3644: A Pyarroni Államszövetség területén, Marem városában megszületett Airun, ősi nemesi család sarjaként.

3663: Airun al Maremet Darton papjává szentelték, már ekkor köztudott volt róla, hogy rendhagyó módon értelmezi Darton tanításait, és karizmatikus egyénisége miatt már ekkor követőket szerzett elképzeléseinek.

3675: Alex con Arvioni és Airun al Marem egy kalandozó csapattal járta a Délvidéket, de a Dúlás küzdelmeiben nem álltak egyik oldal mellé sem.

Airun egy tábortűz mellett töltött éjszakán, álmában Darton kinyilatkoztatásában részesült, aki arra bátorította, alapítsa meg Darton paplovagi rendjét saját tanai szerint. Az istenség a szövetségüket egy szent pallossal pecsételte meg, amely a tűz hamvaiból meredt az ébredező társaságra. Egyedül Airun tudta kihúzni és csak Alex állt mellé. A csapat többi tagja magának követelte az ereklyét, így Darton első paplovagjai máris lelkeket terelhettek istenük síkjára.

3676: A két bajtárs az Erioni Ötök tagja lett, hogy megszerezzék Amhe-Ramun fegyverzetét, ekkor kalandoztak először együtt Alyr Arkhonnal, a félelf nekromantával, aki beavatásáig két évtizedet, majd azután újabb két évtizedet töltött a Szarvtoronyban, a Necrográfia tanulmányozásával, és ekkor már három esztendeje a Dorani Nagytanács tagjaként tevékenykedett. Alexet a bosszú, Airunt a szerzés, míg Alyrt a pusztítás vágya hajtotta. Küldetésük elbukott, és Airun is meghalt az Ötök két tagjával együtt, de Darton kegyelméből Airun új életre kelt. Alyr látva az isteni csodát, hitet tett a Hallgatag Úr ynevi birodalmának megalapítása mellett.

3677: A Szentháromság az al Marem család egyik Edorltól keletre fekvő érdekeltségébe, a Tomúda da Sharmu északi nyúlványain fekvő Dovorba utazott, és megnyerte ügyének már a 3660-as évek óta az al Marem-klán érdekszférájába tartozó város vezetését. Megalapították a Maremita Lovagrend első rendházát és sziklatemplomát. Airun a lefektetett alapkövek között Darton főpapjává és ynevi helytartójává kiáltotta ki magát. A tanításait már régóta ismerő paptársai közül ekkor többeket fogadott a rendbe, hogy paplovaggá váljanak. Barátja, az északi nekromanta ekkor ajándékozta meg a saját kezűleg készített mágikus fejpánttal, melyen a Shandin urainak és a hatalom kilenc szakrális szimbólumának vésete látható.

Alex délen maradt, hogy felügyelje az építkezést, és újdonsült rendtársaival terjessze az új hitet, melyhez a Dúlás forgatagában sokan csatlakoztak, jellemzően olyanok, akik csalódtak a pyarroni eszmében, köztük sokan Darton-papjai közül is.

Airun és Alyr északnak vette az irányt, a sok kaland közepette Airun nem szalajtott el egy alkalmat sem a térítése, így Doranba érve több vidéken vetette el az új hit magvait, így többen csatlakoztak északi térítő munkájához.

3677-3681: Airun és paplovagjai az Északi Szövetség államaiban terjesztették Darton igaz tanítását. Erősséget nem sikerült alapítaniuk, de hírük bejárta egész északot. Airun egy közös küldetés alatt jó barátságot kötött Eligorral, Eren Kék Hercegével, hitvitát folytatott az ortodox ág raveeni Darton érsekével, és az északi főinkvizítor áskálódásaival is sikerrel szállt szembe.

