Lovag vagyok

2012.04.02. 16:03

Én lovag vagyok. Dartont szolgálom. Fegyverrel és igével. Ő a leghatalmasabb úr. Aki jogot szerzett az életre, az kötelezettséget is a halálra. Minden élő vége egy. Az élet rövid. A halál hosszú. A lélek örök. Kinek több idő jut, kinek kevesebb. Sosem vitattam.

Dolgom van a világon. Szolgálok. Dartont. És a Prófétát. Csendben figyelem az életet. És a halált. Bátorítást adok. Ha az kell. Halált, ha az. A cél a birodalom. A felkészülés. Felkészítelek. A megértés kulcs. Egyszer biztosan eljön. De nem mindenkiért. Az igazak felemeltetnek. Közöttük leszek.

Hiszem a halál fenségét. Az egyetlen célt. Az élet csak eszköz. És út. Mindannyian hozzá tartunk. Mindenki részese lehet. Ha megérti. Ha kérdik, elmondom. Nem vitázom. Nem térítek. Kinyilatkoztatom. Ahogy a Próféta. Nem kell hinni benne. Akkor hinni fogsz, ha előtte állsz. Nem kell bízni benne. Úgyis biztos. Elkerülhetetlen. A végső válasz. Minden kérdésre. Kérdezz bátran. Ő felel. Ha nem hallod, engem kérdezz. Azt hallod majd. Talán érted is. Ez a dolgom. Megmutatni. Szóval és fegyverrel. Értsd meg és tiszteld. Ne engem. Őt. Ha nem, én sem teszem. Ezért a fegyver. Lesújt. Mint az Ököl. Ha figyelsz, felemel. Mint a Tenyér. Kettősség mindenben. Csak egy dolog biztos. Odaérsz. Egyszer biztosan. Addig szemlélődj. Tanulj. Hallgass. Ne rettegj. Készülj. Vár rád. Türelem.

Tudom, hogy szeret. Másként. De mindenkit. Igazsága tény. És a legvégső. Védelmez. Biztat. Ezért jó élni. Nincs kétség. Ő a végzet. Megítéltetsz. Nincs hová rejtőzz. Nincs, mit elrejthetsz. Látni fog. Ahogy soha senki. Pőrén. Mindent. Téged. Teljesen. Döntése végzés. Érted szól. Hozzád szól. Akkor megérted, miért. Ott nincs csalódás. Tudni fogod. Megillet, ami megillet.

Szolgálj te is. Ne engem. Őt. Előre nézz. Sosem hátra. Meglátod majd. Legvégül. Ha figyelsz, tán korábban is. Ez nem tréfa. Ő sem tréfál. Azt értenéd. Értened kell. A tréfa csak szó. A hívás ige. Nevess bátran. Nincs miért sírj. Nevess vele. Az ostobákon. Magadon is. Akkor érzed. Akkor érted.

Én már tudom. Te már tudod. Indulhatsz. Kész vagy.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kis Atis 2012.04.30. 08:59:25

Szia Airas!

"rég" óta nem volt új bejegyzés.
Mikor lesz?már várom!nem számonkérés a szándékom:-)

Airas Thanator 2012.04.30. 10:30:46

@kis Atis: Üdv!

Valóban túl nagy a csend, épp mint egy erősen őrzött dartonita sírkertben. A csend persze csak látszólagos. A háttérben komoly készülődés zajlik, meglévő anyagok bővülnek és újak születnek.

Hamarosan várható cikk a dartonita papokról és lovagokról (tartozzanak is bármely szárnyhoz), szépül a templom is, amelyhez a beígért 3D-s modellen kívül, egy új nézőpontú cikksorozat érkezik hamarosan, és várható egy értekezés-bemutató a rendházak mibenlétéről, működéséről is.

Türelem. A büszkék nem érik meg a bosszú idejét. Darton irgalmazzon nekik.

Morgan Rinzler 2012.05.04. 11:48:29

Darton csendben jön, észrevétlenül. Nem követi fényes kíséret, nem harsognak fanfárok az érkezésekor. Őt magát sem látod különösnek vagy figyelemre méltónak, és csak a legbölcsebbek ismerik fel őt. A végső próbatétel mégiscsak ez. Az arca fáradt, hideg és nyugodt, mint a szárazföldet évtizede nem látott hajósoké, de a keze kérges, csontos, meleg és száraz. Nem visel rangjelzést, csak az utazók hosszú, kopottas kabátját. Darton minden teremtménnyel kedves, majdnemhogy előzékeny és halk szavú, kedveli a gonoszokat és a jókat egyaránt, de valójában mélységesen közönyös, szeszélyes és kiismerhetetlen. Nem védelmez, nem ad útmutatást, nem vitatkozik és nem mond ellent, felesleges, hiszen vele szemben úgysem lehet igazad. Nem hozzád szól, csak szól; hogy meghallod-e, számára közömbös. Nem szolgái és követői vannak, hanem társai. A Birodalom az övé, mint a test, mint a lélegzet, mint az élő lélek. Az őrszemek, akik a Birodalom határvidékét járják, nem alattvalói, hanem testvérei; a szürke ebek, amik a nyomában járnak, saját húsa és vére.

Egy napon – nem valamiféle jelentőségteljes és nevezetes napon, hanem egyikén a legszürkébb és legjellegtelenebb hétköznapoknak, és nem az éjszaka titkokat feltáró óráiban, hanem amikor még magasan áll a nap, és a percek múlása munkás, fáradságos és fullasztóan poros – Darton meglátogat. Nem kopogtat, nem lép be, nem érkezik meg, csak ott van. Kinyitsz egy jól ismert ajtót, és ő néz veled szembe, fáradt, szomorkás mosollyal, és azt kérdi: „miért űzted el azokat, akiket küldtem hozzád?” Nem törődik vele, felismerted-e vagy sem. Számára ez teljesen érdektelen, hiszen pontosan tudja, hogy nincs semmi mondanivalód. Mindent elmondtál már az évek során, szavak nélkül. Az arcodba néz, és halkan, szelíden azt mondja: „Sötétben tévelygő, szánalmas árnyék, ki vakon és ostobán elárultad az enyéimet, és láncot kovácsoltál önnön félelmedből... kíváncsi vagy, milyen a halál?”