Miután a Próféta Rowon városába helyezte a Dartonita Lovagrend központját, kinyilatkoztatta, hogy feltett szándéka mindenben Darton és persze saját kedve szerintire formálni a város arculatát. Ez a törekvés olyan nagy ívű változtatásokat is magában foglalt, mint az állandó jellegű, alkonyi félhomály életrehívása a város teljes területén, de persze hétköznapibb reformokra is sor került.

Airun hosszú ideje nem szenvedhette már, hogy hadjárataiból megtérve nem tud egy igazán rettenetes mulatozást csapni, minthogy a Kereskedőkamarától elbitorolt kastély szolgaszemélyzete nem állt épp a helyzet magaslatán, már ami a jóféle italokat és ételeket illeti, a városban pedig kisszámú és gyatra fogadók voltak fellelhetők csupán. Airun olyan megoldást akart, amellyel nem csak saját igényeit elégíti ki, de megteremti a lehetőséget a Rend tagjai számára, hogy pihenőidejükben semmiben ne szenvedjenek hiányt, és Darton fiaihoz méltó módon múlathassák idejüket.

Régi barátjához és fegyvertársához fordult hát, Abdzsan al Hagmerkhez, az egyetlen dzsadhoz, kit keblére fogadott a rend. Abdzsan, lévén a kereskedelemben olyannyira járatos füstösképű nép fia, számtalan hasznos ismeretséggel rendelkezett, így azonnal biztosította a szükséges összeköttetést. Airun figyelmébe ajánlotta régi barátját, Khasszír al Maib-ot, egy abadanai nemes ház mesterkalmárját, kinek családja egész Észak Ynev területén foglalkozik fogadók üzemeltetésével, és ritkaságok beszerzésével.  

Rowon főterétől nem messze áll az a masszív épülettömb, amely korábban a Sebzett Vadkan Fogadónak adott otthont. Airun és néhány lovagtársa erélyes fellépésének köszönhetően a tulajdonos váratlanul a melegebb éghajlatra költözés mellett döntött, a nagymester személyes tulajdonába juttatva a fogadóépületet. Airun Abdzsanra testálta a tisztséggel járó mindennemű jogokat és kötelezettségeket, aki pedig rögvest Khasszírt nevezte ki rangelső számvevőnek és jószágigazgatónak.

Khasszír türelmesen végighallgatta Airun és Abdzsan elképzeléseit, majd – amint az alábbi monológból is kiderül – ő késztette hosszas szótlanságra Darton szolgáit, részletesen felvázolva terveit az immár Kacagó Varjúnak keresztelt nagyfogadó működését illetően.   

 

 
A Kacagó Varjú Nagyfogadó egyik hátsó traktusában, hol a tárgyalásra sor került, Khasszírból – jó szokásához híven – dőlni kezdett a gesztusokkal gazdagon kísért szóáradat.


- Tisztelt Uraim, Darton hatalmas lovagjai, figyeljetek tehát rám! Nos! Egy a vázolt igényeket kielégítő választék összeállításánál van egy ősi alapelvünk, ami sikerünk zálogául szolgál. Így hangzik: a megfelelő dolgot, a megfelelő helyről. Ha a kereskedőtanonc értetlenkedik, az öregek így intik: ne akarj kecsketejet fejni egy szarvasmarha tőgyéből…


- Tehát, ha jó sört akarunk árulni, csakis a tarini sörfőzdékkel érdemes kontraktust vállalni, méghozzá hosszútávra, mivelhogy a nagyszakállú aprónépek szemében érték az idő és az elkötelezettség. Karr-khazadból fogjuk tehát hozatni a sört, s nem is akármilyet! A gabonafőzetek mellett egy-két újdonsággal is megpróbálkozunk, remélem lesz a dicsőséges lovagok közt olyan, kinek elnyeri tetszését, nemcsak egy árpa-maláta sörital, de szívesen megkóstol egy fűszeres főzetet, vagy gyömbérsört, netán zavaros búzasört, vagy netán egy édeskés mézsört…


- Ami a borokat illeti – véleményem szerint az italok fejedelmeit – ebben az esetben még messzebbre kell tekintenünk! Ezen a vidéken nem honos a Vérszőlő, a Kékerejű, az Ezüstborostyán, de még a Rubinszirom sem. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy jó szőlő nélkül jó bor sem készülhet, tehát azt javaslom, hagyjuk el a helyi olcsó nedűket. Akinek érzékenyebb az erszénye, az igyék jóféle söritalt, vagy kuporgasson nyugodtan – a hosszú várakozás talán hozzásegíti az igazi műélvezethez. Vörös, fehér és vegyes szőlőfajtából készített boraink mellé mást is kínálunk majd: habzóborokat, datolya és pálmabort, mézből készült borokat, jégszüret idejéről való fagybort, és természetesen, a hölgyek nagy örömére édes-tömény esszenciákat.


