Darton tanítása

2014.02.04. 16:11

Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.

Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.

Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.

Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.

Eredetileg: Kosztolányi Dezső Már megtanultam c. verse

Emlékezés

2013.01.31. 14:28

Halottakat
a sírban tovább ölni nem szabad.
Holttesteket
hazugsággal takarni nem lehet.

Sötét falak,
bent most van a gerinc törés alatt.
Szabad, lehet
tovább gyötörni a gyötörteket.

Telek, nyarak,
lesz ki elhullik, lesz ki megmarad.
S ha perbe kezd,
kit perzselő mészbe temettetek?

Próbáld, tagadd
a titokban felakasztottakat.
Nyarak, telek
őrzik örökre a megölteket.

Forrás: Lakatos István: In memoriam

Gyászirat

2012.02.14. 12:57

Egyszer Abdzsan al Hagmerknek jutott a megtiszteltetés, hogy Haonwellben egy csavargó költőt kísérjen a bitó árnyékába a Sikolyok havának utolsó napján, a nagy ünnepi kivégzéssorozat közepette. A vándor dalnok Abdzsan-t kérte fel a búcsúztatására, és átadott neki egy költeményt, melynek felolvasásához ragaszkodott, mielőtt megtér Darton trónusa elé. Abdzsan igencsak találónak ítélte a balladát, így rendes szertartással búcsúztatta a poétát. A kárpit túlfelére induló költő a maga zengzetes hangján olvasta fel az alább közölt verset, Darton minden hívének okulására.

 

Gyászirat,
melyet maga s társai számára szerzett a költő, mialatt fölakasztásukat várták

 

Embertestvérek, még élni tudók,
Ne tekintsetek ránk szívtelenül.
Ahogy ti most rajtunk, előbb-utóbb
Rajtatok Darton akként könyörül.
Itt függünk kötéllel nyakunk körül
Öten-hatan, s mit jókkal úgy etettünk,
Bomló és bűzlő étek lesz a testünk,
Mi meg csont, por és hamu - tréfaszóval
Ki ne gúnyolja senki bajba-estünk,
De kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ne vessetek meg, bárha volna ok,
Hogy így vesztünk hóhér kezeitül.
Emberek vagyunk, kell hát tudnotok,
Nem mindenkiben jut az ész fölül.
Ejtsetek szót, ha a mi szánk kihül,
A vádbíráknál: bármit cselekedtünk,
Adjon kegyesen módot menekednünk,
Ne mennykövével büntessen azonnal.
Meghaltunk, senki se bántsa a lelkünk,
De kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ázunk, mosódunk, ha eső csurog,
s ha nap süt, bőrünk szikkad, feketül.
Szemünkkel szarka, varju tesz csufot,
Tép szőrt szakállunk, szemöldünk közül.
Pihenésünk egy percnyi nem kerül,
A szél szerint kell erre-arra lengnünk,
Hol jobbfelé, hol balfelé peregnünk.
Gyűszűként vagyunk tele csőrnyomokkal.
Örüljön kiki, aki nincs közöttünk
És kérje Dartont, legyen irgalommal.

Ajánlás

Engedd, ó, Darton, égi fejedelmünk,
Ne kelljen mégse poklodra kerülnünk,
Ha a Döntnök számadásra szólal.
S emberfia te, ne mulass felettünk,
De kérjed Dartont, legyen irgalommal.

 

Forrás: Francois Villon azonos című versét Illyés Gyula fordította, Airas ferdítette

E balladát egy szerény képességekkel megáldott csavargó igric költötte, mikoron holmi rossz tréfa miatt egynéhány megorrolt Darton-lovagot kellett kiengesztelnie. Ennek a költeménynek köszönhető, hogy a költő megúszta rowoni látogatását egy-két farbarúgással és egy kiadós futással.