Ebből az időből ered a legenda, miszerint Airun al Marem – Yneven egyetlenként – mosolyogva sétált végig az Északi Szövetség leghosszabb hídján, a Dwyll Unió területén álló Fekete Mérföldön. Az Armagass ártere fölött, Elharesse városánál feszülő hídról elterjedt, hogy oly mértékű reménytelenséget és kétségbeesést sugárzik magából, ami számtalan elcsapott papnak és megcsúfolt szeretőnek jelentette már az utolsó lökést az öngyilkossághoz vezető úton.

3679: Alyr, miután elsimított nem egy konfliktust, amit Airun és heves természetű követői robbantottak ki, titokzatos okok miatt Calowynra távozott (11 évre).

3681-3683: Airun és hívei már Abaszisz földjén végezték áldásos munkájukat, de az Ifint is megjárt Próféta rendjét nem kezelik külön az ortodox ág követőitől, az továbbra is a Fogadalmas egyházi státusszal rendelkezik.

3684: Airunék visszatértek az ígéretesebb Délvidékre, ahol már több erősségük is hirdette Darton főségét. Ez évben alapította meg a később nagy hírnevet szerzett Fekete Gyűrű rendházat, a Salumion bércei között.

3685: Az újra regnáló Pyarroni Papi Szék első rendelkezései között nyilvánította eretnekké a maremita irányzatot és sújtotta egyházi átokkal Airun al Maremet.

Airun és Alex szent háborút hirdetett Pyarron ellen, paplovagjaik egyként álltak melléjük és kisebb seregekbe gyűlve okoztak érzékeny veszteségeket az Államszövetségnek. Alex ekkor kezdte el viselni hírhedt, feketére edzett, abbitacél maszkját.

3686: Alex csapatai élén bevette Prasense, a teraszos szerkesztéssel épült Függőkert barlangerődjét, és ehelyütt alapította meg a paplovagrend világi szárnyát, melynek központjává is tette azt. A rendház a Gyűrűhegység északkeleti nyúlványának és a Sheralan legdélibb, legvénebb röghegyeinek találkozásánál található. A Függőkert nevet a hegy különös fennsíkjai miatt kapta: valami ismeretlen erő úgy formálta meg a kőrengeteget, hogy a hatalmas, táblaszerű fennsíkok lépcsőszerű képződményt alkossanak.

3687: Airun kártyán nyert birtokot és jogot az építkezésre Erion Palotanegyedében Viniel hercegtől, és Alexszel le is fektették a Fekete Torony rendház alapjait.

Az év további részében zajló, Pyarron elleni harcok részeként Airun ismét elvesztette az életét, majd megtette köteles beszámolóját istenének, aki elkötelezettségét látva másodjára is visszahozta az életbe.

3688: A shadoni Feketerend kihasználva a maremiták távollétét lerohanta Dovort. Egy idős Darton-pap fohászaira a Bosszúálló jelent meg és nyert időt a felmentő sereg érkezéséig. Airun több mint ezer paplovagja élén érkezett, és emlékezetes csatát nyert a Feketerend lovagjai ellen. Ekkor állt össze a később rettegetté vált maremita lovagsereg stratégiája.

3690: Alyr stílusosan a Sötét Együttálláskor tért vissza a kontinensre, és saját, kifürkészhetetlen útját járva Gro-Ugonban tevékenykedett Orwella hívei ellen.

Airun nem ért el átütő sikert Pyarron ellen, így elfogadta az Északi Szövetség titkosszolgálatának burkolt meghívását a Rowoni Hercegség megdöntésére. Tárgyalt az Északi Városállamokban összeállt koalícióval, és rövidesen csatlakozott hozzá Alyr is.

3691: A maremiták szövetségeseikkel karöltve átvették a hatalmat a Hercegségben és elűzték III. Zorkast, a Hatodik Fekete Lobogó hordozóját. A maremiták rendházat alapítottak Rowonban és megkezdték a főtemplom építését.

