A Halva Született Ikrek

2012.03.07. 11:39

A selmovita vallástörténészek sok mindent vélnek tudni Darton birodalmáról, a Shandinról, de valójában vajmi kevés esetben helytállóak a feltételezéseik. A maremita szárny, és különösen maga a nagymester tudása, azonban meglehetősen részletes és mély ezekben a kérdésekben is, hiszen forrása a legautentikusabb, ami csak elképzelhető. Maga Darton ismertette meg síkját Airunnal, aki aztán nem késlekedett titkaiba avatni leghűségesebb tanítványait. (Az ortodox és a maremita szárny ellenségeskedését alapvetően meghatározza ez a feszültség, minthogy a selmoviták valóban hosszú évszázadok óta képviselik Dartont és akaratát, amihez viszonyítva a lovagok csupán gyermekéveikben járnak, mégis a Próféta személyében részletesebb és megalapozottabb tudást és bizalmat kaptak uruktól, mint a komoly hagyományokkal rendelkező ortodoxia összességében.)

Az egyik olyan kérdéskör, amely állandó vita és találgatások tárgya, a Shandin urainak és szolgáinak természetét és hierarchiáját vizsgálja. Darton papjainak zöme a Selmo féle Legendárium tanításai alapján képzeli el és értelmezi magát a Shandint és annak lakóit is. Ők azt vallják, hogy a Shandin két ura Ryrran és Lyllan, a Dartonnak fogadott testvérével, Noirral való nászából származó, halva született ikerpár. Őket csonka isteneknek ismerik, akiket apjuk kitaszított és száműzött a Shandinra, hogy ott uralkodjanak. Az ortodox hagyomány a Döntnökökkel azonosítja őket.

A maremita ág világosabban látja a tényleges helyzetet. Darton valójában szövetséget kötött a régi Noir istenséggel, de paktumuk nem egybekelésről szólt, hanem két ősöreg, nagyhatalmú démonherceg legyőzésére kovácsolta egységbe őket. A Rhyrr’ian és Lhyll’ian néven ismert ötödkori hercegek, a valaha az Árnyakban Lakozók néven ismert démonklán vezérei, céljuk az álmok és a halál határainak egybemosása volt, amivel felszámolták volna a ma Dartonként és Noirként tisztelt entitások hatalmát. Az ikrek és az Árnyakban Lakozók egyesített seregei elbánhattak volna Dartonnal és Noirral is, ha egyesével támadnak rájuk, a Megtévesztés Atyjaként rettegett Rhyrr’ian herceg és a Vérző Szajhaként ismert Lhyll’ian hercegnő vérfertőző párosa félelmetes egységet alkotott. Az egyezség segítségével azonban mindkét démonfejedelem legyőzetett, és arra kárhoztattak, hogy egész családjukkal Dartonnak szolgáljanak az idők végezetéig. A halva született kifejezés eredete pedig az, hogy a két démon halála után Darton és Noir a saját jegyével illette őket, és így már szolgasorba alázva, megtörve keltek új életre. Érthető tehát, hogy a két „istenség” miért nem volt soha a pyarroni pantheon tagja. Darton rendeléséből valóban a Shandinon teljesítenek szolgálatot, és bizonyos értelemben tényleg az Alvilág Urait tisztelhetjük bennük, hiszen ők voltak az első Döntnökök, mostanra pedig ennek a testületnek a vezetőiként tevékenykednek. Amennyiben Darton úgy dönt, hogy beavatkozik valamely hívének sorsába, és felülbírálja a Döntnökök ítéletét, mindig rajtuk keresztül nyilvánítja ki akaratát. Ha a lélek számára kedvező döntést hozott, akkor ezt mindig Ryrran közbenjárásával teszi, ha a pedig büntetését akarja tolmácsoltatni, ezt Lyllan intézi neki. Darton szintén uralama alá hajtotta, megzabolázta és bebörtönözte, bár uraikkal szemben meg nem törte az ikrek által vezetett démonok seregét, az Árnyakban Lakozókat. Még a legmagasabb rangú maremita papok közül is csak kevesen tudják, hogy a démonok legtöbbjét valamely főtemplom (Rowon, Dovor és Erion) oltárához láncolva tartják fogva, mind a mai napig.