Ballada, mely hódol a mindenek fölött való Darton előtt
 

Légy csak zászlós, nagy hadvezér,
Légy csak dúsgazdag dzsad kufár,
Folyjon bár benned királyi vér,
Hódoljon neked hét határ,
Légy szörnyű, kit mindenki fél,
Vagy szép, kit mindenki kíván,
Pénz, fegyver, erő nem kímél,
Mit sem ér Darton tutaján.

Vagy játssz, mulass, dalolj, remélj,
Holnapon agyad minek jár?
Táncolj, a téltől sose félj,
Ne gondolj azzal, majd mi vár,
Jövőd, sorsod kockán tedd fel,
És légy féktelen vad vagány,
Dal, nő, ital szélben száll el,
Mit sem ér Darton tutaján.

Vagy válaszd a bűn rút sötétjét,
Kerüljön messze napsugár,
Vedd ellened forró vérét,
Könyörögjön bárhogy bár,
Rabolj, fossz ki bénát, gyengét,
Légy sátánfi, ki mit se bán,
A sok bűn ködként foszlik majd szét;
Mit sem ér Darton tutaján.

Ajánlás


Komám, légy szent, légy bár ördög,
Légy istenfélő, vagy pogány,
Kár fejed ezeken törnöd,
Mit sem ér Darton tutaján.

 

Forrás: Atlantisz; a szerző ismeretlen

A Fekete Madár

2011.03.17. 13:49

Régi harcostársam, Richelle Cordet am Riaviellor, Erigow iszákos költőfejedelme Halálfutam című ciklusában dicsőíti Darton fenségét, folytonosan kergetve a halál igazi misztériumainak megértését. Ugyanakkor, ez az ösvény minden beavatott számára rögös, hát még a kívülálló műkedvelőknek... Richelle is többször került már közel a halálvágy tagadásához, és Darton tanainak elvetéséhez. Számolatlan kupa jóféle ser, egy meszely áfonyapálinka, két irdatlan baráti pofon, és az alant közölt mű kellett hozzá, hogy visszataláljon a Halál Útját Járók körébe.

 

Az a fekete madár
 

Bűzlöttek a dühtől a férfiak,
Ittak, habár megint nem győztek,
Rám se néztek, hát ültem egyedül,
Míg a szomszédok pálinkát főztek,
Az én időm rég a távolban jár,
A kerítésen ott ül az a fekete madár.

Pojácák szavalnak kórusban,
Balga tömeg áll a szobor elé,
A költők szidják az Intelmeket,
Én meg csak bámulok visszafelé,
Lyukas a csizmám, rászáradt a sár,
Az eresz sarkán ott ül az a fekete madár.

Vigyáz rám a törvény és a pandúr,
De nekem többé nem kell a maradék,
Lehetek akárki, csak akarnom kell,
Élhetek, mehetek bárhová még,
Elhagyom a múltam, tudom, nem nagy kár,
A föld alá is követ az a fekete madár.

A kislány a tündérekkel táncol,
Gyöngyöt keres és talál az égen,
Virágot rajzol fekete kövekre,
Közben kacag, még hisz a mesében,
A barátom a mennyben trombitál,
A képről bámul le rám a fekete madár.

Tenyeremben itt reszket az idő,
Mint a zsarátnok, gyorsan elhamvad,
Szarvasok szökellnek a tűz elől,
Az apródok verik a dobokat,
Lesütöm a szemem, tudom, hogy mi vár,
Mert már megint engem néz az a fekete madár.

Otthagytam a várost, a bűzt, a bűnt,
Az erdőt járom, mint az űzött vad,
Röhög a bosszú, zászlót bont a harag,
Ma még tán a koldus is koncot kap,
Szemem a földön, a szégyen táncot jár,
A fenyőágról les rám az a fekete madár.

A színész a színpadon is hazudik,
A felcser nem tehet semmit, csak sír,
Jobb lesz talán, ott, túl a tengeren,
A testvérem búcsúlevelet ír,
Az én eszem folyton a kobzosnál jár,
Tudom, hogy őrá is les az a fekete madár.

