A pyarroni vallás manapság két különálló irányzatra oszlik. Az egyik tábor hívei, a magukat selmovitáknak nevezők vannak döntő túlsúlyban, ők – noha az istencsalád többi tagját is tisztelik – teljes lelkükkel csupán egyetlen istenség mellett kötelezték el magukat. Az Ó-Pyarron romjain épített óriási kolostorrendszerben élnek azon irányzat hívei, akik az általuk követett irányzatot pyarronitának nevezték el. Szegénységben és önmegtartóztatásban élnek, megvetik a gazdagságot és pompát, ami szerintük a város bukását okozta. Egyszerre vallják magukat az összes pyarroni isten papjának, egyiket sem helyezik a másik elé, s naphosszat az ő bocsánatukért esedeznek, bocsássák meg a dölyföt, a fényűzést s mind a régi vétkeket.

Darton paplovagjai különleges helyet foglalnak el a pyarroni egyház szervezetében, hiszen egy hivatalosan el nem ismert paplovagrendről van szó, Darton renegát szektájáról, amit annak vezetőjével együtt, 3686-ban kitagadott a pyarroni Szent Szék. Darton maremita hívei fennen hirdetik, hogy szükség van a pyarroni egyházszervezet megreformálására, és különösen igaz ez az ortodox dartoniták esetében. A maremita paplovagrend templomai és erődjei mind délen, mind északon megtalálhatóak, és minthogy a hatalmukkal és befolyásukkal a számuk is növekszik, sokfelé találkozhatunk hitük képviselőivel.

Köztudott, hogy a maremiták nem kedvelik a pyarroni hagyománytiszteletet, és sajátosan értelmezik a Hallgatag Úr tanításait is, de az gyakran nem egyértelmű, hogy miként vélekednek Darton lovag-papjai a pyarroni vallás többi istenségéről, illetve felkentjeikről. Alábbi értekezésünkben az egyes pyarroni istenek felkent híveihez való viszonyt elemezzük, természetesen csak általánosságban, hiszen Darton lovagjai is személyiségük és mindenkori hangulatuk függvényében vonnak fegyvert vagy nyújtanak békejobbot paptársaiknak.

A maremita hitéleti képzés szerves részét képezi Szent Selmo Legendáriumának feldolgozása is, azonban elsősorban annak értelmezését kérik számon, lévén nem az antropomorfizáló történetek az érdekesek, hanem azok cáfolatai. Az ortodox képzési rendszerben ez pont fordítva történik, ami továbbra is kivívja a szakadár ág ellenszenvét. Az isteneket családdá szervező legendák valójában legfeljebb annyiban érdekesek Darton lovagpapjai számára, amennyiben alapul szolgálhatnak egynémely jóféle tréfához.

 

Antoh

A maremiták és a Tengerúrnő viszonya alapvetően semlegesnek nevezhető, lévén, hogy alapvetően nem rivalizálnak. Dartonnak nincs kifogása az ellen, hogy akik tengeren lelik halálukat, Antoh törvényeinek értelmében vesszenek oda, az eltávozott végül úgyis a Lelkek Bírája elé kerül majd. Egy lélek eltávoztakor gyakran szólnak engesztelő imák Antoh úrnőhöz, de a test hiányában celebrált gyászszertartások továbbra is Darton hatáskörébe tartoznak. Antoh papjait ekként nem kedvelik ugyan, de nem is vetik meg, a hajósok, vizek, tengerek istennőjének hívei a maremita lovagok szerint fontos szerepkört töltenek be, és szükség van a munkájukra.

Adron

A fény és mágia ura sosem szívelte azokat az felkenteket, akik istenüktől befolyást kaptak a szakrális mágia halál szférája felett, és ezért hívein keresztül mindig is igyekezett korlátozni a Darton főségét vallók – szerinte sötét – mágiahasználatát. A dartonita lovagok is tisztában vannak vele, hogy a Sugárzóarcú papjai képesek befolyást gyakorolni szakrális mágikus hatalmuk felett, ezért némiképp tartózkodnak tőlük, igyekeznek elkerülni az Adron papjaival való konfliktust. Ugyanakkor, a dartoniták lévén a harcban kifejezetten magas szinten képzett lovagok is egyben, arról nincs szó, hogy tartanának tőlük, de kifejezett viszolygással fogadják az érzelemmentes, mosolytalan adronitákat.   