Airun visszatért Dovorba, hogy tovább igazgassa a Délvidék ügyeit, hisz Új-Pyarron végképp stabilizálta hatalmát, Shadonban meghalt a király, és Alexet pár kósza hír hallatára újra elöntötte az Amhe-Ramun elleni gyűlölet. Alyron erőt vett az elkeseredettség, így fülei süketek maradtak az északon ébredező konfliktusokra, Doranban ismét a Szarvtorony magányába zárkózott.

Airun lehiggadásképp északra küldte Alexet, de sok időt nem tölthetett a rowoni építkezések felügyeletével, mert Alyr halálhírére Doranba ment, ahol részt vett a temetésen, majd visszatért délre. Ezt a lehetőséget használta ki III. Zorkast, aki toroni pénzen újjászervezte seregét, és Dhakul kán keleti barbár hordáinak hathatós támogatásával lerohanta és visszavette Rowont. A védekező harcot folytató maremiták hősi halált haltak.

Airun a hírek hallatán feladatul adta Alexnek, hogy kürtöljön össze egy sereget Rowon visszafoglalására, aztán Doranba utazott és kiszólította sírjából Alyrt, majd együtt nyugatnak indultak. III. Zorkast a Getharr toroni magitor által irányított amund szobordémont küldte utánuk. A kaland során Airun feláldozta életét, majd Darton kegyelméből ismét feltámadt (immár harmadszorra is), és csodatételével megnyerte a nyomukban loholó orkfajzatok, a Vérfakasztók törzsének támogatását. Végül legyőzték a szobordémont, és a Vérfakasztók mellett a többi Doardon-hegységbéli ork törzs is csatlakozott Darton ügyéhez, több mint tízezer fősre duzzasztva egyesült törzsüket, a Hallgatagokét, akik Darton Szent Tüzében születtek újjá immár, mint lélekkel is rendelkező fehér orkok.

Alex hatalmas, közel 3000 fős lovagsereget toborozott délen és elindultak északnak.

3692: Airun és Alex egyesítették erőiket, és fogadott testvérüknek, Alyr Arkhonnak tett ígéretüknek megfelelően, a 14. Zászlóháború csatáiban az Északi Szövetség mellett foglaltak állást.

A Davalon előtti, Sagrahas mezei csatában, Rosanna de Lamar, a kilencedik Vörös Hadúr seregeinek megérkeztekor végleg a Szövetség oldalára álltak, és segítségükkel megfordították a csata menetét. Lovagságuk először aratott győzelmet a Toroni Vihargárda egységei felett, a fehér orkok pedig gro-ugoni fajtársaik ellen bizonyították rátermettségüket. Barlangi Szent Jakhúl, ígéretéhez híven, a fehér orkokból szervezett első assente élén harcolt, jelenlétével is erőt öntve a fáradó nehézgyalogosokba. Davalonban közben Alyr megvívta párbaját Wolkum Naizerd, a Szem ellen, de csak legyengíteni tudta, mielőtt az a menekülés mellett döntött.

3693: A maremiták a Daibol-hegység vonulatai között, a Nelhac folyó gázlójánál csaptak össze a több sabbúli és lakhassyni légióból álló sereggel. Szent Jakhúl útmutatásával a fehér orkok javukra tudták fordítani a terepviszonyok adottságait, és Sellion Frandon, a később Irgalmazó néven elhíresült újkori, maremita szent is ekkor hajtotta végre hírhedt haditettét.

3694: Főként gerillaharcokkal telt a maremiták ezen éve a háborúban, amiben leginkább az ősi ösztöneikre támaszkodó fehér orkok jeleskedtek a hegység bércei között, míg a lovagsereg pedig le-lecsapott a Vinali-medencében vonuló utánpótlás-egységekre.

3695: Nagy haditettel kezdték az évet, amikor a Zara-hágótól, az erigowi és haonwelli seregek által, visszavonulásra kényszerített pidera-shíni és lakhassyni légiókból álló sereg útját elvágták a délről masírozó toroni főseregek felé. Így a Watusi-síkon a két sereg közé szorult légióknak esélyük sem volt a győzelemre.