- Gondolom, Darton szolgáinak soraiban is szép számmal vannak bivalyerejű bajnokok, rettenthetetlen lovagok és igazi keménykötésű harcosok is, kik nem vetik meg a torokégető italokat sem. Nagy büszkeséggel mondhatom, hogy családom régi és igen jó viszonyt ápol a Kaffogók és az Anyaszomorítók törzseivel, s ezek a szörnyetegnek becézett orkfajzatok, tudvalevőleg igencsak értik a szeszégetés mikéntjeit! Amúgy is kíváncsi vagyok már rá, hogy a piszkálódó népek, kik engem oly gyakorta semmire sem tartanak, vajon hányat bírnak ledönteni a Torokpestisből vagy a Parázsvérből… Persze, nem szabad elfeledkezni a mértékletességről és tartózkodásról, noha van, aki úgy tartja, ha italról van szó: mérték a vödör, tartózkodás meg az asztal alatt… Na! Ők fognak 3 napot aludni egyhuzamban, miután benyakaltak az ibarai mamelukok Gyomorizzítójából, vagy a Gályák tengerének hajósnépei által egyszerűen Ivóvíznek nevezett, színtiszta párlatból!


- No és ó, a hölgyek! A férfinép életét széppé varázsoló mindennapi csodák, törékeny pillangók, kecses madárkáink! Láttam már ugyan olyan úrasszonyt, ki pilláit félénken rezegtetve tekintgetett körbe az ivóban, majd méretes söröskupából döntötte szép gallérja mögé a Rozsdagyilkos Arcpirítót, amitől egy veterán kalózfejedelem is ájultan rogyna össze, ő azonban visszafogottan böffentett picit, majd kecses lépteivel elhagyta az ivót. De a hölgyek, jaj, az igazi hölgyek! Nekik mégsem kínálhatunk efféle marcona, bárdolatlan szomjoltókat. Ezért hát, üzenek Sheramarnak, s meglátjátok, a vén kujon kijárja, hogy naponta friss gyümölcsök érkezzenek raktárunkba, melyekből csodálatos hűsítőket készítünk az érzékeny kisasszonyok és a kritikus nagyasszonyok közös megelégedésére.

- Szükséges még egynehány ritka fűfajta, melyekből forró italokat főzhetünk, a Maib kereskedőház ősi receptjei szerint. És kell még feketemag is, melyből szintén forrázás útján, kiváló élénkítőt nyerhetünk, melynek ízét minden bizonnyal maga Darton kölcsönözte.

- Természetesen, mindehhez idő kell, de gyorsan elkészülök a kalkulációimmal, és felveszem a kapcsolatot családunk legközelebbi lerakataival és északi üzletfeleivel. A szállítás és készletezés gondján hamar tovalibbenünk, meglátjátok! A megrendelések javát még ma leadom, és elkészítek egy listát is az olvasás művészetében járatosak számára, melyet kifüggesztek ide a falra – hogy mindenki kedvére tájékozódhasson a megújult választékról.     

  

Khasszír végül csak kifogyott a szóból – ritka jelenség – és gondolkodva várta megbízói véleményét, örömmel nyugtázva, hogy mind a nagymester, mind a hadnagy arcán széles vigyor terül szét a hallottak után...

Szerző: Airas Thanator

2 komment

Címkék: darton

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Marcor Gorm (törölt) 2011.03.22. 17:27:12

Hallottam már a fogadótokról, kedves Airas, de ilyen részletes itallapot még senki nem tett elém. Azt hiszem, itt az ideje, hogy elutazzam Rowonba. Talán nem hajít ki a városőrség, kiugrott selmovita létemre.

Airas Thanator 2011.03.22. 17:32:08

Üdv!

Szeretettel várunk a Kacagó Varjúban! A kiugrott selmovitákat mindig szívesen látjuk, nincs mitől tartanod!

Javaslom, hogy a holnapi nap folyamán mindenképp tévedj el mifelénk, mert amit ma kiraktam, az még nem az étlap! De holnap felrakom a teljes ital- és ételkínálatot - minden bizonnyal találsz majd közte számodra ízletes fogásokat és kellemes italokat is!