Alborne

Darton lovagjai alapvetően semleges viszonyt ápolnak Alborne papjaival. Időnként könnyen megtalálják velük a hangot, hiszen a mulatozást, a jó dalokat és tréfás versezeteket ugyancsak kedvelik. Ugyanakkor, ha komolyabb témák kerülnek szóba, már nehezebben értik meg egymást, ugyanis Alborne papjai alapvetően az alkotó képzelet és a művészi teremtő erő szentségét vallják, míg a maremiták szerint a halál önmagában nem művészet, nincs benne semmi fennköltség. Azt nem tagadják, hogy sokféle műalkotás témája vagy tárgya lehet maga a halál, de a hús valóságában a halálosztás nem minősülhet művészetnek, épp ezért tűzzel-vassal pusztítják azokat, akik ezt másképp gondolják. Elsősorban a kráni vérfilozófusok munkáit és a vándorló hóhérpoéták alkotásait vetik meg mélységesen, ítélik el és üldözik ténykedésüket.   

Arel

Darton lovagjai között is él az a vélekedés, hogy Arel a Hűtlen Anya, aki férjurával tartva nem óvta meg Dartont annak gonosz csínye után Krad haragjától. Darton lovagjai ugyan tesznek a legendára, de mégis az isteni cserbenhagyás mozzanatát látják ebben, és gyakorta ezt általánosítják papjaira is. Viszonyuk mégsem teljesen ellenséges, mert Arel papjai és papnői bátor bajkeverők, akik a vakmerőséggel határos esztelenségekre is képesek, ami tiszteletre méltó Darton lovagjainak szemében, ráadásul közvetve ugyan, de gyakran jó munkaadói a halál szolgáinak.

Dreina

Az Aranyúrnő és hívei mindig is komoly szálkát jelentettek a maremiták szemében, lévén az ő képviselőjük által vezetett Szent Szék zárkózik el folyamatosan a rend kanonizálásától, dacára a ténynek, hogy számtalan helyzetben bizonyították már rátermettségüket a pyarroni erkölcs és érdek védelmében. Dreina törvényei és elvei azok, amik leginkább szítják a dartoniták tradíciógyűlöletét, az általuk fenntartott társadalmi rend és szabályrendszer állnak szöges ellentétben a maremiták megfontolásaival. A Dreina papok közül a bírákat szívelik legkevésbé, lévén a maremita tanítások szerint „A végső igazság Dartoné.” Dreina paplovagi rendjével sem ápolnak különösebben jó viszonyt, ami nem is csoda, hiszen mikor a rend lovagjai odahagyták Pyarront és az Államszövetséget, a Szent Szék nem egyszer küldött a bekerítésükre Dreina hitű paplovagokat. Egyedül az Oroszlánszív Lovagrend tagjai jelentenek kivételt, ugyanis Airun és tanítványai mind egyetértenek abban, hogy a Dúlás alatt játszott szerepük, bátorságuk és kitartásuk minden lovag számára példaértékű lehet. Emellett nagyra értékelik azt a tényt is, hogy Viadomo lovagjai is egy szakadár közösségből emelkedtek fel és vívtak ki maguknak elismert helyet az Államszövetségben, mint Negyedik Pajzs, ami egyfajta útmutatásul is szolgál Darton lovagrendjének. Ez még akkor is áll, ha a maremiták egyre inkább úgy gondolják, hogy működésükhöz, fennmaradásukhoz és politikai-katonai erejük elismeréséhez már nincs szükség Pyarron nagyjainak jóváhagyására.  Úgy tartják, az Oroszlánszív lovagrend harcosai a csatamezőn is méltó ellenfelei lehetnek Darton bármely lovagjának, nem úgy, mint az Államszövetség többi, magát ugyan szintén lovagnak nevező gyönge szent katonája. 