A Vinali-tónál zajlott csatában az északiakkal egyesült sereg csatlakozott a Gashín menti csatában győztes (a rhíni és gedaga-yggyri légiókat elpusztító) ereni és gianagi csapatokhoz, de a sereg a visszavonuló Karnelian falanxszal lett teljes, és persze az újfent csatlakozó Alyrral és a dorani adeptusokkal. A többhetes öldöklő csata forgatagában ismét megjelent Jakhúl, sőt, ezúttal Darton egyik küldötte, a Sötét Angyal is. A maremiták újfent a Vihargárdával szemben tűntek ki, és a Sápadt Légiók Csontgárdájának teknősös lobogóját is ők emelhették a magasba. Airun és Alex maga vágta le III. Zorkast rowoni elit testőrségét, és üldözte a megáradt folyó hullámsírjába a Hatodik Fekete Hadurat lobogóstul.

Még ki sem hűltek a tetemek a harctéren, amikor a Szentháromság III. Dagatere, Erigow Nagyhercege, a Vörös Lovagrend nagymestere, az Első Vörös Lobogó hordozója elé járult, és közölte vele, hogy a maremita rend lezártnak tekinti a zászlóháborút, és saját hatáskörében egyenesen Rowon ellen vonul. Hozzátették még, hogy a hadisarcból tetemes részre számítanak. A Nagyherceg igazi lovagként mondott köszönetet a segítségért és becsületszavát adta a jutalomra.

A sereg útját a Toroni-síkságon át Ebedorig csak az Erchagból rájuk zúduló Tharr-szerzetesek zavarták meg némiképp, de Ebedor népét már hamar meggyőzte, mikor akadékoskodó vezetőiket átmetszett torkokkal találták másnap reggel. A hajóút a part mentén Salkig hosszadalmas és viszontagságos volt, de Antoh kegyelméből még az év végén partot ért a maremita sereg.

3696: Abaszisz földjén már sokkal barátságosabb fogadtatásban részesültek, mint bő tíz évvel ezelőtt, és az előre küldött diplomata-mágus is jó híreket hozott Toranikból. Így mire a tartományba értek, már meg is köttetett a paktum, és a maremita rend három új birtokkal gazdagodott. Airun és Alex viszont nem akarta tovább vesztegetni az időt, így csak kisebb sereget hagytak hátra, a felajánlott kastély és a két terület birtokbavételére. Nem is kellett csalatkozniuk a Hallgatag Úrban, aki a Halálhozót küldte az ostromló egységek megsegítésére, miközben a fősereg már Nyktalos földjein masírozott.

Több hónapos menetelés után végül elérték Rowont, de a Hercegség védelmét biztosító zsoldossereg nem adta vérét bukott kenyéradóikért, és átengedték a székvárost, sőt, sokuk csatlakozott Darton ügyéhez.

3697: Stabilizálódott az Északi Városállamokban a politikai helyzet, a fehér orkok nagy részét a környező vidékeken telepítették le, de sokuk került délre is, avagy más északi erősségekbe, kiképzőtisztnek. Alex maga köré gyűjtötte a legrátermettebbeket, és délen a Manifesztációs Háborúból is kivették részüket az amundok ellen. A Vaskezű közel harminc év után teljesítette be bosszúját, és az egyik Amhe-démon elpusztításában is részt vettek, kitartva egészen a harcok végéig (3703).

3698: Airun – a városbéliek odaadó támogatása mellett –nyolcszögletű aranypénzt veretett Rowonban, melynek egyik oldalát csőrében a két hold szimbólumát tartó varjú, másik felét saját képmása díszíti. Ez évben épült fel a főtemplom és megnyitotta kapuit a Kacagó Varjúhoz címzett Nagyfogadó is.

Airun legjobb fehér orkjai társaságában érkezett Ifinbe, hogy újabb érdekeltségeket szerezzen Abasziszban, de erőfeszítéseit nem koronázta siker.