Összefoglalásként megállapítható, hogy Darton birodalmában számos olyan entitás található, akinek pontos szerepe, de gyakran még az alakja is kérdéses az embernem képviselői előtt. Annyi biztosan tudható, hogy Darton papjai, amennyiben életükben megszállottan szolgálták a rend és igazság ügyét, Ítészekként térhetnek új, fél-életre, majd Darton kegyéből felvételt nyerhetnek a Döntnökök soraiba. A Döntnökök testülete közvetíti Darton akaratát a Shandinra szállt lelkeknek, az ő uraik pedig az egykori démonhercegek, Ryrran és Lyllan, akiket Halva Született Ikrekként ismer az ortodox hagyomány. Darton állandó kísérői a Sikolyok, a Kacaj és a Csend Ura, akik pontos mibenlétéről szinte semmi sem tudható, de még így is több mint a Darton akaratát az elsődleges anyagi síkon közvetítő, tapasztalt papjai hívására manifesztálódó küldöttekről, a Sötét Angyalról, a Bosszúállóról és a Halálhozóról.

A Kegyeltek Csarnoka

2011.10.12. 12:20

Az alábbi tanítások szélesebb körben ismertek Darton lovagjai között, mint a köznyelv által pokolnak nevezett síkzárvány misztériumai. A Kegyeltek Csarnoka a Shandin része, melyet a pyarronita teológusok - el nem hanyagolható csúsztatással élve - az Istenek Völgyével azonosítanak, ahová a pyarroni nagyok maguk mellé emelik életük végeztén az arra érdemes, hozzájuk hű kegyelteket.


A Kegyeltek Csarnokába azok a hívők kerülhetnek, akik életük során fennen vallották és elismerték Darton tiszteletét, még akkor is, ha maguk más istenségnek hódoltak. A Döntnökök ítélete szerint, egyfajta jutalomban részesül az, akinek lelkét a jogar intésével a Nagycsarnok felé irányítják.


Darton lovagjai prédikációikban előszeretettel emlegetik a Kegyeltek Csarnokát, ahol az arra érdemesek Darton asztalánál mulatozva tölthetik idejüket, felfoghatatlan örömekben részeltetve. A túlvilági lét szépségeinek ecsetelése felöleli mindazt a tudást, amit csak halandó ismerhet a Kegyeltek Csarnokának jellemzőiből, így általában nem más, mint a Csarnok mindig eltérő részletességgel történő bemutatása.


Az alábbiakban Angus Magonor hadnagy egyik prédikációját olvashatjuk, melyet a 14. zászlóháborúban, a vinali ütközet után rögtönzött a sebesült erigowi lovagoknak, és melyet a szintén jelenlévő Richelle Cordet jegyzett le az utókor számára.      

 

„…Ugyan már, marhák! Mit bőgtök, mint barmok a tagló alatt? Nem kell úgy keseregni! Minél jobban fáj a seb, annál vékonyabb a fonál, mi ide béklyóz! Mindjárt vége! Mindjárt véget ér! Darton már széles mosollyal várja a bátrakat! Mind bátrak vagytok! Ne bőgjetek hát! Kicsit még éget a kín, gyötör a fájdalom, de elszáll az hamar, és odaát a Hallgatag Úr szolgái már néktek terítenek a Nagycsarnokban! Ott nem lesz ám rossz dolgotok! Kerül bor és sör hordószám, és illatos sültek rogyásig! Örökkön süt a nap, és a levegőt olyan fenséges dallamok színezik, hogy olyan igric még nem született, ki annál szebbet tudna dallani! De akad karcos pálinka és friss forrásvíz is, ürücomb sáfrányszószban, roppanó héjú fehérkenyér, és oly bájos lyányzók törlik le szátokról a gazdagon csurgó zsírt, hogy szemetek is könnybe lábad a gyönyörűségtől! Ott aztán nem fáj semmi! Nem marad seb! Mindenki ép és egész, ereje teljében, lelke is erős, nem ismer semmi vészt! A legjobb harcostársad is melletted vedel, a testvérek kedélyére nem lehet panasz! Van néhány ismeretlen cimbora is, mégis érzed, tudod, hogy egy vérből származtok mindannyian! A hosszú asztal legvégén tornyosuló lovagot nem látod rendesen, messze is van, homályos is a kép, mégis tudod, itt ő parancsol, itt az ő vendége vagy! Aztán miközben édes mámor környékez már, és a tréfák egymást szorosan követve, könnyedén reppennek fel az ajkakról, egy szemvillanásnyi időre, mintha tisztulni látszana a vendéglátó képe, és szívedben életed legboldogabb érzési élednek újjá, mikor rájössz, az a fekete alak rád mosolyog, és a te üdvözlésedre emeli kupáját!...”       