Della

A maremiták előszeretettel űznek gúnyt a hatalmát vesztett istennőből éppúgy, mint maradék szolgáiból. Gyakran csak úgy nevezik: a Már Fátylak Által Sem Szépített Ronda Hölgy, utalva Darton csínytevésére, amivel két legyet ütött egy csapásra, leleplezve Della rútságát, és ezzel undorra késztetve a közönyös Gilront, akit jobban érdekel az élettelen szervezet, mint az élő. 

Ellana

A maremita lovagok a legkevésbé sem vetik meg a szerelmet, ami vonatkozik annak mind lelki, mind testi oldalára. Ritkán házasodnak ugyan, de az élettársi közösség több formája dívik közöttük, s ha ilyen nincs is, a test vágyainak időről időre kielégülést kell találnia tanaik szerint. Ezért aztán előszeretettel látogatják Ellana templomait, lévén, ha már áldozni kell, áldozzanak rendesen. Sosem garasoskodnak, a szakrális kurtizánok oltárai mindenkor tisztességes adományokkal telnek meg, ha Darton valamely lovagja készül tiszteletét leróni a Szerelem Istenasszonya előtt. A lovagok ezzel együtt továbbra is kedvelik a sötét tréfákat, amely Ellana házaiban leginkább furcsa szexuális perverziókban ölt testet, noha tisztában vannak vele: a Lótusz Leányainak még ők sem tudnak újat mutatni… de úgy tartják: próbálkozni azért nem tilos!

Gilron

A befelé forduló istenség mindig is remek céltáblája volt Darton tréfáinak, hát lovagjai is szívesen követik uruk szokásait. A dartoniták a halál főségét vallják, de az nem jöhet el az élet megjelenése nélkül, ezért sem kedvelik a Gilron hitűek zömét, akiknek mindig érdekesebb az élettelen anyag, a lelketlen gép, az emberitől elrugaszkodott módon tökéletességre törekvő alkotókedv. Ha Gilron felkentjeivel találkoznak, ritkán állják meg élcelődés nélkül, de ezen túlmenően nincs kifogásuk az egyébként nagyszerű fegyvereket és kézműves termékeket készítő mesterek ellen.  Ha a mérnök nem gurul dühbe, amiért „nagybecsű gnómuramnak” szólítják, és még ezután is hajlandó szóba állni a kötekedést kedvelő dartonitákkal, lehet, hogy jó korsó ingyen italhoz és vacsorához jut, és áron felül sikerül túladnia egynémely remekbe készült tárgyán.

Krad

Darton isteni atyja a Selmo féle Legendárium szerint, akit szintén nem kímélt a Sötét Tréfák Istene. Krad nem az az uralkodásra termett isten, ebben azonnal különbözik Dartontól, aki a lelkek túlvilági uraként kedveli a hatalommal járó előnyöket. Darton lovagjai nem szeretik tudásvágytól megszállott papjait és gyönge paplovagjait, akik nem fordítanak kellő figyelmet a harctéri készségek elsajátítására és gyakorlására. Nem véletlen hát, hogy tréfáik oly gyakran visszatérő alakja a Krad hitű Selmo Atya, akit bár szentté avattak, a dartoniták mégis szívesen köszörülik rajta nyelvüket. 