3700: Alyr és tanítványai befejezték a hosszas szertartást, amivel Rowont az Örök Alkony Birodalmává tették. A nekromanták berendezkedését mi sem mutatta jobban, mint a környék mocsaraiban egyre gyakrabban felbukkanó kísérletek végeredményei.

A század első évtizedében a maremita irányzat terjedésnek indult északon is, hisz, ahol fellángolt egy konfliktus, ott Darton fekete vértes szolgái máris megjelentek, és bizony az uralkodók ritkán maradtak hálátlanok. Így jöttek létre rendházak Dakh és Garkan keleti határain, Davares utódállamaiban, valamint Tiadlanban és Erenben is.

Délen Alex visszatérésével megerősödött a rend világi szárnyának befolyása, és már lépéseket tettek a Pyarronnal való békés megegyezés felé. A Shadon és Gorvik által alkotott perszonálunióban is elfogadottá vált a paplovagok jelenléte, sőt a Kereskedő Hercegségek után az Ibarán is megnyitotta kapuit az első maremita rendház.

3711: Alyr Arkhon megszervezte a Bátrak Karavánját, és kiszabadították Tier nan Gorduint Gro-Ugon bányáiból, de megtartani már nem tudták az „eszét vesztett” bárdot, aki ismét eltűnt. Míg a többség feladta keresését, Alyr igyekezett minden követ megmozgatni.

Airun továbbra is hitte, hogy az ősi ereklyék erejével teheti igazán naggyá rendjét, így ha felbukkant valahol egy, már mozgósította is felkentjeit, avagy maga járt utána a dolognak.

3725: A Pyarroni Szent Szék negyven évnyi vallásháborút lezárandó elismerte Airun al Marem tevékenységét, és visszavonta az egyházi átkot. Kilátásba helyezték a Dartonita Lovagrend kanonizálását, de Airun nem volt hajlandó Pyarronba utazni, a Szent Szék ügynökei pedig csak nehezen érték utol a Prófétát. A tárgyalások kezdete elhúzódott, mert a selmoviták ragaszkodtak hozzá, hogy egy átvilágító vizsgálat keretében Airun feleljen az Inkvizíció vádjaira, de ennek Airun nem volt hajlandó alávetni magát, hiába küldte utána Pyarron legveszettebb hírű inkvizítorait, köztük a rettegett Drachenwaldot is.

3727: A Déli Városállamokban, Borgano területén tűnt fel egy ereklye, amit kalandos körülmények között, és egy várostrom árán sikerült megtartaniuk. Ez később az Első Varjúereklye néven vált ismerté.

Még ebben az évben, a Smaragd Társaságnak nyomására eljáró Dartonita Lovagrend – Alyr diplomáciai kavarásának eredményeképp – mesterien megtévesztette Pyarront azzal, hogy látszólag kitagadta Airunt a további békesség érdekében. Viszont ezzel csak fedezték a Sötét Térítő kráni küldetését, ahol az Árnyakban Lakozók hathatós segítségével megszerezte a Második Varjúereklyét.

Mi sem bizonyítja jobban Alex hűségét, hogy sereget toborzott társa kimentésére, és Alyrral együtt Kránba tört a had élén. Airun kráni ámokfutása a Középső Tartományok egyikében rosszul is végződhetett volna, ha nem válogatott csapat indul a kiszabadítására, köztük az agg Aglúggal, amely végül sikerrel zárult. Ezt követően a maremiták csatát vállaltak egy külső tartományi légióval, és táborukba hamarosan megérkezett Airun is. A zseniálisan szervezett krániak felmorzsolták volna őket, ha nem jelenik meg a Változás Törvényének értelmében egy rivális hadúr légiója. Ez időt biztosított a maremitáknak az elvonulásra, a Garmacor színrelépése óta újra feltárt térkapu felé. Az ereklye segítségével biztonságban átkeltek Shadonba, de a térkapu örökre megsemmisült.

