Emlékezés

2013.01.31. 14:28

Halottakat
a sírban tovább ölni nem szabad.
Holttesteket
hazugsággal takarni nem lehet.

Sötét falak,
bent most van a gerinc törés alatt.
Szabad, lehet
tovább gyötörni a gyötörteket.

Telek, nyarak,
lesz ki elhullik, lesz ki megmarad.
S ha perbe kezd,
kit perzselő mészbe temettetek?

Próbáld, tagadd
a titokban felakasztottakat.
Nyarak, telek
őrzik örökre a megölteket.

Forrás: Lakatos István: In memoriam

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gulandro 2013.02.05. 09:14:30

Örülök, hogy frissült az oldal. Elég depresszív lett ...

Airas Thanator 2013.02.05. 09:16:10

@Gulandro: Nos, igen, elismerem, kellően setét hangulatú a dolog.
Nem vesztünk még el, csak kis lendületvesztés van, de azért gyűlnek az ötletek!

Mortimer 2013.02.06. 15:03:00

Pedig íly' borongós, setét, rövid nappalokban az ember lelke is szomjazik egy kis setétségre...kutyaharapást szőrivel, mondanák az öregek.

Cyrgaan.hun 2013.02.12. 09:25:49

A cizellált borongás olyan szépség, ami megfekszi azok gyomrát, akik vakok kívánnak maradni rá, és ama gyermeki hittel élnek, hogy létezik fény sötétség nélkül is. Ám vannak költők, akik ezen az elutasításon is felül tudnak kerekedni és fel tudják emelni a hallgatóságukat a józanság víztükrén áttörve a gyarlóság tengerének sötét vizeiből, hogy egy pillanatra sirályokként szárnyalhassanak Urunk ege alatt, hogy még életükben megtapasztalhassák Igazságának komor dicsfényét. Mert az ember eredendően fogékony az igazságra. Mi másért szemlélné gyönyörteljes rettegéssel a pusztító viharok fellegeit?
süti beállítások módosítása