Kyel

A zord és méltóságteljes egykori főisten és papjai szintén nem kedvelt alakok dartonita berkekben. Kyel legnagyobb jótettének, már-már bölcsessége bizonyítékának tartják, hogy visszavonult a hatalomgyakorlástól, és nem erőltette rá gyermekeire megcsontosodott, régimódi gondolkodásmódját és idejétmúlt törvényeit. Al Marem és hívei úgy vélik, hogy ezzel a gesztussal Kyel lemondott arról a jogáról is, hogy, mint az igazság, a rend és törvény patrónusa jelenjen meg a hívek előtt. Darton lovagjai szeretik maguknak fenntartani az igazságosztó szerepét, lévén, egyszer mindenki megmérettetik Darton trónusa előtt, a rend és törvény pedig nem sokat számít a szemükben, ha az nem szolgálja az érdekeiket. A Legendárium tanúságtétele szerint ugyan Kyel kedveli Darton és Uwel társaságát, még akkor is, ha ez utóbbiak véleménye oly gyakran nem esik egybe az övével, de mindez a baráti viszony már nem mondható el papjaikról.

Noir

Darton és Noir is régebben létezik már a Pyarroni kultúrkör és isteneinek felemelkedésénél, nem csoda hát, hogy miután az ugyan más alakban, de már Cranta és Kyria idején is ismert Noir is tagja lett az istencsaládnak, Darton testvéréül fogadta az istennőt, majd a halva született ikreket nemzette neki. Kultuszuk több ponton szorosan összefonódik, amit gyakran világítanak meg egy Kyria fénykorából fennmaradt elmevédő mantrával: „…az élet álom, az álom halál, a halál élet…”. Ez kifejezi az élet ideiglenes mivoltát és alárendeltségét a halállal szemben, melyet jól érzékeltet az összekapcsoló álom metafora. Noir eltűnőben lévő kultusza mégis létezik még, a játékos kedvű Darton mindig is hű maradt szeretett féltestvéréhez és hitveséhez, és papjaik között is békesség honol.

Uwel

A Selmo féle Legendárium szerint Darton és Uwel sosem volt jó viszonyban, lévén Darton nem átallott tréfákkal gyötörni Uwel ikertestvérét, Gilront, és ezért Uwel rendre elégtételt vett. Az északi vallásfilozófusok régóta vitatják ennek a legendának a megalapozottságát, maremita körökben pedig egyszerű ostobaságnak titulálják, Selmo újabb humortalan kitalációjának. Darton lovagi szolgái mindig is igyekeztek jó viszonyt ápolni a Bosszúállás Atyjának követőivel, lévén mindkét felekezet a pyarroni eszmerendszer némiképp rendhagyó és öntörvényű, valamint erősen militáns szárnyát képviseli. Uwel híveinek szent helyei közül külön figyelmet érdemelnek a bosszúszentélyek, amelyek vagy egy nagy horderejű vagy régóta húzódó bosszú beteljesedésének színhelyén vagy bizonyos esetekben olyan helyszíneken jönnek létre, ahol korábban komolyabb mészárlás zajlott. Darton lovagjainak nyomában így nem ritkán jönnek létre olyan szent helyek, ahol Uwel szolgái nyugalmat és feltöltődést találhatnak, míg Uwel kultusza nem tiltja a dartoniták által celebrált, búcsúztató-büntető szertartások alkalmazását a bosszút elszenvedettek felett. A maremiták hajlamosak a saját szájízük szerint értelmezni Uwel lovagjaira a köznép által aggatott Bosszúangyal nevet, és tisztelettel úgy tekinteni őket, mint Darton egyik Angyalának, a Bosszúállónak gyermekeit. A maremita lovagok tisztelettel viseltetnek Uwel lovagjaival szemben, sosem kérdőjelezik meg bosszújuk jogosságát, ám attól óvakodnak, hogy segítségül ajánlkozzanak a végrehajtáshoz.

Orwella

A Kitaszítottal szemben Darton lovagjai az egész pyarroni vallásra jellemző gyűlölettel viseltetnek, ahol csak tudják, pusztítják Orwella követőit, legyen az akár Kard lovag, akár papnő, de akár egyszerű hívő is. A maremiták hittételei némiképp szigorúbbak az ortodox ág parancsolatainál, nem csupán a hívek üldözését írják elő, de kifejezetten utasítják a lovagokat a legyőzött orwellánusok brutális kivégzésére, amelyet a regula szerint a Sötét Úton Járók szertartásának segítségével kell végrehajtani, örökre kitaszítva a Kárhozat Asszonyát imádók lelkeit az Örök Körforgásból.        