Ranagol shadoni csatlósai viszont értesültek az esetről, és minden idők legnagyobb Feketerendi seregét vonták össze és zúdították a Bierra városától délre eső szurdokban a paplovagokra és fehér orkokra. A harc reménytelennek tűnt, sok híres maremita halt hősi halált, de az utolsó utáni pillanatban Domvik egyik arca rámosolygott a dicső harcosokra, és megérkezett az egyházi és világi lovagokból álló sereg. Az égen Domvik angyalai csaptak össze Ranagol démonlovagjaival, míg a földön Shadon történetének egyik legvéresebb csatája dúlt. Nagy veszteségek árán, de győztek Domvik és Darton seregei, végleg eltörölve a Feketerendet.

3728: A Dovorba megtért Szentháromság, a hősök méltó elbúcsúztatása után, Shadon városába ment kíséretével, és I. Linora császárnővel megkötötték a legendás Megvilágosodottak Paktumát. Új-Pyarron döbbenten állt az események felett, és mivel egyértelműen megvezették, elzárkózott a tárgyalások elől.

3729: Az Első Varjúereklye megérkezett Rowonba, Croudator al Rowon csodatételének köszönhetően.

3736: A maremiták vélt távozása Ynevről. (?)

3739: Airun al Marem, a hetedkor leghíresebb kalandozóinak zömével együtt Tier nan Gorduin segítségére sietett.


Forrás: a cikk Kakashegyi rém szakértő munkáját dicséri, amiért szívélyes köszönettel adózik Airas, a fenti anyag szerkesztője

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kis Atis 2012.03.10. 10:44:25

Egy kérdésem lenne tisztelettel,mert ezt az egyet nem tudom:$
Airun most akkor örök életű?
Jah és én vagyok a Félelf Darton lovagos emberke, ma kezdem az első játékomat vele:)
Szép napot , halálhörgés, sikolyok kövessék lépteid:P

Airas Thanator 2012.03.11. 14:30:20

Üdv!

Airun ugyan nem halhatatlan, de tény, hogy Darton már háromszor visszaküldte az életbe, utoljára 3690-ben. (Lásd Wayne Chapman: Prófécia c. novelláját.)
Ennél több nem tudható, talán még annyi, hogy ő maga a kapu, amin keresztül Larion, a Változások Őre, az Elfeledett Isten megnyilvánul, így azért sejthető, hogy némileg több és kevesebb is embernél...

Mortimer 2012.03.11. 14:59:41

Airas! ez az egyik leghasznosabb írás ami eddig kikerült, őszinte gratulációm!

Egyedül az utolsó két pont ne annyira világos de hát gondolom ez még változik(?) amint új könyvek, információk jelennek meg. Remélhetőleg.

Airas Thanator 2012.03.12. 08:54:07

@Mortimer: Üdv! A dicséret a szerzőt illeti, Kakashegyi rémet, valóban alapos és hasznos munkát végzett! A nevében is köszi!

Az utolsó előtti infó forrása a Geofrámia, tehát WMC-től származik, ugyanakkor az utolsó infó forrása szintén ő, csak a Bárd és a démonok c. novella jóval korábban keletkezett, mint legtöbb társa, ugyanakkor, ez a legkésőbb játszódó mű az összes között, és ez vezet némi ellentmondáshoz...

Mortimer 2012.03.12. 19:39:15

Értem. Még arra lennék kiváncs, hogy melyik könyv/novella tartalmazza a nagy csatát Ranagol és a Domvik-Darton seregek közt? A Sötét Térítőt olvatam de abban arról a nagy csatárol már nincs szó pedig hallatlanul érdekfeszítőnek látszik.

Airas Thanator 2012.03.12. 19:49:19

@Mortimer: Nos, ez a könyv még nem készült el. Wayne Chapman: Garmacor csatája c. regényében fog szerepelni, ahogy azt már jó előre beígérte. Kb. annyi tudható róla, amit a szerző már megírt belőle.

Mortimer 2012.03.12. 20:50:25

Köszönöm, résen leszek