A Kegyeltek Csarnoka

2011.10.12. 12:20

Az alábbi tanítások szélesebb körben ismertek Darton lovagjai között, mint a köznyelv által pokolnak nevezett síkzárvány misztériumai. A Kegyeltek Csarnoka a Shandin része, melyet a pyarronita teológusok - el nem hanyagolható csúsztatással élve - az Istenek Völgyével azonosítanak, ahová a pyarroni nagyok maguk mellé emelik életük végeztén az arra érdemes, hozzájuk hű kegyelteket.


A Kegyeltek Csarnokába azok a hívők kerülhetnek, akik életük során fennen vallották és elismerték Darton tiszteletét, még akkor is, ha maguk más istenségnek hódoltak. A Döntnökök ítélete szerint, egyfajta jutalomban részesül az, akinek lelkét a jogar intésével a Nagycsarnok felé irányítják.


Darton lovagjai prédikációikban előszeretettel emlegetik a Kegyeltek Csarnokát, ahol az arra érdemesek Darton asztalánál mulatozva tölthetik idejüket, felfoghatatlan örömekben részeltetve. A túlvilági lét szépségeinek ecsetelése felöleli mindazt a tudást, amit csak halandó ismerhet a Kegyeltek Csarnokának jellemzőiből, így általában nem más, mint a Csarnok mindig eltérő részletességgel történő bemutatása.


Az alábbiakban Angus Magonor hadnagy egyik prédikációját olvashatjuk, melyet a 14. zászlóháborúban, a vinali ütközet után rögtönzött a sebesült erigowi lovagoknak, és melyet a szintén jelenlévő Richelle Cordet jegyzett le az utókor számára.      

 

„…Ugyan már, marhák! Mit bőgtök, mint barmok a tagló alatt? Nem kell úgy keseregni! Minél jobban fáj a seb, annál vékonyabb a fonál, mi ide béklyóz! Mindjárt vége! Mindjárt véget ér! Darton már széles mosollyal várja a bátrakat! Mind bátrak vagytok! Ne bőgjetek hát! Kicsit még éget a kín, gyötör a fájdalom, de elszáll az hamar, és odaát a Hallgatag Úr szolgái már néktek terítenek a Nagycsarnokban! Ott nem lesz ám rossz dolgotok! Kerül bor és sör hordószám, és illatos sültek rogyásig! Örökkön süt a nap, és a levegőt olyan fenséges dallamok színezik, hogy olyan igric még nem született, ki annál szebbet tudna dallani! De akad karcos pálinka és friss forrásvíz is, ürücomb sáfrányszószban, roppanó héjú fehérkenyér, és oly bájos lyányzók törlik le szátokról a gazdagon csurgó zsírt, hogy szemetek is könnybe lábad a gyönyörűségtől! Ott aztán nem fáj semmi! Nem marad seb! Mindenki ép és egész, ereje teljében, lelke is erős, nem ismer semmi vészt! A legjobb harcostársad is melletted vedel, a testvérek kedélyére nem lehet panasz! Van néhány ismeretlen cimbora is, mégis érzed, tudod, hogy egy vérből származtok mindannyian! A hosszú asztal legvégén tornyosuló lovagot nem látod rendesen, messze is van, homályos is a kép, mégis tudod, itt ő parancsol, itt az ő vendége vagy! Aztán miközben édes mámor környékez már, és a tréfák egymást szorosan követve, könnyedén reppennek fel az ajkakról, egy szemvillanásnyi időre, mintha tisztulni látszana a vendéglátó képe, és szívedben életed legboldogabb érzési élednek újjá, mikor rájössz, az a fekete alak rád mosolyog, és a te üdvözlésedre emeli kupáját!...”       

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.