaptak helyet. Az U forma középső szára az istálló, míg a harmadik ágon a kocsiszín, a kovácsműhely és a konyha helyezkedik el. Az épületek által közrefogott, mintegy 500 négyzetlábnyi terület a gyakorlóudvar, ahol a világi lovagok edzik magukat. A kapuház jobboldalán egy negyven láb magas öregtorony található, ez ad helyet a komtúrnak és helyetteseinek csakúgy, mint alsóbb szintjein a temető és a templom adminisztratív ügyeit intéző személyzetnek. A donjon pincéiben a lovagok fegyverraktárai találhatóak. Maga a kapuház barbakán rendszerű, ahol nappal Darton világi lovagjai teljesítenek őrszolgálatot, alkonyattól pirkadatig paplovagokkal megtámogatva.

A maremita lovagok rítusrendje szerint celebrált halotti mise nem sokban különbözik a selmovita irányzat felkentjei által bemutatott szertartástól. Ugyanakkor, a figyelmes szemlélő rögtön észreveheti, ha maremita sírkertbe tévedt. Airun al Marem fellépése óta terjedt el a dogma, miszerint az eltávozott emlékét a földön a legegyszerűbb módon kell megőriznünk, és a hivalkodás minden formája kerülendő. A maremita tanok szerint a hangsúly az Örök Körforgáson, tehát a lélek halhatatlanságán van, amely Darton ítéletének letelte után, érdemei szerint fog új testben visszakerülni az elsődleges anyagi síkra.  Ennek köszönhető, hogy a Próféta lovagjai által vigyázott temetőkben nem találkozhatunk díszes kriptákkal vagy dinasztikus mauzóleumokkal, de még a hatalmas, márványlappal fedett családi síremlékek is ritkák, az eltávozottaknak emelt szobrok pedig egyenesen példa nélkül valók. A maremiták élet- és halálelvei szerint, a porhüvely, miután a lélek eltávozott belőle, ugyan tiszteletet érdemel, de egyébiránt teljesen értéktelen, üres kagylóhéj csupán, tartalom nélküli váz, amivel hosszadalmasan foglalkozni felesleges. A tisztelet megadását a lovagtestvérek is halotti mise celebrálásával biztosítják, amely gyakorlatilag teljes mértékben megegyezik az ortodox ág követőinek szertartásával. Ugyanakkor, a mise végeztével - a külsőségekben tobzódó selmovita temetési hagyományokkal szemben - roppant egyszerű és puritán temetés következik. A legtöbb vidéken, ahol Darton fekete lovagjainak tanai ismertek és követettek, az alsóbb néprétegek körében különösen elfogadottak az új temetkezési szokások, lévén, a legtöbb szolga- vagy paraszti sorban tengődő számára anyagilag kifejezetten megterhelő volt a korábbi pyarroni temetési rend követése, annak tetemes költségvonzata miatt.

Egy átlagos maremita elveket valló közösség temetője egyszerű, benne leginkább közönséges tölgyből vagy fenyőből faragott síremlékek és fejfák jellemzőek, a kőből, márványból emelt nyughelyek ritkábbak. Az egyes sírhelyek magából a fejfából - melyen szokás feltüntetni az elhunyt nevét, apai ágú leszármazását, és a halál bekövetkeztének dátumát, az Égi Fény szerinti időszámítás szerint - és a hantból áll, melyre vidékenként más-más, de mindig egyszerű díszítés kerül. A pyarroni hagyományokkal ellentétben a maremita tanok szerint nincs szükség gigantikus koszorúkra és sírcsokrokra, ahogyan szentélynyi mennyiségű búcsúztató gyertyára sem. Mint tanítják, a lélek - Darton kegyelméből - biztosan megleli a hazavezető utat a kárpit túloldaláról is. Jellemző, hogy a közeli hozzátartozók részéről egyetlen szál színes virág, vagy a távolabbi rokonoktól és ismerősöktől egy friss lombos ág a sírra helyezett egyetlen búcsúztató gesztus. A lovagok tanításai szerint az eltávozottak emlékének ápolása fontos feladat, melynek legfontosabb eseménye a minden évben megtartandó Eltávozattak Ünnepe, de ekkor sem a búskomor, befelé forduló magatartás a megkövetelt, mint a selmovita tanok szerint.

Darton lovagjai előszeretettel járnak a sírkertekbe elmélkedni, a csend és magány a legjobb segítőtársa egy lovagnak, ha valamely fontos kérdésben, jövőjével kapcsolatban kell döntést hoznia. Imádság és meditáció színhelyének így egyaránt megfelelnek a Dartonnak szentelt temetőkertek.