Új isten jár most közöttünk,
A halál szülte őt, meg a félsz,
Uram, merre voltál, mikor hívtalak,
Könyörgöm, mondd meg végre, még mit kérsz?
Elhagytál engem s még Te haragszol rám?
Mondd, mondd, mit akar tőlem az a fekete madár?

 

Forrás: Hobó azonos című versét átírta Airas
Ötletgazda: Marcor Gorm, köszönet érte!

Haláltánc

2011.03.08. 15:33

Az alábbi ballada nem csupán Darton hívei körében közismert, de Ynev szerte mindenhol szavalják, hol a pyarroni pantheon hitét vallják. A szerző állítólag a világcsavargó kalandozó bárd, Tier Nan Gorduin. 

 

A Haláltánc-ballada

 


Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
az Igram forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
"Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!" ... S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint a porszemet.
- Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

Kyr ablakában sírt az Orvos:
"Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?"
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
"Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar."
- Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rőt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta őt:
... "Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugrálunk bakot."
"Jövök már!" - szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a Halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
- Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

 Repedt tükrénél ült a Céda:
"Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregből senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény..."
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
"Hopp, Sára, hopp, gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!"
- Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

Éjjel borult a háztetőkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midőn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: "Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincset elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem."
- Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: "ne még, ne még",
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, kyr ívét,
"engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát" -
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
- Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

 Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
"Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig."
"Nem fejted" - szólt a hang - "nem fejted"
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
"Aludni mégy most, mint a többiek."
- A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

Pestis-csengőkkel jött a dögvész,
s a Krad szentegyház előtt
télvég vasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
"Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk, nagyúr! Csengőm csörög -
légy pápa, vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek,
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn - én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!"
- Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
Bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm, egyet tégy nekem:ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
bíráid végtelen hatalmával
irgalmazz nékünk, Darton Herceg!


Forrás: Faludy György nyomán átírta Airas

Darton pokla

2011.03.06. 16:18

A hívek legtöbbjének vajmi kevés fogalma van - honnan is lehetne, ha a szemforgató pyarroniak szándékosan félrevezetik őket - arról, mi is várja őket a Túlvilágon. Richelle Cordet am Riaviellor, Erigow szökött költőfejedelme azonban tagja azon keveseknek, akik ismerik és értik az igazságot. Alábbi műve a Halálfutam című ciklusban látott napvilágot, és amelyben Darton poklának mibenlétéről énekel.


Rettegve tiszteld! 

 

Eljő majd a nap, s többet nem sóhajtasz,
Darton trónja előtt halkan fejet hajtasz,
Ha bűntelen a lelked, nyugovóra tér,
De ha vétked számos, az Atya elítél. 

Poklában rothadsz el, hol félelem gyötör,
Tiltakozz bárhogy, a semmi rád települ,
Addig kínoz majd a végenincs fájdalom,
Míg halálért üvöltesz – hiába, te barom!

Nem félted az Őrzőt, most hatalma lesújt,
Pánikban vergődve löknéd le a súlyt,
De minden mozdulattal nehezebb a teher,
Ráébredvén, lelked összetörten hever.

Reszketve szenvedsz, s a vágy csak egy célt talál,
Bárcsak elérne az üdvözítő halál!
De meghalni nem tudsz, lelked elkárhozott,
Élvezd hát a poklot, Líthas, Darton hozott!

 

Liturgikus szövegek

2011.02.21. 09:39

Az első, egyszerű áldozati fohászt maga a Próféta szerezte, míg az utóbbi litánia Richelle Cordet am Riaviellor, dartonita mesterdalnok munkája.

 

Áldozati Fohász

  

Te, aki az éjben a sírok között jársz,
Örülsz a kutya ugatásának,
És a kiontott vérnek,
Ezerarcú hold,
Ó Darton,
Fogadd kegyesen áldozatomat!