A varjúszárny  

Darton legfőbb, szent szimbóluma legfeljebb férfitenyér méretű. Mindenkor fémből, leggyakrabban acélból készítik, sötét bevonattal látják el, majd felerészben vörösréz, felerészben ezüst körlapra (a két hold szimbóluma) erősítik, ahonnét azonban könnyen eltávolítható. A „tollak” végét a lovagok és paplovagok – Airun al Marem próféta útmutatása alapján – borotvaélesre köszörülik; ilyen fegyverrel ellenség életét kioltani igazi hőstett, Dartonnak tetsző cselekedet.

A nyitott kapu

A Shandin bejáratának szimbóluma, a kétirányú átjárhatóság megjelenítője. A Shandin, Darton saját síkja, a lelkek hona, a megmérettetés színtere. Éppúgy része a Pokol, mint a Kegyeltek Csarnoka, ahol az arra érdemesek Darton asztala mellett várakozhatnak következő életük eljövetelére. A nyitott kapu szimbolizálja az élet végét és a halál kezdetét.

A döntnöki jogar

A végső megmérettetés szimbóluma. A Shandin ítélőbírái, a Döntnökök vizsgálják meg az eltávozattak lelkét, és hoznak döntést annak további sorsa felől. A bírák hatalmának klasszikus jelképe a jogar, ennek intésével adják tudtára a jelöltnek, milyen sors vár reá a köztes létben.

A máglya

A földi test nyűgétől való megszabadulás és a megtisztulás szimbóluma. A Shandinon lobogó, emésztő fekete lángok akkor perzselik „tisztára” a lelket, mikor a lélek Darton síkjára lép, és a Döntnökök elé járul, felfedve mindenik bűnét és jótéteményét, mit életében elkövetett.

A fejfa

A végső béke és megnyugvás szimbóluma. Alkalmazása kultúrkörönként változik, a temetkezési szokások tükrében: ahol a hamvasztás a gyakoribb eljárás, ott szerepét mindig a Máglya veszi át. A Dartonita szimbolikában mégis mindkettő helyet kap, lévén, hogy Darton felkentjei is a szükség és az igények függvényében alkalmazzák a búcsúztató szertartásokat.

A hullámsír

A pokolbeli szenvedés szimbóluma, melynek értelmezését csak a belső kör beavatottjai ismerik, akik tisztában vannak Darton poklának jellemzőivel. Hajós és tengerjáró népek körében, értelemszerűen, a legkedveltebb Dartonita szimbólum.

Az örvény-kör

Az Örök Körforgás és a halhatatlan lélek szimbóluma. Az örvény szimbólum az újjászületés magasabb vagy alacsonyabb szintjeinek esetlegességét, a kör forma a végtelenséget szimbolizálja.

A nyitott tenyér

Darton kegyelmének, az oltalmazó hatalomnak a szimbóluma. „Darton kegyes!” – tartja a mondás, s ennek előcitálásakor, a gesztusnyelvben, mindig a szív fölé helyezett nyitott tenyér kíséri a fohászt.

Az ököl

Darton kemény ítéleteinek, a büntető hatalomnak a szimbóluma. „Darton lesújt rád!” – tartja a mondás, s ennek előcitálásakor, a gesztusnyelvben, mindig a szív fölé helyezett ököl kíséri a fohászt. Darton paplovagjai körében általános üdvözlési formává nőtte ki magát, s valóban, csak a beavatottak képesek megkülönböztetni az Ököl szimbólum gesztusnyelvi megjelenését a hagyományos, oligarchikus köszöntési formától.