Pudvás fogú, anyaszomorító tengeri medve volt az öreg! Máig érzem áporodott leheletét, amelyben az ecetes hal aromája keveredett olcsó lőrével és bűzhödt dzsad dohánnyal. Hányszor röfögött tele pofával, átkozva a tengert, a hajót, a csillagokat, meg a kikötői ribancok cafrangos csúnyáját! Az árbocra persze azután is ő ért fel leghamarább, hogy elrúgta már az ötvenet is.

A köpcös kis diakón kölök meg ott zsolozsmázik a hullámoltár előtt, mintha valaha is látott volna tengert, hajót vagy akár csak úszott volna az életben. Szart se tudott Mordakról. Sose látta szájában a széles pengéjű tengerészkéssel lopakodni, vagy kártyát kevergetni a fedélközben. Ez tényleg azt hiszi, hogy ettől a szemforgatástól jobb lesz neki odaát? Azt sem tudjuk pöröly- vagy macskacápa vacsorájaként végezte-e az öreg. Persze a hajós bölcsője és koporsója egy. A tenger.

Imbolyognak ezek a nyomorult úszómécsek. Hullámzik ugyan alattuk a víz ebben a cirádás kőtálban, de sirályfos ez, nem vihar, ahhoz képest, amiket mi átéltünk odakint. Az öreg meg egyszer hozzákötözte magát a főárbochoz a legnagyobb Antoh-haragja közepén, csak hogy lássa, túléli-e? Na, azt túlélte. Persze azok a szemét állatok más lapra tartoznak. A hajnali köddel lopakodtak mellénk, csendesen, mint a sárga hasú vízisikló. Mordak mindig azt mondta, ha nem kerül valami rágnivaló dohány szunyálás előtt, sekély lesz az álma. Ez mentett meg mindünket. Darton, de miért pont ő veszett ott?

A kölök díszes kupából friss vizet önt az oltárra, fodrokat vet a felszín. Ez már inkább valami vihar! Egyre erősödik és gyorsul a beszéde, legalább a hangja erősen cseng, nem úgy, mint valami kuplerájos hímringyóé. Elkalandoznak a gondolataim, épp Mordakkal sörözök a kikötői lebujban. Tudott ám inni a vén medvéje! Remélem, jut neki néhány kupával a jobbikból, ha már Darton úr asztalánál vedelhet tovább, ahogy ez a puhos békecsináló magyarázza.

Az orrban kuporodott le egy rossz viharkabátra, miután kimorogta magát az elmaradt bagó miatt. Csak halljuk egyszer, olyat üvöltött, egyszeriben még a kóró Abreno is fölugrott a priccsről, pedig ha az egyszer elkezdi húzni a lóbőrt, nem gyerekjáték felébreszteni! Mire a fedélzetre értünk már négy martalóccal hadakozott nagyban, kurta kése mellé egy kötélbontó vasat ragadott fel fegyvernek. Láttam, hogy fél arcáról dől a vér, hát mellette termettem és irgalmatlanul mellbe rúgtam egyik ellenfelét. Miután a kapitány is előkerült, már nem volt sok esélyük, a meglepetés elúszott, rútul befürödtek szerencsétlen kis rajtaütésükkel.

Mordak remek reggeli tornának bélyegezte a történteket, és a szíverősítőt nyakalva csak röhögött a beképzelt hülyéken, akik azt hitték, lebírhatnak egy olyan kompániát, mint a miénk. Az oldalába döfött késsel nem is foglalkozott sokat, azzal viszont nem gondolt, hogy valami mocsok áfiummal kenegették azt a békabelezőt. A száját kiverő tajtékot szépen letöröltük, lecsuktuk a szemeit és egy emberként kívántunk békés vizeket neki, miután átfordítottuk a palánkon. A kapitány mondta, hogy minden idők legjobb elsőtisztje megérdemli a rendes búcsúztatást, régről ismerték már egymást. Mordak bírta a vaskos tréfákat, és Darton urat gyakran fennszóval dicsérte, még azután is, hogy új szerelmének a tengert választotta.

Talán, tényleg ehelyt a legjobb búcsút mondani neki. Derék cimbora volt. Világoljanak neki sokáig a tűgyertyák, figyelje jó szívvel ez a Sandaorrú Szent Gyertyatologató, vagy hogy is híjják. Mikor a diakón gyerek szól, a többieket követve én is előrelépek egészen az oltárig, és a kezében tartott karos gyertyatartó lángjáról gyújtom meg a lelkének ajánlott úszómécsest, majd óvatosan a hullámzó vízre eresztem. Kioldalgok a templomból, közben végső búcsút veszek az öreg Mordaktól. Darton adjon neki, amit sose kapott: könnyű szelet és fűszeres bort, csendes vizeket és nyugodt álmot, édes dohányt és illatos pinát!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mortimer 2012.06.24. 14:59:19

Kedvemre való az ilyesfajta megvilágítása az eseményeknek, epekedve várom a folytatás(oka)t

Airas Thanator 2012.06.25. 08:56:38

@Mortimer: Örülök, ha tetszett! A jó hír, hogy lesz folytatása, nem is egy...

Morgan Rinzler 2012.07.01. 15:53:57

Jól írsz, Airas. Nem gondoltál még rá, hogy összeszedj pár dolgot és kiadd?

Airas Thanator 2012.07.02. 09:45:15

@Morgan Rinzler: Köszi a dicséretet! Sajnos, ahhoz még nagyon sokat kéne tanulnom és írnom, no meg, kéne valaki, aki hajlandó lenne kiadni... De majd, egyszer, talán...

Morgan Rinzler 2012.07.02. 16:56:07

@Airas: A kiadás szerintem a legkevesebb, ha már ott állsz egy kész kézirattal. Persze tudom, sok mindennek kell összejönnie egy ilyen projekthez. De pl. irópályázatokra simán beadhatnál ezt-azt, már csak azért is, hogy legyen némi visszajelzés. Tanulni úgyis a gyakorlásból lehet leginkább.

Mortimer 2012.07.02. 20:04:32

Egyet értek Morgannel, nem szabad veszni hagyni ezt a tehetséget!

Airas Thanator 2012.07.03. 10:56:14

@Mortimer: Köszi a támogatást, én igyekszem!

Cyrgaan.hun 2012.07.16. 08:04:39

Valóban jobban írsz, mint azok akik mostanában a különféle pályázatokra dobnak össze mindenféle elvetemültségeket. A terv pedig egyre inkább formát ölt. A következő koncíliumon átbeszéljük.
süti beállítások módosítása