 

A csontok litániája (Darton Harmadik Krédója) 

 

Hiszem a halál ezer arcát.
Hiszem az élet örök harcát.
Hiszem a csontot, a velőt s a vért,
Hiszem a mérget, küzdök hitemért. 
Hiszem a tőrt és hiszem a kart,
Hiszem, hogy mindig van másik part.
Hiszem a véget, a bukást, a múltat,
Hiszem, hogy egyszer minden elmúlhat.
Hiszem a lángot, és hiszem a fényt,
Hiszem a Tükröt s az örök erényt,
Hiszem az Urat és hiszem a Szentet,
Hiszem a Shandin egyszer megmenthet.
Hiszem a pallost, a bárdot és a fegyvert,
Hiszem a hittel öldöklő embert.
Hiszem a koporsót és hiszem a temetőt,
Hiszem az örökkön újat teremetőt,
Hiszem a varjat és hiszem a szárnyat,
Hiszem a sötétben megnyúló árnyat,
Hiszem a hatalmat s Darton Igazát,
Hiszem a Holtak Világi Vigaszát,
Hiszem az erőt, a merészt és a bátrat,
Hiszem a halál csak gyáváknak árthat.
Hiszem az élet örök harcát,
Hiszem a halál ezer arcát.

Könyörgés Dartonhoz

2011.02.09. 11:38

Becsülve tisztelt rendtársunk, Kragat Garon - a regula felvétele előtt maga is szántóvető - szerzette az alábbi könyörgést, melyet Darton lovagjai előszeretettel tanítanak a tudatlan póroknak, kik egyszerű elmék lévén, ekként fogadják szívükbe leginkább Darton imádatát.

 

Könyörgés Dartonhoz

 

Darton, Setét Urunk, hatalmas léptű,
te, ki sűrű éjszakánkban
föl-le jársz –
Darton, a szülő asszony kínján könyörülj meg!
Ó, te kemény, kevély dühöngő –

Darton, a szülő asszony kínján könyörülj meg!
Kiáltásait eszedbe véssed,
csukló jajszavát szívedbe zárjad –
Darton, a szülő asszony kínján könyörülj meg!
Karámunkba is, jaj, be ne törjél:
az elsőborjas, széptőgyű tehénkét,
s a kormosnyakú, fiatal bikát
el ne ragadjad!
Az összedugott fejjel hűsölő,
bégető birkanyájat is kíméld:
a göndörgyapjas, kajlaszarvú kost
s a hízó jerkét, a gömbölyödőt,
ne szakítsd ki!
Urunk, a sörivóházat is kerüld el:
az öreg alól, ki pohara mellett
bóbiskol ott,
a széket ki ne rántsd!
A tanácskozó terembe se lépj:
az ősz hajú, bölcs igazságtevőt
a vének gyülekezetéből
ki ne tépjed!
Kérünk, Urunk, a játékok helyére,
hol kicsiny gyermekeink föl-le futnak,
lesből, jaj, le ne csapjál!
Urunk, ahol citera húrja peng,
messze kerüld el az olyan helyet:
az ifjút, ki könyökére dőlve
dúdol, míg a citerára figyel,
az ifjút ne tépd ki!
Ó, Urunk, aprómarháinkat is kíméld
és kecskéinket és öszvéreinket
és kutyáinkat: a kedves házőrzőt,
míg árnyékos udvarunkon pihen,
ne dobáld meg gonosz görönggyel!
S az öreg szolgát, aki csöndesen
tesz-vesz a jószág körül, szöszmötöl,
s dünnyög közben, maga se tudja mit –
ó Urunk, ezt a derék öreget      
ne lökd a porba, nyújtsd még egy kicsit
végéhez közelítő életét!

 

Forrás: Gilgames - agyagtáblák üzenete nyomán