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kis Atis 2012.03.25. 10:34:17

Lesz olyan írás amiben a más istenekkel(egyistenhitek, kyr istenek,barbár,dzsad) lesz leírva a viszony?:$

Airas Thanator 2012.03.25. 10:36:17

@kis Atis: lesz, de ez már jóval egyszerűbb téma, lévén többnyire jámbor eltévelyedetteknek tekintik őket, és nem igazán foglalkoznak velük. De lesz ilyen is!

kis Atis 2012.03.25. 20:46:17

lenne egy kérdésem.a véleményed érdekel úgyszint. Mi most csináltunk 3 külön csapatot, és így mind hármunknak van 3 karaktere 1-1 csapatban. de hát ugye nem muszáj egy karinak élete végéig egy társaságban lennie, vagy nem egyhuzamban minden kalandban ugyebár.:) És az egyik barátomnak a karaktere az egyik, egy Ranagol paplovag. Egy Darton pap szerintem tuti nem menne vele egy közös kalandban hacsak valamiért rá nincs kényszerítve. De egy Maremita lovag???Mert lehet h össze lennénk "eresztve":D egy ideig.:)Köszi a választ, várom a következő írást!

Airas Thanator 2012.03.25. 20:54:02

@kis Atis: A Ranagol lovag a Változás Törvényének értelmében hatalomra tör, a lelkek felett is, és más vallását garantáltan nem tiszteli, a kiirtására tör. Szerintem akkor működhet csak, ha kölcsönösen egymásra vannak utalva. Darton ugye a pyarroni istenek közé tartozik, és a Pyarroni Paktum tiltja az ember- és véráldozat alkalmazását, ezért az ilyen vallások követőit - kötelező érvénnyel - irtják. Ráadásul Darton lovagjai megvetik azokat, akik a halál misztériumait művészetnek értelmezik (pl. hóhérpoéták), és ezek szellemiségéhez elég közel áll egy ranagolita felkent, aki ráadásul biztosan nem békés természet, célja a térítés, a Kosfejes hatalmának elismertetése, akár az ellen halála árán is. Így aztán szerintem nem férnek meg egy partiban, sokáig biztosan nem, annyira különböző a természetük, hozzáállásuk. Hangsúlyozom, ez a privát véleményem. Gondolom, nem sokat segít...

kis Atis 2012.03.25. 21:34:07

@Airas: Ellenkezőleg!
nagyon fontosnak tartom a véleményed, hiába játszok énis kisgyerek korom óta, de látom hogy te sem vagy piskóta,főleg dartonita témában ami pedig a kedvencem, biztos olvasott is vagy szerepjáték terén.
szerintem maximum színesítésnek 1 kaland erejéig fogunk összekerülni. A másik! hogy vannak halál szférás varázslatok, amikről nem mindről írják hogy csak velejéig gonosz papok alkalmazzák, de mindazonáltal csapaton belül beszéltük, hogy darton lovagja akik ugye militárisabban gondolkodók és több repertoárt felhasználók, mint adott esetben egy Darton pap, de vannak varázslatok amiket csak bizonyos szituációban nagyon indokolt esetben alkalmazhatnak. ezek lényegében a vérmágiába sorolandók. neked erről mi a véleményed?

Airas Thanator 2012.03.26. 15:55:01

@kis Atis: szerintem a vérmágia nem igazán illik Dartonhoz, például biztos, hogy a Véráldozatot nem használhatják. Indokolt, rendkívüli esetben, lehet, hogy az Izzó vér vagy a Vérgát alkalmazható. A Nagy Arkánum vérmágiái már kifejezetten csúnyák, szerintem Darton szolgái nem aljasodnak le ennyire, ezek inkább Tharr és Ranagol felkentjeinek eszköztárát gyarapítják.